169781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diétás készítmények előállítására

169781 felelő információkat kapunk a 3 679 287 és a 3 701 666 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokból és az ott közölt irodalomból. Azonban annak ellenére, hogy a találmány tárgyát képező eljárással előállított aminosav készítmények jelentős stabilitás növekedést okoznak az egyéb készítményekhez viszonyítva, úgy találtuk, hogy a találmányunkban ismertetett peptid összetételek számos előnyt mutatnak az aminosav és a protein diétás készítményekkel szemben egyaránt, amennyiben a peptidek készen rendelkezésre álló aminosav forrásként szerepelnek, és mentesek azoktól a nagyon észrevehető mellékízektől, melyek az aminosav diétákban mindig megjelennek. Ezen kívül azt találtuk, hogy sokkal könnyebben biztosítható a kapott emulzió ozmolalitása peptid diétás készítménnyel, mint szabad aminosav diétás készítménnyel. Ez különösen azért érdekes, mert 1000 millimólhoz közeli ozmózis teljesítményeknél a betegnél émelygéses, hányingeres, szédüléses tünetek jelentkeznek. Sokkal könnyebb 650 millimólnál kisebb ozmózis teljesítményt elérni peptid készítményekkel, mint aminosav készítményekkel, mivel a teljesítmény a jelenlevő mólok vagy molekulák számának függvénye, azaz egy adott súlyú anyag esetén fordítva arányos a molekulasúllyal. Az aminosav rendszerek másik hátránya, hogy hajlamosak szénhidrátokkal (cukrokkal) Maillard-reakcióba lépni, ami kemény, karamellszerű anyagot eredményez. Ezek a melléktermékek rontják a tápértéket és egy határ felett a termék külső megjelenését is. A peptidek szintén adják ezt a reakciót, de sokkal lassabban reagálnak, mint az aminosavak. Mint egyéb, eddig ismert diétás készítményekben, mi is kívánatosnak tartottuk készítményeinkben emulgeáló szer felhasználását. Azok az emulgeáló szerek megfelelőek, melyek hidrofil-lipofilszáma, amit a továbbiakban HLB-vel fogunk jelölni, 8—14,5 között van. A hidrofil-lipofilszám az emulgeáló szer molekulái vízoldható részének relatív méretét és számát jelenti a zsíroldható részhez viszonyítva. Ebből következik, hogy ez a jellemző alkalmas arra, hogy megadja, milyen típusú emulzió fog képződni: víz—olaj vagy olaj—víz, de nem ad felvilágosítást az emulgeálás hatékonyságáról. E jellemző részletesebb ismertetése megtalálható Philip Sherman Emulsion Science című könyvének 1. oldalán. A könyv az Academic Press kiadásában jelent meg New Yorkban 1968-ban. Bár általában a kisebb HLB-vel rendelkező termékek rosszabb eredményt adnak vannak kivételek is. Ezenkívül a közel azonos HLB-jelű emulgeáló szerekkel nyert emulziók tulajdonságai is jelentősen eltérhetnek a különböző kémiai összetétel miatt. Azt találtuk, hogy a legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha monogliceridek diacetil-borkősav-észtereit használjuk. Ezek elszappanosítási száma 405—425 (AOCS Cd 3—25) és jódszáma 60—70 (KL—681.1). Az elszappanosítási szám megadja, hogy hány gramm KOH szükséges ahhoz, hogy 1 gramm anyag szabad és kötött zsírsav tartalmát semlegesítse. A jódszám az anyag (azaz zsír) telítetlen zsírsav tartalmának mértéke, mely megadja, hogy az anyag 100 g-nyi mennyisége mennyi jódot köt meg. Az AOCS rövidítés az American Oil Chemists Society által ismertetett analitikai eljárások jelölésére szolgál. A KL rövidítés a Kilborn Laboratories Division of Witko Chemical Company of Chicago által leírt standard analitikai eljárásokra vonatkozik. Peptid készítményeinkben általában 0,05 száraz súly% emulgeáló szer forrást találunk, de a legjobb eredményeket 0,4—2 súly% emulgeáló szer forrás alkalmazása esetén kaptuk. Az aminosav készítményekben az emulgeáló szer mennyisége általában 0,1—12 súly%, de a legked-5 vezőbb 0,6—3 súly% alkalmazása. A felhasznált menynyiségek azonban erősen függnek a felhasznált emulgeáló szer minőségétől, egyes szereknél ennél nagyobb vagy kisebb mennyiségek is alkalmazhatók. Az egy adott rendszerhez szükséges optimális mennyiségek ru-10 tin vizsgálatokkal meghatározhatók. Az előállítás egymást követő lépései is befolyásolják a szer hatékonyságát. A nagy HLB-jű (8—15) szerek hatékonyabbak, ha porlasztással szárítjuk őket, a kisebb HLB-jűek (2— 5), ha folyadékként hőkezeljük, azaz sterilizáljuk őket. 15 A készítmény esetleg tartalmazhat kis mennyiségben vitaminokat, ásványi anyagokat, gyógyszereket, savmegkötő vagy puffer anyagokat vagy olyan anyagokat, melyekre a betegek egy-egy csoportjának szüksége van. Az ilyen adalékok azonban általában csak kis 20 súly%-ban szerepelnek készítményeinkben. A teljes vitamin tartalom általában 0,001—0,005 súly%, a teljes ásványi anyag tartalom 1—10 súly% és a teljes savmegkötő anyag tartalom 0,1—0,5 súly%. A leggyakrabban alkalmazott vitaminok: A, D, B12

, C, p-amino-25 -benzoilsav, pantotenilsav, kálcium-pantotenát, kolin, inoszitol, niaciánamid, riboflavin, piridoxin, tiamin és a felsorolt és hasonló vegyületek gyógyászatilag elfogadható sói. Felhasználható ásványi anyagok például a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, vas-, cink-30 sók és a jodidok. Az, hogy az ásványi anyagok jelenléte igen kívánatos a diétás készítményekben, az irodalomból jól ismert, ezzel kapcsolatos további információk találhatók a következő művekben: R. Amen „Minerals as Nutrients" című cikke a Food Product 35 Development című folyóirat 1973. szeptemberi számában; R. Amen „Trace Minerals as Nutrients" című cikke a Food Product Development című folyóirat 1973. októberi számában. Puffer anyagnak megfelel például a nátrium-acetát és hasonló vegyületek. 40 A készítmény ezenkívül tartalmazhat még íz és zamat anyagokat, amelyek például a következők lehetnek: természetes és szintetikus csokoládé, vanília, gyümölcs aromák, például narancs, citrom és más narancsos citromfélék, őszibarack, eper, cseresznye és más is-45 mert aromák. Az íz és zamat anyagok általában koncentrátumok vagy kivonatok, vagy szintetikusan előállított észterek, alkoholok, aldehidek, terpinek, szeszkviterpinek, valamint más, hasonló anyagok formájában állnak rendelkezésre. Az íz és zamat anyagok mennyi-50 sége általában 0,01—2,1 száraz súly%. A száraz diétás készítmények egyszerűen úgy készülnek, hogy a komponenseket összekeverik, majd 65— 95 °C-on, 5—15 percig hőkezelik. Magasabb hőmérsékletet is lehet használni, de nem szükséges. Ebben az 55 esetben a nagy amilóz tartalmú keményítőt először zselatinizálni kell. Ez úgy történik, hogy vízben 115— 140 °C-on 5—20 másodpercig előfőzzük. Itt is használhatunk magasabb főzési hőmérsékletet, de nem szükséges. A száraz diétás készítmények könnyen és haté-60 konyán készíthetők úgy, hogy a komponenseket egy vizes elegyben, azaz olyan vízben, melynek szárazanyag tartalma 20—60 súly%, legkedvezőbb esetben 35—45 súly% eloszlatjuk, majd az elegyet 105—210 atm nyomáson homogenizáljuk, és a homogenizált elegyet 65 egy 120—150 °C hőmérsékleten, legkedvezőbb esetben 4