169326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidek előállítására aktivészteres módszerrel katalizátorok hozzáadása útján

5 169326 6 amino-csoportot egyidejűleg felszabadítjuk (Na-só­képzés) és a katalízishez szükséges I általános kép­letű 1-hidroxi-vegyületet képezzük. A V védőcsoportként a peptidkémiában szo­kásos N-védőcsoportok jönnek számításba [vö. Schröder-Lübke, The Peptides, New York és Lon­don 1965/66]. Előnyös aralkil-oxikarbonil - mint pl. benziloxikarbonfl- vagy terc-alkiloxikarbonil­mint pl. terc-butiloxikarbonil - gyököket alkal­mazunk. A szerin, treonin és tirozin OH-csoportját védeni nem szükséges. A hidroxil-csoport azonban alkal­mas csoportokkal, mint pl. terc-butil- vagy benzil­•csoporttal védhető. A cisztein- vagy cisztin-peptidek előállításánál a cisztein SH-funkciós csoportját a peptidkémiában SH-védőcsoportokkal kell védeni vagy a reakciót szimmetrikus vagy aszimmetrikus cisztin-peptidek­kel végezzük, amelyek adott esetben cisztein-pep­tidekké redukálhatok. W szubsztituens a III általános képletű vegyület karboxil-csoportjában egy polimer hordozót is je­lenthet, amely a karboxil-csoporttal észter- vagy amidkötéssel kapcsolódik. Megfelelő polimerként a következők jönnek számításba: 1-2% divinilben­zollal térhálósított polisztirol, térhálósított fenol­-formaldehid kondenzációs termékek, térhálósított fenoléter-formaldehid kondenzációs termékek, ké­miailag kötött polisztirollal bevont műanyag felü­letek, polibenzilgyanták vagy fenil-csoporttal he­lyettesített üveg-felületek. Megfelelő kapcsoló­-csoportként pl. a következőket alkalmazhatjuk: halogénmetil-, halogénacetil- vagy aminobenzhidril­-csoportok. A kondenzációt előnyösen oldószerekben mint pl. dimetilformamidban, dimetilacetamidban, tet­rametilkarbamidban vagy foszforsav-trisz-dimetil­amidban adott esetben kevés víz hozzáadása köz­ben végezzük. A reakció hőmérséklete előnyösen 0-40 C között van, célszerűen szobahőmérsék­leten dolgozunk. A feldolgozás egyszerűen végezhető, mivel az I általános képletű találmány szerinti N-hidroxi-ve­gyületek, mint az 1-hidroxi-benzo-triazol vagy a 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro-kinazolin nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonáttal vagy nátriumkarbonát oldattal teljesen kirázható. Más vegyületek mint pl. az l-hidroxi-2-piridon vagy a 3-hidroxi-4-metil-2,3--dihidro-tiazol-2-tion már vízben könnyen oldódnak és így különösen könnyen eltávolíthatók a rend­szerből. A nehezen oldható peptid származékokról az N-hidroxi-vegyületek izopropanollal, alkohollal, metanollal, tetrahidrofuránnal vagy forró vízzel is extrahálhat ók. A reakciónál képződő fenoloknak hasonló oldhatósági tulajdonságuk van, mint az N-hidroxi-vegyületeknek és ezeket a gyakorlatban együttesen távolítják el. A további tisztítás szokásos módon történik, pl. alacsonyabb peptidekné! egy szerves és egy vizes fázis közötti megosztással, vagy alkalmas oldó­szerből történő oldással és kicsapással, átkristályo­sítással vagy kromatográfiával, pl. „Sephadex LH-20" (térhálósított, részben éterezett dextrán­-gél) és egy szerves oldószer vagy egy szerves-vizes oldószer-keverék felhasználásával, adott esetben megosztási. kromatográfia segítségével csak részben elegyedő oldószer-komponensekben. • Nagyobb molekulasúlyú peptideknél vagy pro-5 teineknél előnyös lehet csak a védőcsoportok léha­sítása után a tisztítást elvégezni pl. izoelektromos kicsapással, kristályosítással, ellenáramú megosztás­sal, megosztási kromatográfiával, gélkromatográ­fiával vagy preparatív elektroforézissel. 10 A védőcsoportok lehasítása azok jellegétől függ és a ül általános képletű reakciótermékek, illetve ilyen vegyületeken alapuló peptidek stabilitását kell tekintetbe venni. A lehasítást a peptidkémiában 15 ismert módon (vö. Schröder-Löbke loc. cit.) vé­gezzük. N-acil-peptid-aktív észtereknél az I általános kép­letű N-hidroxi-vegyületek hozzáadása nem növeli a racemszármazékok képződését, mint azt a Chem. 20 Ber. 103 788 (1970) oldalon ismertetett racemi­zálási kísérletek alapján a jelen leírás kísérleti ré­szében (vö. 2. táblázat, kísérleti rész) kimutatjuk. Mind nitrofenil- mind triklórfenil esetében ebben a racemizálási kísérletben N-hidroxi-vegyületek hozzá-25 adásával vagy anélkül racemizálódás nem követ­kezik be. Másképp viselkedik ezzel szemben a pen­taklórfenilészter, amelynél kb. 80%-ig racemizált tripeptid képződik. 1-hidroxi-benzotriazol hozzá­adásával ez az erős racemizálódási fok 26%-kal 30 csökkenthető 54%-ra. 2-hidroxipiridin-nátriumsó hozzáadása esetén — mint már említettük - for­dított hatás következik be, vagyis a racemizálódási fok még növekszik. Az I általános képletű, találmány szerinti 35 N-hidroxi-vegyületek hozzáadásával a sztérikus gát­lás, - amely az aktivált észterekkel végbemenő néhány reakciót egyébként meghiúsít — kiküszö­bölhető, így pl. Nps-izoleucin-aktívésztereknek H-Cys(Trt)-Ser-Leu-OH-val történő reagáltatá-40 sánál. A Nps—Ile-OTcp reakciója H-Cys(Trt)-Ser-Ler-Leu-OH-val dimetilforma­midban a reakció végbemeneteléig nem követhető. 5 hét eltelte után a kísérletet megszakítjuk, mivel a melléktermék és kiindulási anyagon kívül vékony-45 réteg-kromatográfiával több bomlási termék kimu­tatható. Ha ezzel szemben pl. 1-hidroxibenzotria­zolt, 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro-kinazolint vagy l-hidroxi-2-piridont adagolunk, akkor a reakció már 15-20 óra leforgása alatt befejeződik (vö. 50 3. táblázat, kísérleti rész). Az említett N-hidroxi-vegyületek váratlanul erős katalitikus hatása szilárdtest-peptid-kondenzációs módszerben is hasznosítható. így pl. a J. Amer. Chem. Soc. 90 2953 (1966) oldalán ismertetett 55 cikk szerint N-védett aminosavból és egy poli-4--hidroxi-3-nitro-sztirolgyantából a megfelelő oldha­tatlan észter előállítható, amely aztán az oldható amino-vegyülettel a megfelelő amiddá vagy pep­iiddé alakítható át. A találmány szerinti N-hidroxi-60 -vegyületek felhasználásával a reakcióidők erősen megrövidülnek. Még az átalakított Merrifield-szilárd­test-módszernél - ahol gyakran N-védett aminosav aktívésztert, mint pl. nitrofenilésztert használnak — a találmány szerinti adalékok a hozamot növelik és 65 a reakcióidőt csökkentik. 3

Next

/
Thumbnails
Contents