169339. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés impulzusok regenárálására

3 169339 4 Az előerősítő szabályozásához szükséges feszültséget ebben az esetben is az előerősítő kimenetén megjelenő előformált impulzusok csúcsegyenirányításával hozzák létre. ^ A vezérlő illetve szabályozó feszültség előállítására alkalmas mindkét nagy időállandójú eljárás csak akkor elégíti ki az (1) egyenlet által támasztott követelményt az átvivendő impulzusok relatív lassú, hőmérsékletfüggő változásai esetében, ha a zavaró jelek fehér zajokból vagy Gauss féle amplitúdóeloszlással rendelkező egyéb zajokból állnak. Elegendően nagy energiatartalmú impulzusszerű zavarójelek vagy periodikusan fellépő zavarimpulzusok esetében mindkét eljárás azzal az alapvető hátránnyal rendelkezik, hogy az érzékelési küszöbszintet, illetve az előerősítő kimenetén megjelenő szabályozott impulzusamplitúdót nemcsak a hasznos jel amplitúdója, hanem a hasznos jelre szuperponálódott zavarimpulzusok csúcsértéke határozza meg. Ennek viszont az a következménye, hogy az (1) egyenlet követelményét már nem teljesítik és hibásan felismert és felerősített impulzusok keletkeznek, még akkor is, ha a fellépő zavarimpulzusok lecsengő jellegűek, mivel a csúcsegyenirányítás nagy kisülési időállandója következtében a vezérlő illetve szabályozó feszültségek csak lassan, a hasznos impulzusoknak csak több periódusa után közelednek a szükséges névleges értékhez. A fentiek következtében úgynevezett hibás „beütések" keletkeznek, azaz az átviendő jelimpulzusokra szuperponált egy vagy több zavarimpulzus következtében az egymásután bekövetkező hibás felismerések torlódnak. alapján ismertetjük részletesebben, amelyben a találmány néhány példakénti kiviteli alakját tün-/ tettük fel. A rajzon: Az 1. ábra regeneráló áramkör tömbvázlata PCM átvitelhez, amelynél a koincidencia áramkörben küszöbérték vezérlő van kialakítva, a 2. és 3. ábrák a kapcsolási elrendezés tömbvázlata szabályozott előerősítővel és a koincidencia áramkör rögzített érzékelési küszöbértékével. A 4. ábra példakénti kapcsolási elrendezés. A vonalcsillapítás frekvenciamenetét egy 1 vonalkiegyenlítő egyenlíti ki, a vonal alapcsillapítását pedig 2 előerősítő kompenzálja. Az 1 vonalkiegyenlítő és a 2 előerősítő ezenkívül egy adott határfrekvencia felett korlátozza az átviendő frekvenciasávot, amely határfrekvenciát a jelimpulzusok átviteli sebessége figyelembevételével határozzuk meg. Az 1. ábrán feltüntetett módon a 2 előerősítőt egy 3 limiteráramkör követi, amelyhez 4 egyenirányító és 5 szűrőáramkör csatlakozik. Az 5 szűrő kimenete 6 koincidencia áramkörrel van összekötve. A 2 előerősítőn át a beérkező jelimpulzusokat közvetlenül is a 6 koincidencia áramkörhöz vezetjük. A 6 koincidencia áramkört egy T órajel impulzussorozatától függő meghatározott időpontokban ellenőrizzük abból a szempontból, hogy a beérkező jelimpulzusok meghaladják-e a 6 koincidencia áramkör érzékelési küszöbszintjét vagy nem. Az első esetben egy bistabil 7 billenőfokozatot nyugalmi állapotából átbillentünk, majd a következő T órajelimpulzussal ismét visszaállítunk. A 6 koincidencia áramkör érzékelési küszöbértékét a 2 előerősítő kimenetén fellépő jelimpulzusok amplitúdóival a csúcsegyenirányítóként működő 4 egyenirányítón és az 5 szűrőáramkörön át állítjuk be. Az 5 szűrőáramkör kimenetéről a 6 koincidencia áramkörhöz vezetett vezérlő feszültséget elvezetjük, a 3 limiteráramkör felé is, és ez a feszültség lesz az áramkör előfeszültsége is. Az előfészültségét úgy állítjuk be, hogy a limitálás a 6 koincidencia áramkör érzékelési küszöbszintjének kétszeresénél vagy ennél kissé magasabb értéknél kezdődjön. A limitálás így mindig kismértékben a bejövő jelimpulzusok amplitúdója felett kezdődik. Ezzel egyidejűleg azt is elérjük, hogy például az átvivő közeg hőmérsékletváltozása következtében fellépő kismértékű amplitúdónövekedések esetén a csúcsegyenirányítás még hatásos marad, és a 6 koincidencia áramkör érzékelési küszöbszintje megfelelően beáll. A fellépő zavaróimpulzusokat azonban mindenkor hatásosan levágjuk, és ezek zavart már nem tudnak okozni. Az 5 szűrő áramkör kimenetén fellépő vezérlőfeszültség ekkor csak a belépő jelimpulzusok amplitúdója és a limitálás kezdeti pontja közötti csekély különbséggel növekszik, és a 6 koincidencia áramkör érzékelési szintje is csak jelentéktelenül változik. A 2—4. ábrákon a 3 limiter áramkör különböző elrendezéseinek tömbvázlatát tüntettük fel, amelynél a 3 limiter áramkör egy szabályozott 8 élőerő-Célunk a találmánnyal olyan kapcsolási elren- 35 dezés létrehozása, amely a zavarimpulzusok amplitúdóváltozásaihoz képest lényegesen lassabban változó amplitúdója jelimpulzussorozatra szuperponálódott, elszórtan bekövetkező hirtelen zavarimpulzusoknál biztosítja, hogy a jelimpulzussorozat 40 amplitúdójának az érzékelési küszöbszint nagyságához az érzékelő pontnál viszonyított aránya megfelel az (1) egyenlet által támasztott követelményeknek, és az áramkörrel a hibás „beütések" keletkezése elkerülhető. 45 A találmánnyal ehhez előerősítőt és az előerősítőt vezérlő, érzékelési küszöbbel rendelkező koincidencia áramkört használunk fel, amelynél az előerősítőhöz limiter áramkör csatlakozik. A kitűzött feladatot a találmánnyal úgy oldjuk 50 meg, hogy a limiter áramkörnek a koincidencia áramkör érzékelési küszöbszintje kétszeresével azonos, vagy annál kissé nagyobb limitálási küszöbszinthez tartozó előfeszültsége van. A limiter áramkör előfeszültségét például a kon- 55 cidencia áramkör vezérlőfesztültségéből is kialakíthatjuk. A limiter áramkör úgy is kialakítható, hogy a limitálást végző áramkör kapcsolóelemeinek, például zenerdiódáknak belső előfeszültsége van. A 60 limiter áramkörnek külső feszültségforrásból származó előfeszültségét is biztosíthatunk. Lehetőség van továbbá arra is, hogy a limiter áramkör előfeszültségét az előerősítő áramkörével állítsuk elő. A találmányt a továbbiakban a rajz 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2