169734. lajstromszámú szabadalom • Indukciós útmérő készülék

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. X. 12. Uniós elsőbbsége: 1972. XI. 8. (WP G 01 b/166 721) Német Demokratikus Köztársaság Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977. XII. 31. (ME—1670) 169734 Nemzetközi osztályozás: G 01 B 7/00 Feltaláló: Kasten Heinz oki. fizikus, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Kombinat Mess- und Regelungstechnik, Dessau, Német Demokratikus Köztársaság Indukciós útmérő készülék i A találmány indukciós útmérő készülékre vonatko­zik, amely egy armatúra helyzetét induktív úton érzé­kelő berendezésből és egy kapcsolási elrendezésből áll. A készülékkel előnyösen mérhetünk olyan paramétere­ket, amelyek valamilyen elmozdulás meghatározására vezethetők vissza. A készülék felhasználása kiterjed a gyártás-, mérés-, vezérlés- és szabályozástechnika terü­letére. A készülék nemcsak valamilyen elmozdulás lineáris leképzésére, hanem egy elmozdulás és bemenő­feszültség szorzatának előállítására is alkalmas. A mé­réstechnika területén különösen olyan esetben előnyös a találmány szerinti készülék használata, amikor az in­duktív rendszerek működéséhez egyébként szükséges váltóáramot nélkülözni kell. Ismeretesek olyan fojtótekercseket vagy differen­ciáltranszformátorokat tartalmazó induktív útmérő ké­szülékek (induktív jelátalakítók), amelyeknek műkö­dése egy armatúrának bizonyos tekercsekhez viszonyí­tott helyzetén alapul. Az ilyen induktív útmérő ké­szülékhez tartozó elektromos áramkör lényegében egy generátorból (v. oszcillátorból) és egy fázisérzékeny egyenirányítóból áll. Javasolták már az induktív útmérő készülék egyetlen áramkörbe történő integrálását is. Ezen javaslat sze­rint a differenciáltranszformátor és a demodulator szer­ves alkotórészét képezi egy induktív és kapacitív úton visszacsatolt négyszöggenerátornak. így az induktív útmérő készülék (a betáplálás és a kimenőjel szempont -10 15 20 25 30 jából) tisztán egyenáramú energiaforrás segítségével működtethető. Ismeretes továbbá olyan megoldás is, amelynél a generátort és a fázisérzékeny egyenirányítót az induk­tív útmérő készülék házában helyezik el, pl. a háznak egy erre a célra készített meghosszabbításában. Egy másik ismert változat szerint az elektronikus áramköri egységeket a differenciáltranszformátorral együtt ki­öntőmassza segítségével egyetlen tömbbé alakítják. A felsorolt megoldásoknál hátrányt jelent, hogy a zavaró külső mágneses terek kiküszöbölése érdekében különleges intézkedéseket kell tenni, pl. mágneses záró­köröket kell létesíteni, vagy egyéb különleges beépí­tési feltételeket kell kielégíteni. Hátrányos továbbá, hogy sok alkatrészre van szük­ség, valamint stabilizált feszültségforrás nélkül megbíz­hatatlan a külső nullpontbeállítás. Az elmozdulásérzékelő eszközként használt differen­ciáltranszformátor alapvető hátránya, hogy a szekun­dertekercsek, mint feszültségforrások csak korlátozott pontosságot tudnak nyújtani, mivel a k csatolási té­nyező zavaró hatásoknak van alávetve, a szekunderte­kercsekben pedig ak<l értéke és a szórtkapacitások miatt sajátrezgések léphetnek fel. Továbbá a szekunder­tekercsek részfeszültségeinek önálló egyenirányításán alapuló fázisérzékeny demodulátorkapcsolásoknál meg­van az a hátrány, hogy az egyenirányítókon átfolyó áram nemcsak a mérendő út függvényében, hanem a mérőjel függvényében is változik. Mindkét esetben az 169734 1

Next

/
Thumbnails
Contents