169436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és analitikai reagens haptének kimutatására és meghatározására
13 169436 14 7. példa Morfin meghatározása A) Kodein-6-szukcinil-HRP előállítása 5 Az l.A) példa szerinti módon kodein-6-hemiszukcinátot kodein-6-szukcinil-HRP-vé alakítottunk át. 10 B) Morfin-3,6-diglutaril-BSA és e termék elleni antiszérum előállítása Morfin-3,6-dihemiglutarátot az 1 .B) példa szerinti módon morfin-3,6-diglutaril-BSA-vá alakítottunk át, 15 és az e vegyület elleni antiszérumot az 1 .C) példa szerinti módon állítottuk elő. C) Morfin meghatározása 20 Az 1 .D) példa szerinti módon meghatároztuk a morfin mennyiségét egy olyan mintában, ahol a folyékony és a szilárd fázist anti-nyúl DASP-vel választottuk szét. 25 10ng/ml morfinra volt szükség a kodein-6-szukcinil-HRP morfin-3,6-diglutaril-BSA elleni antiszérumra való kötődésének 50%-os gátlásához. 8. példa Tesztoszteron meghatározása A) lla-OH-tesztoszteron-11-szukcinil-HRP, 35 1 la-OH-dihidrotesztoszteron-11-szukcinil-HRP és 1 la-OH-nortesztoszteron-11 -szukcinil-HRP előállítása E vegyületeket az l.A) példában az ösztrogének- 40 kel kapcsolatban ismertetett módszerrel állítottuk elő. B) Anti-( 11 a-OH-tesztoszteron-11 -szukcinil-BSA) előállítása 45 Ezt az antiszérumot az l.B) és l.C) példák szerinti módon állítottuk elő. C) Tesztoszteron meghatározása 50 A tesztoszteront az ösztrogénekkel kapcsolatban az l.D) példában ismertetett módszerrel határoztuk meg. 55 Abban a kísérletben, ahol tesztoszteron-HRP-t használtunk, 30 ng/ml tesztoszteronra volt szükség a konjugát antiszérumhoz való kötődésének 50%-os gátlásához. Abban a kísérletben viszont, ahol ugyanezt az antiszérumot és dihidrotesztoszteron- 60 -HRP-t használtunk, 5 ng/ml tesztoszteron elegendő volt ugyanahhoz az eredményhez. A nortesztoszteron-HRP érzékenysége közepes volt. Ekkor 15 ng/ml tesztoszteronra volt szükség a konjugát antitesthez való kötődésének 50%-os gátlásához. 65 Szabadalmi igénypontok: 1. Javított eljárás haptének, mint szteroid hormonok, vitaminok és antibiotikumok kimutatására és meghatározására, azzal jellemezve, hogy haptén-enzim konjugátot képezünk ismert módon a hapténnek egy enzimhez, mint peroxidázhoz vagy hidrolázhoz való kötésével, továbbá a haptént a haptén-enzim kötéstől eltérő kötéssel egy nagymolekulájú antigén anyaghoz, előnyösen egy proteinhez mint albuminhoz kötve egy állatba injektáljuk, és a képződött antitestet ismert módon elkülönítjük, és adott esetben előnyösen cellulózzal oldhatatlanná tesszük, majd a feltételezett ismeretlen mennyiségű meghatározandó haptént tartalmazó folyadékmintát adott mennyiségű haptént tartalmazó haptén-enzim konjugáttal és adott mennyiségű antitesttel érintkeztetjük, az antitesthez kötött haptén-enzim konjugátot elválasztjuk a kötetlen haptén-enzim konjugáttól, és az elkülönített frakciók egyikében önmagában ismert módon mérjük a meghatározandó mintában levő1 hapten mennyiségével arányos enzimaktivitást. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítása módja, azzal jellemezve, hogy az antitesthez kötött haptén-enzim konjugátot egy az antitestre specifikus, oldhatatlanná tett kötőproteinnel való érintkeztetéssel, és a frakciók ezt követő elkülönítésével választjuk el a kötetlen haptén-enzim konjugáttól. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja ösztrogének kimutatására és meghatározására, azzal jellemezve, hogy ösztrogén-enzim konjugátot képezünk ismert módon az ösztrogénnek egy enzimhez való kötésével, továbbá az ösztrogént az ösztrogén-enzim kötésétől eltérő kötéssel egy nagymolekulájú antigén anyaghoz kötve egy állatba injektáljuk, és a képződött antitestet ismert módon elkülönítjük és adott esetben, előnyösen cellulózzal oldhatatlanná tesszük, majd a meghatározandó ösztrogént tartalmazó folyadékmintát adott mennyiségű ösztrogént tartalmazó ösztrogén-enzim konjugáttal és adott mennyiségű antitesttel érintkeztetjük, az antitesthez kötött ösztrogén-enzim konjugátot elválasztjuk, a kötetlen ösztrogén-enzim konjugáttól, és az elkülönített frakciók egyikében önmagában ismert módon mérjük a meghatározandó mintában levő ösztrogén mennyiségével arányos enzimaktivitást. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja progeszteron kimutatására és meghatározására, azzal jellemezve, hogy progeszteron-enzim konjugátot képezünk ismert módon a progeszteronnak egy enzimhez való kötésével, továbbá a progeszteront a progeszteron-enzim kötéstől eltérő kötéssel egy nagymolekulájú antigén anyaghoz kötve egy állatba injektáljuk, és a képződött antitestet ismert módon elkülönítjük és adott esetben, előnyösen cellulózzal oldhatatlanná tesszük, majd meghatározandó progeszteront tartalmazó folyadékmintát adott mennyiségű progeszteront tartalmazó progeszteron-enzim konjugáttal és adott mennyiségű antitesttel érintkeztetjük, az antitesthez
