169484. lajstromszámú szabadalom • Imidazolil-O-N-acetálokat, valamint azok sóit tartalmazó fungicidek és eljárás a hatóanyag előállítására

169484 6 Coates, „Organo-Metallic Compounds", 2. kiadás, Methuen and Co., London (I960)].. A találmány szerinti c) eljárásváltozatban előnyösen vízmentes étereket, így dietilétert, dibutilétert alkalmazhatunk. A reakcióhőmérsékletet 0 C° 5 és 80 C° között, előnyösen 30 C° és 60 C° között változtathatjuk. Az eljárás megvalósításakor 1 mól II általános képletű vegyületre körülbelül 1 mól III általános képletű fém-vegyületet adagolunk. A szerves fém-vegyülettel megvalósított reakcióban kapott 10 reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungitoxikus hatást mutatnak. A gombák irtásához szükséges koncentrációkban a kultúrnövényeket nem károsítják. így növényvédőszerként használhatók 15 gombák irtására. A fungitixokus szereket a növényvédelemben Archimycetes-ek, Phycomycetes-ek, Ascomycetes-ek, Basidiomycetes-ek és Fungi imperfecta irtására használják. A találmány szerinti hatóanyagok nagyon széles 20 hatásspektrumot mutatnak és a parazita gombák irtására használhatók, amelyek a talaj feletti növényrészeket fertőzik meg, vagy a növényeket a talajból támadják meg, valamint alkalmasak a magvakkal átvihető kórokozók irtására is. 25 Különösen jó hatást mutatnak a talaj feletti növényrészeket megtámadó parazita gombák irtásában, így az Erysiphe-félék, Podosphaera-félék, Venturia-félék, továbbá Piricularia- és Pellicularia-félék irtásában. 30 Ki kell emelni, hogy a találmány szerinti hatóanyagok nemcsak protektiv, hanem kurativ hatást is mutatnak, azaz a fertőzés fellépte után is alkalmazhatók. A hatóanyagok továbbá szisztémikus hatásúak, így a növényeket oly módon védhetjük 35 meg a gombafertőzéstől, hogy a hatóanyagot a talaj feletti növényrészekre vagy a növények magvaira visszük fel. Növényvédőszerként a találmány szerinti hatóanyagokat vetőmagkezelésre vagy talaj feletti növényrészek kezelésére használhatjuk fel. 40 A találmány szerinti hatóanyagokat a növények jól elviselik. A melegvérű állatokra nézve csak kissé mérgezőek és miután szaguk gyenge és az emberi nyálkahártya jól elviseli őket, kényelmesen kezelhetők. 45 A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat a vivőanyagokkal, 50 azaz folyékony oldószerekkel, nyomás alatt álló cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgáló szereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző 55 anyagokat. Ha vivőanyagként vizet használunk, szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, így xilol, toluol, benzol vagy alkilnaftalinok, klórozott aromás vagy 60 alifás szénhidrogének, így klórbenzolok, etilénkloridok vagy metilénklorid, alifás szénhidrogének, így ciklohexán vagy paraffinok, például ásványolajfrakciók, alkoholok, így butanol vagy glikol, valamint azok éterei és észterei, ketonok, így aceton, metil- 65 etilketon, metäizobutilketon vagy ciklohexanon, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid, és dimetilszulfoxid, valamint a víz, cseppfolyósított gáz-alakú vivőanyagon olyan folyadékokat kell érteni, amelyek normál hőmérsékleten és nyomáson gáz-alakúak, például aeroszol hajtógázokat, így halogénezett szénhidrogéneket, például freonokat, szilárd hordozóanyagként természetes kőliszteket, így kaolinokat, agyagföldeket, talkumot, krétát, kvarcot, attapulgitot, montmorillonitot és diatomaföldet, valamint szintetikus kőliszteket, így nagy diszperzitású kovásat, alumíniumoxidot és szilikátokat, emulgeáló- és/vagy habképzőszerként nem ionos és anionos emulgátorokat, így polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilarilpoliglikolétereket, alkilszulfonátokat, alkilszulfátokat, arilszulfonátokat, valamint fehérjehidrolizátumokat és diszpérgálószerként például lignint, szulfitszennylúgokat és metilcellulózt használhatunk. A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal, így fungicidekkel, inszekticidekkel, akaricidekkel, nematocidokkal, herbicidekkel, madárriasztó-szerekkel, növekedést elősegítő anyagokkal, növényi tápanyagokkal és talajszerkezet-javítószerekkel összekeverve. A készítmények általában 1-95 súly%, előnyösen 5—90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból további hígítással készített alkalmazási formák, így felhasználásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokásos módon történik, például öntözéssel, permetezéssel, porlasztással, porozással, beszórással, száraz csávázással, nedves csávázással, iszapoló csávázással vagy inkrusztálással. Ha a hatóanyagokat levélfungicidként alkalmazzuk, a készítmény hatóanyag-koncentrációját széles határokon belül változtathatjuk. A koncentrációk átalában 0,1 és 0,00001 súly%, előnyösen 0,05 és 0,0001 súly% közé esnek. Vetőrnagkezelés esetén a hatóanyagmennyiség 1 kg vetőmagra számítva általában 0,001 - 50 g, előnyösen 0,01 - 10 g. A találmány szerinti hatóanyagok növénynövekedést szabályozó hatást is mutatnak. A találmány szerinti hatóanyagok sokoldalú felhasználási lehetőségeit az alábbi példákkal szemléltetjük. A) példa Erysiphe-próba/szisztémikus Oldószer: 4,7 súlyrész aceton Diszpergálószer: 0,3 súlyrész alkilarilpoliglikoléter Víz: 95 súlyrész. Az öntözőfolyadékban a kívánt hatóanyag-koncentráció eléréséhez szükséges hatóanyagmennyiséget összekeverjük a megadott mennyiségű oldószerrel, és a koncentrátumot a megadott mennyi-