169478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szervetlen-szerves műanyagok előállítására

21 169478 22 ón(II)-laurát valamint a karbonsavak diaikilónsói, mint a dibutil-óndiacetát, dibutilón-dilaurát, dibutilón-maleát vagy dioktilón-diacetát. A találmány szerint alkalmazható katalizátorok további képviselőit, valamint a katalizátorok hatásmechanizmusát közelebbről ismerteti a Kunststoff-Handbuch, VII. kötet (Vieweg und Höchtlen, Carl-Hanser-Verlag, München, 1966) 96-102. oldalakon. A katalizátorokat általában a bevitt előpplimérek mennyiségére számítva körülbelül 0,001 és 10 súly% közötti mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerint alkalmazhatók felületaktív adalékanyagok, mint emulgeátorok és habstabilizátorok is. Emulgeátorokként beváltak például a ricinusolajszulfonátok nátriumsói vagy zsírsavak nátriumsói, továbbá zsírsavak aminokkal képzett sói, mint az olajsavas dietilamin vagy sztearinsavas dietilamin. Szulfonsavak alkáli vagy ammóniumsói mint a dodecilbenzolszulfonsav vagy dinaftilmetándiszulfonsav, vagy zsírsavak alkáli- vagy ammóniumsói, mint a ricinolsav, vagy más polimérzsírsavak sói is alkalmazhatók felületaktív adalékanyagként. Habstabilizátorként elsősorban a vízoldható poliétersziloxánok jönnek számításba. Ezek a vegyületek - általában úgy vannak felépítve, hogy etilénoxidból és propilénoxidból áÜó kopolimer egy polidimetilsziloxán csoporttal van kapcsolva. Ilyen habstabilizátorokat például a 2 764 565 számú USA szabadalmi leírásban ismertetnek. A találmány szerinti műanyagok előállításánál alkalmazhatók továbbá az önmagában ismert cellaszabályzó anyagok, mint a paraffinok vagy zsíralkoholok, dimetilpoliszüoxánok, valamint pigmentek vagy színezékek továbbá a lángmentesítő anyagok, mint a trisz-klóretilfoszfát vagy az ammóniumfoszfát és ammóniumpolifoszfát továbbá öregedésgátló valamint időjárási hatások ellen alkalmazható védőanyagok, lágyítószerek, fungisztatikus és bakteriosztatikus hatású anyagok, töltőanyagok, mint báriumszulfát, szilikagél, korom vagy iszapolt kréta. A találmány szerinti műanyagok előállításánál alkalmazható felületaktív adalékanyagok, habstabilizátorok, valamint cellaszabályozó, reakciókésleltető, stabilizátorok, lángmentesítőanyagok, lágyítószerek, színezékek és töltőanyagok, valamint fungisztatikus és bakteriosztatikus hatású anyagok, további példái, alkalmazási területei és hatásmechanizmusa közelebbről van ismertetve a Kunststoff-Handbuch VI. kötet (Viewig und Höchtlen, Carl-Hanser-Verlag München 1966) 103-113. oldalain. Különös jelentőségűek és ennek folytán előnyösek azok az adalékanyagok, amelyek az ilyen típusú adalékanyagok égési tulajdonságait még javítják, a szokásos lángmentesítőanyagokon kívül főként a halogénezett paraffinok és a foszforsav szervetlen sói kerülnek említésre. A találmány szerinti habanyagok előállítása úgy történik, hogy szakaszosan, vagy folyamatosan dolgozó keverőberendezésbe a leírt reakciókomponenseket egy vagy több lépésben egymással elkeverjük és a képződő keveréket a keverőberendezésen kívül formákban vagy megfelelő alátétek alkalmazásával felhabosodni és megszilárdulni hagyjuk. A reakciónál a körülbelül 0 és 200 előnyösen 30 és 160 C° közötti reakcióhőmérséklet úgy érhető el, hogy egy vagy több reakciókomponenst 5 már a keverési folyamat előtt előmelegítünk vagy magát a keverőberendezést fűtjük, vagy az előállított reakciókeveréket keverés után felmelegítjük. A felsorolt lehetőségek természetesen egymással is kombinálhatók a megfelelő reakcióhőmérséklet be-10 állítása céljából. A legtöbb esetben reakció közben elegendő hőmennyiség képződik, így a reakcióhőmérséklet a reakció megkezdése, illetve felhabosodás után 50 C feletti hőmérsékletre emelkedhet. A reakciókomponenseket azonban az önmagában 15 ismert egylépéses eljárással, az élőpolimér előállítási vagy szemi-előpolimér előállítási módszerrel is reagáltathatjuk, miközben gyakran használunk olyan gépi berendezéseket, amelyek például a 2 764 565 számú USA szabadalmi leírásban vannak ismertetve. 20 A feldolgozó berendezések részletei megtalálhatók a Kunststoff-Handbuch VI. kötet (Viewig und Höchtlen, Carl-Hanser-Verlag München 1966). 121-205. oldalain. Különösen jó használati értékű műanyagok állít-25 hatók elő a találmány szerinti eljárással akkor, ha a keményedés 80 C° felett, főként 100-2(30 C° közötti hőmérsékleten történik. 10-40% NCO-csoportot tartalmazó előpolimérek és alkáliszilikátoldatok kombinációjánál külső hő hozzávezetése 30 nélkül specifikusan annyi hőmennyiség válik szabaddá, hogy a reakcióelegyben levő víz elpárolgása megkezdődik. A habanyag tömbök belsejében könnyen elérhető a 150 C feletti hőmérséklet. Ugy tűnik, hogy a megadott körülmények 35 mellett különösen jó kölcsönhatás, illetve egy különösen bensőséges társulás megy végbe a szervetlen és szerves polimer között, így a képződő termékek egyrészt kőkemények, másrészt azonban igen rugalmasak, rendkívül érzéketlenek lökési be-40 hatásokkal szemben és törésállóak. Ha a reakciónál a komponensek közötti reakció során felszabadult hőmennyiség nem elegendő, akkor a keverést magasabb hőmérsékleten, például 40 és 100 C között végezzük. Különleges esetek-45 ben 100 C° felett, és körülbelül 150 C -ig terjedő hőmérsékleten nyomás alatt is történhet a keverés, így az anyag formából való kilépése esetén nyomásfelszabadulás következtében lép fel a habképződés. 50 A habanyag előállítása megemelt hőmérsékleten természetesen magasabb forrpontú hajtóanyagok, például hexá-n, diklóretán, triklóretán, széntetraklorid, és könnyű benzin adalékanyagok segítségével is végbemehet. A keverékben levő víz is 55 átveheti á hajtóanyag szerepét. Hajtóanyagként szolgálhatnak továbbá a fínomeloszlású fémporok, például a kalcium, magnézium, alumínium vagy cink, amelyek megfelelő mennyiségű lúgos vízüveggel hidrogént fejlesztenek, és a keményítőhatás 60 mellett, erősítőhatást is kifejtenek. A képződő habanyagok tulajdonságai például nedves állapotban mért fajsúlyuk bizonyos mértékben függ megadott receptura esetén a keverési folyamat műveleti sajátságaitól, például a keverő 65 kiképzésétől és fordulatszámától, a keverokamra