169590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monohalogénacil-halogenidek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. VII. 15. (MO—907) Bejelentés elsőbbsége: Amerikai Egyesült Államok: 1973. VII. 16. (379, 899), 1973. VII. 19. (380, 785) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. IX. 30. 169590 Nemzetközi osztályozás: C 07 C 53/20 C 07 C 51/58 Feltalálók: Gash Virgil Walter vegyész, Ballwin, Bissing Donald; Eugene vegyész, Bridgeton, Missouri, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Monsanto Company, St. Louis, Missouri, Amerikai Egyesült Államok Eljárás monohalogénacil-halogenidek előállítására i Az eljárás monohalogénacil-halogenidek előállítására vonatkozik ketének folyadékfázisú halogénezése révén. Közelebbről a találmány ketének halogénezésére vonatkozik olyan oldószer vagy reakcióközeg jelenlétében, amely csökkenti vagy teljesen meggátolja polihalogénacil-halogenidek képződését, a minimálisra csökkenti az aeil-halogenidek keletkezését. A „halogénező szer" kifejezés esetünkben klórt, brómot, jódot és interhalogén vegyületeket mint pl. jódmonokloridot, jód' monobromidot, bróm monokloridot stb. jelent. A ketén folyadékfázisú halogénezése jól ismert, de az eddig ismert módszerek ezen reakció lefolytatására dihalogénacetil-halogenidekkel és polihalogénezett melléktermékekkel jelentős mértékben szennyezett monohalogénacetil-halogenidek képződését eredményezték. Ezek a korábbi eljárások olyan oldószereket alkalmaztak, mint a klórbenzolok, nitrobenzol, széntetraklorid* klóracetil-klorid, acetil-klorid, 1,2-diklóretán, acetonitril, benzonitril, nitrometán és egyéb más oldószerek. Ezen oldószerek mindegyikének volt egy fogyatékossága, nevezetesen az, hogy valamennyien jelentős mennyiségű dihalögénacetil-halogenid képződéséhez vezettek az előállítani kívánt termék, a monohalogénacetil halogenid mellett. Néhányban ezen oldószerek közül a nemkívánatos trihálogénacetil-halogenidek is keletkeztek. A dihalogén származékok a kereskedelemben nem hasznosíthatók és elválasztásuk a monohalogén származéktól időrabló és költséges művelet. A diklóracetil-klorid forrpontja közelítőleg 107 °C, míg a monoklóracetil-kloridé kb. 105 °G. A két vegyület forráspontja 10 1« 20 25 30 közötti ilyen közelség különösen nehézzé teszi szétválasztásukat és drága, gazdaságtalan művelettel egészíti ki a halogénező eljárást, ha azt az előzőekbeft ismertetett oldószerekbén végezzük. A 2.862.964 sz. amerikai egyesült államokbeli sza»badalmi leírás olyan ketén klórozási reakciót ismertet, melynek során oldószerként például széntetraklbridef, alkánokat, étereket, acetátésztereket — melyek észtercsoportja 1—6 szénatomot tartalmaz — alkalmaznak. Az Organic Ghemistry 23 141 (1958) cikke szerint a ketén klörozását kéndioxidban végzik. Ugyancsak alkalmaznak éter-jellegű oldószereket ketének klórozásánál (G. A. 37, 4363 [1943], és a 2:820i057 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás széntetraklorid és klórozott szénhidrogének alkalmazá" sát ismerteti ketének halogénezése során. A találmányunk szerinti módszer szerint előállított monohalogénacil-halogenidek értékes közbenső termékek a herbicid alfa-halogénacetanilidek és más termékek előállítása során. Ugyanakkor, a megfelelő di- és trihalogénacil-halogenideknek nincs kereskedelmi értékük. Más szavakkal, ezek pusztán mint olyan hígítók vannak jelen, amelyek csökkentik a kereskedelemben értékes monohalogénacetil halogenidek hatékonyságát: A probléma súlyosságát bizonyítja az a tény, hogy valamennyi* a kereskedelemben kapható klóracetil-klorid jelentős mennyiségű diklóracetil-kloriddal szennyezett és egyes esetekben a diklór-acetil-klorid tartalom a 6%-ot is eléri. Találmányunk szerint úgy küzdöttük le az eddigi 169590 1
