169554. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 7,7'-helyzetben kapcsolódó diteofillin-származékok előállítására

7 169554 8 adagja a beteg súlyához és a betegség súlyosságá­hoz igazodik, a dózisok 10 mg/kg és 15 mg/kg testsúly között változnak és 8—12 óránként ad­hatók be. A következő példák a találmány bemutatásá­ra szolgálnak. Ezekben a példákban a hőmérsék­letet Celsius-fokokban (°C), az infravörös ab­szorpciós maximumokat pedig reciprok centimé­terekben adjuk meg. Az ultraibolya színképek abszorpciós maximumának a hullámhosszát mil­limikronban (m,«) tüntetjük fel. Az anyag­menyiségeket súlyrészekben adjuk meg, ameny­nyiben másként nem jelöljük. A súlyrészek és a térfogatrészek közötti viszony a gramm és a milliméter közötti viszonynak felel meg. 1. példa 9,0 rész őrölt teofillint 1480 rész vízszintes klo­roformban szuszpendálunk. A keletkező elegyet ezután —20 C3 és —40 C° közötti hőmérsékletre hűtjük szárazjég-l,2-diklóretán-fürdőben és 2,8 rész szukcinilkioridot adunk hozzá. A reak­cióelegyhez ezután 4,9 rész piridin 74 rész klo­roformmai készített oldatát adjuk cseppenként. Az oldatot 4—8 óra hosszat keverjük, miközben a hőmérsékletet —20°C és 40 °C között tartjuk. A fehér kristályos terméket szűréssel elkülönít­jük az oldattól és vízszintes kloroformmal há­romszor mossuk. Ily módon 7,7'-szukcinilditeo­fillint kapunk, amelynek az olvadáspontja 266 °C körül van. Hozam az elméleti kitermelés 90—95 Amennyiben a szukcinilkioridot a megfelelő savklorid egyenértéknyL mennyiségével helyet­tesítjük, a fenti eljárással a következő vegyüle­teket állítjuk elő: 7,7'-glutarilditeo:illin, amelynek az olvadás­pontja" 228—228 S C: 7,7'-tereftaloiiditeofillin, amelynek az olvadás­pontja 300 °C felett van; 7,7'-karboniiditaofillin, amelynek az olvadás­pontja 255—265 °C: 7,7'-adipoilditeofillin, amelynek az olvadás­pontja 238—239 3 C; 7,7'-fumaroLlditeofillin; és a 7,7'-(2,5-piridinkarboxLnoil) diteofillin 2. példa 238 rész oldatban levő N.N-dimetilformamid­hoz cseppenként hozzáadunk 235 rész 12,5 %-os benzoics foszgén-oldatot. A kapott oldathoz ez­után egymásután hozzáadunk 25 rész borostyán­kősav-anhidridet, 1980 rész diklórmetánt, 90 rész teofillint és 40 rész piridin 132 rész diklór­metánnal készített oldatát. Az oldatot ezután vissza folyatás közben 20 óra hosszat melegítjük és a képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük a forró oldattól A csapadékhoz ezután 1320 rész diklórmetánt adunk és az elegyet 2—4 óra hosz­szat visszafolyatás közben forraljuk. A csapadé­kot elkülönítjük és szárítjuk, ily módon 7,7'-szu­szukcinilditeofillint kapunk, amelynek az olva­dáspontja 266—268 °C. A hozam az elméleti ki­termelés 80 %-ának felel meg. 3. példa 2,03 rész tionilkloridhoz egymásután hozzá­adunk 2,77 rész N,N-dimetilformamidot és 0,83 rész borostyánkősavat szobahőmérsékleten és nitrogéngáz atmoszférában. A reakció az N,N-dimetilformamid hozzáadása folyamán gyengén exoterm. Ezt követően 2,52 rész teofillint adunk az elegyhez és a keletkező fehér szuszpenziót 132 rész diklórmetánnal hígítjuk. Keverés köz­ben 2,82 rész piridint adunk a szuszpenzióhoz, ez­zel a szuszpenziót fokozatosan átlátszóbbá tesz­szük, és a keletkező oldat sárga színűvé válik. A reakció-oldatot éjszakán át visszafolyatás közben vízmentes körülmények között 60—70 C°­on melegítjük. A keletkező szuszpenziót szűrjük és a maradékot diklórmetánnal mossuk, ily mó­don 7,7'-szukcinilditeofillint kapunk fehér színű szilárd anyag alakjában, amelynek az olvadás­pontja 263—265 °C. Hozam az elméleti kiterme­lés 50%-ának felel meg. Az infravörös és az ultraibolya színképek nem jeleznek teofillin­szennyezést. A 7,7'-szukcinilditeofillin infravörös színképét három sáv jellemzi, mégpedig 3060, 1745 és 1540 cm-nél, míg a teofillin színképe nagyon széles erős abszorpciót mutat 3300 cm és 2200 cm között, de nem mutat abszorpciót 1745 cm-nél, sem pedig 1540 cm-nél. A 7,7'—szukcinilditeofillin ultraibolya színképére jellemző diklórmetánban egy szimmetrikus sáv 300,« központ körül, e = 1,31 X 10'1, míg a teofillin szimmetrikus sávja 270 m« központ kö­rül van és e = 1,0 X 10'1. 4, példa 1,89 rész oldott tionilkloridhoz keverés köz­ben cseppenkint hozzáadunk 2,60 rész N,N-di­metilformamidot és 0,80 rész borostyánkősavan­hidridet. A keletkező szuszpenziót szobahőmér­sékleten 1 óra hosszat keverjük, amely ezalatt homogénné válik. A világossárga oldathoz ezután egymást követően hozzáadunk 66 rész diklórme­tánt, 2,70 rész teofillint, további 66 rész diklór­metánt és 2,80 rész piridint. A szuszpenzión húsz percig nitrogéngázt buborékoltatunk át. Ezután a szuszpenziót éjszakán át visszafolyató hűtő alatt kezeljük, ez körülbelül 1 órás visszafolyatás közbeni kezelés után homogénné válik. A vissza­folyatás megszüntetése után az oldatot melegen szűrjük és így 7,7'-szukcinilditeofillint kapunk, amely azonos az 1—3. példák szerint előállított termékkei. Hozam az elméleti kitermelés 51%­ának felel meg. Ultraibolya spektrum. / 300 m,«-nél van diklórmetánban és e = 1,30 X 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (50 4

Next

/
Thumbnails
Contents