169534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-szubszt 7-amino-3-metil-cef-3-ém-4-karbonsav-származékok előállítására
169534 11 12 A találmány egyik előnyös kiviteli módja szerint a kiindulási anyagként használt 6-szubsztituált aminopenicillán-szulfoxidot penicillinből, például benzilpenicillinből vagy fenoximetil-penicillinbó'l állíthatjuk elő, amelyet fermientációval könnyen előállíthatunk, de más félszintetikus penicillinek is alkalmazhatók. A megfelelő A3 -dezacetoxi-cefalosporán-származékká való gyűrűbővítés után a 7-N-acil-csoportot adott esetben ismert módon, beleértve a 7-amino-csoport dezacilezését, majd újbóli acilezését, más csoportra kicserélhetjük. Az alkil-, alkoxi- és alkanoil-csoportoknál feltüntetett „kevés szénatomos" meghatározás azt jelenti, hogy a kérdéses csoport legfeljebb 6 és előnyösen nem több, mint 1 vagy 2 szénatomos. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. Ezekben a példákban a A3 -7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav kitermelését mikrobiológiai elemzéssel állapítottuk meg, és a savat az 1. példában leírt módon választottuk el a reakciókeverékből. 1. példa 10,5 g (30 mmól) benzilpenicillin-szulfoxidhoz sorban hozzáadunk 195 ml dioxánt, 25 ml (102 mmól) N,0-bisz-(trimetilszilil)-acetamidot, 6 ml (61 mmól) Cü-pikolint és 30 mmól a-pikolin-hidrobromidnak diklórmetánnal készült 5,2 ml, 5,8 mólos oldatát. A benzilpenicillin-szulfoxid trimetilszilil-származékát in situ állítjuk elő. A reakciókeveréket 6 óra hosszat 102C°-on visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük 20 C°-ra, és 1500 ml jeges vízbe öntjük. Ezután keverés közben hozzáadunk 650 ml etilacetátot és 50 ml butilacetátot, és a pH értékét 4 n káliumhidroxid oldattal 7-re állítjuk. A keveréket hagyjuk szétválni, és a szerves réteget félretesszük. A vizes réteget 300 ml etilacetáttal és 50 ml butilacetáttal mossuk, majd a kapott szerves réteghez hozzáadjuk az előzőleg kapott réteget, és 200 ml 0,75 mólos vizes káliumfoszfát oldattal, amelyet 7 pH értékre pufferolunk, ismét extraháljuk. A kivonatot hozzáadjuk a vizes oldathoz. Ez az egyesített vizes keverék 9,2 g A3 -7 -fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav-káliumsót, azaz A3 -benzil-dezacetoxi-cefalosporint tartalmaz (kitermelés 83%), amint azt Escherichia coli mikroorganizmussal végzett mikrobiológiai vizsgálattal meghatároztuk. A vizes oldathoz 500 ml butilacetátot adunk, majd keverjük, és 4 n kénsawal a pH értékét 2-re állítjuk. A keveréket állni hagyjuk, majd a szerves kivonatot elválasztjuk. A vizes réteget 250 ml butilacetáttal ismét extraháljuk. Az egyesített butilacetátos kivonatokat víztaszító szűrőn szűrjük. A vizes réteget, amely még némi A3 -7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsavat tartalmaz, elöntjük. A butilacetátos oldathoz ezután gyors keverés közben 2,65 g (27 mmól) vízmentes finoman porított káliumacetátot adunk. Három óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a csapadékot szűréssel elválasztjuk, és kevés butilacetáttal mossuk, végül vákuumban 30C°-on szárítva 10,2 g A3 -7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsavat kapunk, amelynek a tisztasága mikrobiológiai útoa meghatározva 85%. Kitermelés 23,5 mmól (78%). Xmax , vízben 262 nm (E}^m = 175). A szerkezetet infravörös és PMR színképelemzéssel ellenőriztük. A PMR elem-5 zés eredménye a következő: PMR (káliumsó alakjában deutériumoxidban, ppm-ben), 6 1,94 (szingulett 3), 299 (dublett J=18Hz, 1) 3,44 (dublett, J = 18Hz, 1), 3,62 (szingulett, 2) 4,97 (dublett, J = 4,5 Hz, 1), 5,58 (dublett, J = 4,5Hz, 1), 7,27 10 (szingulett, 5). Belső referencia anyagként a 2,2-dimetil-2-szilapentil-5-szulfonát nátriumsóját használjuk. 15 2. példa (a) 1,05 g (3 mmól) benzilpenicillin-szulfoxidot hozzáadunk 3,0 mmól hidrogénbromid 20 ml dioxános oldatához, és 2,5 ml (10 mmól) N,0-bisz-(tri-20 metilszilil)-acetamidhoz. A benzilpenicillin-szulfoxid trimetilszilil-származékát így in situ állítjuk elő. A reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatografálással követjük. Hat óra múlva a reakciókeverékben nem maradt penicillin-szulfoxid. 5 ml-es adagokat 25 veszünk a reakciókeverékből, és 7 pH értékre pufferolt 35 ml 0,75 mólos vizes káliumfoszfát oldatba öntjük. A vizes oldatot 10 ml etilacetáttal mossuk, és vízzel 50 ml-re hígítjuk. A vizes oldatban a A3 -7 -fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav-káli-30 umsóját közvetlen mikrobiológiai elemzéssel határoztuk meg, vizsgálati mikroorganizmusként Escherichia colit használva. Hat óra múlva a A3-7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav kitermelése 47%. 35 b) Az a) pontban leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy 18 ml toluolt és 2 ml 1,5 mólos dioxános hidrogénbromid oldatot használunk a 20 ml dioxános oldat helyett. A A3 -7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav kitermelése mikrobio-40 lógiai vizsgálat alapján 46%. c) Az a) pontban leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy további 0,9 ml (9 mmól) a-pikolint használunk. A A3 -7-fenilacetamido-dezacetoxi-cefalosporánsav kitermelése mikrobiológiai vizs-45 gálát alapján 82%. 3. példa 50 1,05 g (3 mmól) benzilpenicillin-szulfoxidhoz folyamatosan 20 ml dioxánt, 3,2 ml (13 mmól) N,0--bisz-(trimetilszilil)-acetanudot és 0,57 g (3 mmól) p-toluolszulfonsavat adunk. A benzilpenicillin-szulfoxid trimetilszilil-származéka keletkezik. A reakció-55 keveréket 6 óra hosszat 101 C°-on melegítve a szulfoxid elfogy. A reakciókeveréket a 2. példában leírt módon feldolgozva a A3 -7-fenilacetamidó-dezacetoxi-cefalosporánsav kitermelése mikrobiológiai vizsgálat alapján 41%. 60 4. példa a) 2,1 g (6 mmól) benzilpenicillin-szulfoxid, 20 ml kloroform, 20 ml (200 mmól) a-pikolin, 8 ml 65 (33 mmól) N,0-bisz-(trimetilszilii)-acetamid és £
