169848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és segédeszköz egyszerűsített méretcsoportos vágásbecslésre, és választéktervezésre
5 169848 6 hatók a völgyben és a gerincen előforduló átmérőkülönbségek. A rétegvonalas felvételnél vigyázni kell, hogy a valóságnak megfelelő dx , 3 viszonyokat rögzítsük. Gyakorlati adatok szerint a 20 lépésenként eszközölt vonalas felvétel kb. 20—35%, a 40 lépésenként végrehajtott vonalas felvétel 10—20% közötti reprezentációt ad. Körös- vagy rácsos-próba alkalmazására, esetleg törzskiszámlálásra, csak szélsőséges viszonyok között, illetve akkor van szükség, ha a kivágandó törzsek száma 60—80 db alatt van. Az A/b munkalapon elvileg két fafaj egyedenkénti jegyzése lehetséges. Ha azonban egy fafaj d1>3 terjedelme (Rdl 3 ) a rendelkezésre álló helyen nem fér el, a munkalapra csak egy fafaj adatai kerülhetnek. Az Rdl3 terjedelmet a d1>3 szélső esetei adják. A mellmagassági átmérők felvétele után összeadjuk a darabszámokat, majd Weise szabállyal képezzük di 3-at, hogy a vékonyfa %-os mutatójának meghatározásához megmérhessük 2—3 darab átlagátmérőjű fa magasságát. A részletes feldolgozás a dbyvo meghatározásával kezdődik. A felvett törzseket vastagsági osztályokba sorolva adjuk össze és viszonyítjuk az összes darabszámhoz. Ezután fatömegtáblából vett vékonyfa % alapján számítjuk a vastagfa mennyiségét. A méretcsoportba eső fatömeg megállapítása ezek után már igen egyszerű és gyors művelet. Ha a kapott Rdl , ~d1>3 és dbo/ vo paramétereket beazonosítjuk a B méretcsoport-táblázat megfelelő mutatóival, akkor az ezeket legjobban megközelítő adatsorhoz tartozó méretcsoport mutatósor adja a bruttó vastagfa méretcsoportok szerinti %-os megoszlását. Az arányosítást elvégezve, m3 -ben kapjuk az egyes méretcsoportokba eső bruttó fatömeget. Nem kell tehát sem a fatömeg-, sem a méretcsoport-számítást — mint eddig — d1>3 fokonként végezni. Ha a kitermelésre nem közvetlenül a felvétel után, hanem későbbi időpontban kerül sor, akkor a fatömeget és az átlagos mellmagassági átmérőt korosbítani kell. Ehhez részben fatermési táblákból vett mutatók (fatermési osztály, m3 /év folyónövedék), részben az üzemterv alapján a várható átmérőnövekedésre szerkesztett grafikonok szolgálhatnak alapul. A korosbítást azonban c sak akkor szükséges elvégezni, ha az eltelt idő alatt, feltételezhetően 1 cm-nél nagyobb az átmérőnövekedés. Ez esetben ugyanis a méretcsoportos arányok lényegesen változhatnak. A korosbítás az A/b fahasználati munkalap megfelelő rovatainak felhasználásával végezhető el. A korosbítás — elsősorban közép- és hosszútávú tervezések esetében — csak az Rdl és a d 1>3 paramétereket érinti. E két paraméter változása már érzékelhető méretcsoport-módosulásokat eredményez, ami azonban a táblázatok segítségével jól nyomon követhető. Előadódhat olyan eset is, hogy a típusazonosítást nem tudjuk elvégezni, mert a kapott jellemzők nem azonosíthatók pontosan a táblázat megfelelő adataival. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a d1>3 azonosításakor + 2 cm szórás megengedett, továbbá, hogy a besoroláskor a db-arányokat a d1>3 azonosság elé kell helyezni. Ha az azonosítás ilyen feltételek mellett sem lehetséges, egyedi méretcsoport számítást kell alkalmazni. A kitermelésre előirányzott bruttó vastagfa méretcsoportokra bontása után következik a választéktervezés. Az áttekinthetőség érdekében ezt célszerűen a 4. táblázat szerinti C munkalapon végezzük. Ez a táblázat egyébként a tervezés menetére vonatkozóan is út-5 mutatást ad. Miután a választéktervezést termelési és kéregapadékkal csökkentett, tehát nettó fatömeg alapján kell végezni, lényeges, hogy a kérges és kérgezett választékok tervezését elkülönítve végezzük. A méretcsoporton belül termelendő választékok arányairól a 10 tervezőnek mindig az adott körülmények mérlegelése alapján kell döntenie. A méretcsoportos tervezésnek éppen az az előnye a többi szerfabecslési eljárással szemben, hogy a kitermelendő összes nettó fatömeg középátmérők szerinti méretcsoportos bontásával biztos ter-15 vezési alapot kapunk, s ha szükséges, menetközben is lehetőség van tervmódosításra. Az Rdlf3 » illetve d 1>3 függvényében kidolgozott méretcsoport-táblázatok gyakorlati értékét, használhatóságát a próbabecslések igazolták. A kapott eredmények 20 szerint az eddigi méretcsoportos tervezés 70—80%-os biztonságához képest a találmány szerinti eljárással 85—95%-os valószínűségi szint érhető el. Az eloszlástípusra alapozott egyszerűsített vágásbecslési eljárás fő előnye, hogy segítségével viszonylag gyor-25 san, kis költségráfordítással határozható meg a rugalmas választéktervezést biztosító, ún. méretcsoport-bázis. A külső felvétel egyszerű: csak a mellmagassági átmérőket kell megmérni és a megmért törzseket megszámolni. Az eloszlás-arányokat, valamint a Weise szabály 30 alkalmazásával az átlagos d1>3 -at ezek után már könnyű meghatározni. Lényeges további előny, hogy nem kell famagasságokat mérni — 2—3 db átlagátmérőjű fa kivételével — és nem kell d1;3 -ként fatömegszámítást végezni. ' 35 A kimunkált táblázatok használata nem korlátozódik az éves tervezésekre. Ha ugyanis a méretcsoportokat meghatározó paraméterek közül az Rdl 3 -at és d 1>3 at a kívánt időszakra vonatkoztatjuk, akkor a táblázatok igen előnyösen alkalmazhatók a közép- és hosz-40 szútávú tervezéseknél is. Ha pedig a választékok trendjével is számolhatunk, akkor a méretcsoportok szerint rendelkezésre álló fatömegből az optimális választékösszetétel is kalkulálható a kérdéses tervidőszakra. 45 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás egyszerűsített méretcsoportos vágásbecs-50 lésre és választéktervezésre, azzal jellemezve, hogy a kitermelendő fatömeg fontosabb paramétereinek meghatározásához, egyszerű vonalas felvétellel megmérjük az állomány reprezentatív hányadánál a fák mellmagassági átmérőit, amikor is a d1>3 szélső esetei adják az át-55 mérő terjedelmet (Rdl>3 ), ezt követően összeadással megállapítjuk a mért egyedek darabszámát, majd Weise szabállyal kiszámítjuk az átlagos mellmagassági átmérőt ( dj^), ennek alapján a vékonyfa %-os mutatójának megválasztásához megmérjük néhány, célszerűen 2—3 60 darab átlagátmérőjű fa magasságát, a továbbiakban a felvett törzseket vastagsági osztályokba soroljuk, majd osztályonként összeadva és az összes darabszámhoz viszonyítva az egyes méretcsoportok fatömegére jellemző %-sort (dbo/vo ) alakítunk ki; az Rdl3 , d1>3 és dbo /vo 65 értékek, mint jellemző paraméterek birtokában, az e 3
