169637. lajstromszámú szabadalom • Forgatószerekezet

5 169637 6 52 hivatkozási számmal jelöltük. A gyakorlatban megvalósítható ill. befogható béléscső-átmérő ha­tárértékei példaképpen 500 mm és 170 mm lehet­nek. Működtetéskor, tehát a béléscső forgatása céljá­ból a hajtógépet a 18 házhoz csatlakoztatott 54 füg­gesztőfül útján felfüggesztjük, a 30 és 32 befogó­pofákat szétnyitjuk, és az előzőleg már megfelelő nagyságra a 48 és 50 munkahengerek segítségével beállított 44 kötélágat a 38 béléscső köré helyezzük. Ezután a 30 és 32 befogópofákat zárjuk és zárt helyzetüket a 40 retesz segítségével rögzítjük. Ezt követően az 56 kengyelt ellentartó kihorgonyzó­elemhez rögzítjük, amely a reakciónyomaték felvé­telére alkalmas. Amennyiben a 38 béléscsövet az 1. ábrán érzékeltetett módon az óramutató járásának megfelelő irányban kívánjuk forgatni, úgy a hid­raulikus 50 munkahengert először fesztelenítjük, majd kivezéreljük olyan mértékig, hogy a 42 lánc belógását kompenzálja. Ezután az 50 munkahen­gerhez hozzárendelt vezérlőszelepet lezárjuk. Ezt követően a 48 munkahengert nyomás alá helyezzük, az utóbbi megfeszíti a 42 láncot, és indítjuk a 10 hidromotort. Az óramutató járásával ellentétes for­gásirány esetén először a 48 munkahengerrel kom­penzáljuk a láncbelógást, majd ennek helyzetét a hozzárendelt vezérlőszelep zárása révén rögzítjük. Csak ezután adjuk a munkanyomást az 50 munka­henger munkaterére. A fenti működésmód biztosít­ja, hogy a 44 hajtókerék révén a 42 láncban éb­resztett húzóerőt felvevő 48 vagy 50 munkahenger reteszelt, tehát rögzített helyzetben van, míg a má­sik munkahenger a lánc visszatérő ágának tartomá­nyában működik és ily módon a hidraulikus 48 és 50 munkahengerek tápnyomás-igénye csökkent mér­tékű. Gyakorlati tapasztalataink szerint a 38 béléscső kellő mértékben befogható volt a 42 lánc és az utóbbi közvetlen kapcsolódása útján, és ennek ered­ményeként a találmány szerinti hajtógép különö­sen egyszerű felépítésű lehet, és kezelése is köny­nyű. A rajz 4., 5. és 6. ábráin olyan némileg módosí­tott kivitelű 58 hajtókerekeket tüntettünk fel, amely 60 lánccal van hajtókapcsolatban. A 4. ábrán látha­tó módon ezen 66 kerékperemekkel ellátott 58 haj­tókerék a 60 lánc megfelelő alakú profilos 64 lánc­hevedereivel jól illeszkedő bordázott palástfelület­tel van kiképezve. A 60 lánc 64 lánchevedereinek az 58 hajtókerék 62 bordáival történő kapcsolódását érzékelteti az 5. ábra. A 66 kerékperemek a lánc megfelelő alkotó menti megvezetését biztosítják. Az 58 hajtókerék hajtónyomatékát a 60 láncnak az utóbbi 48 vagy 50 munkahengerek segítségével történő megfelelő mértékű feszítésével súrlódó kap­csolat révén adjuk át. A súrlódó kapcsolat a profi­los 64 lánchevederek és a 62 bordák között jön lét­re, és eléri vagy meghaladja a 44 kötélágba behe­lyezett béléscső forgatásához szükséges nyomaték­értéket. Amennyiben a 60 láncot nem feszítjük meg kellőképpen, úgy az csúszni fog az 58 hajtókerék bordás palástfelületén. A lánc optimális feszítése azon érték, amely még éppen hogy lehetővé teszi a béléscsőre a kívánt mértékű forgatónyomaték átadását anélkül, hogy az 58 hajtókerék és a 60 lánc között csúszás lépne fel. Előnyösnek bizonyult, amennyiben a 60 lánc az 58 hajtókereket és a 44 kötélágba behelyezett bé­léscsövet is 180°-nál nagyobb körülforgási szöggel veszi körül. A geometriai viszonyokat a 6. ábra érzékelteti, s ebből látható, hogy a 64 lánchevederek profilját, továbbá az 58 hajtókerék 62 bordáinak kialakítását az alábbi paraméterek határozzák meg: Amennyiben R-rel az alkotómenti 62 bordák kö­zötti horony fenékrádiuszát, és H-val az említett horony mélységét, míg A-val és B-vel a 64 lánche­vederek rajz szerinti jellemző méreteit jelöltük, ak­kor közelítőleg (az illesztési hézagok elhanyagolá­sával) az alábbi összefüggések érvényesek: Az 58 hajtókerék osztókör-átmérőjét a minden­kori konstrukciós férőhely függvényében választhat­juk meg. Mindamellett a lánc körülfogási szöge legalább 180° kell legyen, és az osztókör-kerületet a láncszemosztások egész számú többszörösére kell megválasztani. A 4-6. ábrákon feltüntetett hajtóelemek alkalma­zása bizonyos előnyöket eredményez. így például annak következtében, hogy a hajtókerék bordái nem érintkeznek a belső láncszem-görgőkkel, ellen­tétben a hagyományos lánckerdék-lánc kapcsolódá­sokkal, így nem szükséges, hogy a lánchevederek között görgők legyenek elrendezve, mint ahogy az a hagyományos görgős láncoknál szokásos. Ennek következtében a lánc szélessége csökkenthető, és keskenyebb láncok segítségével nagyobb terhelés kifejtése ill. fokozott nyomaték átvitele válik lehe­tővé. További előny, hogy míg a hagyományos lánc­kerékhajtásoknál a különböző szélességű láncok, így pl. simplex, duplex, triplex stb. láncok különböző lánckerekeket tesznek szükségessé, addig a 4-6. áb­rákon feltüntetett hajtóelemek tetszőleges szélessé­gű láncnak ugyanazon hajtókerékkel történő páro­sítását teszik lehetővé feltételezve, hogy a láncok osztása azonos. A 7. és 8. ábrákon olyan példaképpeni találmány szerinti forgatószerkezet nézeteit tüntettük fel váz­latosan, amely a 18 házban billenthetően ágyazott 72 lengőkar szabad végén forgathatóan ágyazott peremes 70 görgőből álló 68 tartóelemmel rendel­kező kötélágtartó szerkezettel is el van látva. A 72 lengőkarok 74 tengely körül billenőmozgást végez­hetnek. Mindegyik 72 lengőkar 72a rugóelem révén olyan rugós előfeszítéssel rendelkezik, amely a megfelelő peremes 70 görgőket ill. az utóbbiak pe­remfelületeit a 38 béléscső palástfelületére felszo­rítani igyekszik. Ily módon a 42 lánc a peremekre állandó jelleggel feltámaszkodik, és e felfekvés megakadályozza, hogy lecsússzon a 38 béléscsőről. Ezen utóbbi példaképpeni forgatószerkezet 80 csuklópontban a 18 házhoz csatlakozó 78 munka­hengerből álló olyan 76 menesztőszerkezettel is ren­delkezik, amely a 82 dugattyúrúdnak 84 csuklópont­ban a 32 befogópofához történt csatlakoztatása ré­vén a befogópofa hidraulikus úton történő nyitását 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents