169312. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőelem különböző építőelemek - főleg berendezési tárgyak - betonépületszerkezetekhez való rögzítésére

5 169312 6 Eltekintve attól, hogy ezáltal a rögzítendő tárgy­nak nincs támasztéka, a falban és a rögzítőelemmel rögzítendő tárgyban kiképzett azonos méretű furat következtében a feszítőtestnek rögzítőcsavarral való behúzásánál hiányzik a rögzítőelem ellentámasza, ami meggátolná a rögzítőelemnek a furatból való kihúzását. Ezek a hátrányok a találmány egy előnyös kiviteli alakja szerint azzal küszöbölhetők ki, hogy a rugót átfedő lefedőhüvelyszakasz meg van hosszabbítva. A találmány szerinti rögzítőelem rögzítésénél a rögzítendő tárgyon át a falban lyukat fúrunk. A lyuk átmérője azonos a rögzítőelem külső átmérő­jével. Anélkül, hogy a rögzítendő tárgyat a falról le kellene venni, a rögzítőelem olyan mélyre be­nyomható, amíg a rögzítőelem felső vége a rögzí­tendő tárgyhoz szorosan kapcsolódik. A feszítőtestnek állócsappal vagy anyával való behúzásával a rögzítőelem a furatban rögzítődik és a tárgy a falnak préselődik. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a fedőhüvely meghosszabbított szakasza körbefutó fürészfogszerűen kiképzett bevágással is ellátható, amely bevágás a rögzítőelem felső végétől megha­tározott, előnyösen a rögzítendő tárgy vastagságával azonos távolságban van kiképezve. A bevágással kiképzett keresztmetszetelvékonyodás következté­ben a rögzítőcsavar további becsavarása esetén, illetve a rögzítőelem rögzítődése után az anyának további meghúzása esetén ebben a keresztmetszet­csökkenésben az anyag zömítődik. Ez azután a rögzítőcsavarnak a furatba való behúzását és ezáltal a rögzítendő tárgynak a falhoz való különösen erős ráfeszítését teszi lehetővé. A bevágás ezenkívül azzal az előnnyel is jár, hogy a fölső, ezzel a bevágással a fedősapkától elválasztott részdarab, amennyiben az felesleges, levágható. Ez például akkor előnyös, ha a rögzí­tendő tárgy vastagsága minimális. Szériagyártás ese­tén elég, ha csak néhány vastagságot veszünk fi­gyelembe a bevágás távolságának megválasztásánál. Természetesen minden rögzítendő tárgy vastagsá­gának megfelelő rögzítőelem is készíthető. A rög­zítendő tárgy eltérő vastagság esetén a bevágás távolsága a rögzítőelemnek mélyebben való elhelye­zésével beállítható, illetve kiegyenlíthető. A rögzítőélemnek a furat mélyében való rögzí­tése után a rögzítendő elem szorosan rászorítandó a betonfelületre. Ez a szorítócsavar vagy az anya további becsavarhatóságát igényli. A szorítócsavar vagy az anya meghúzásával azonban a meghosszab­bított fedősapka csak továbbnyomödik be a fu­ratba. Átdugásos szerelés esetén is fennáll ez a probléma. A találmány egy további kiviteli alakjánál a tárgy felszorítása azzal érhető el, hogy a rugó meneteinek nagyobb része feszítetlen állapotban tekercsszerűen egymásra fekvőén van kiképezve, míg a további, a feszítőtesttel ellentétes rugómene­tek egymáshoz viszonyítva távolságban helyezked­nek el. Ilyen kialakítás mellett a kúp behúzása esetén először a rugó tekercsszerűen kiképzett ré­sze feltágul és a furat falának feszül. A feszítéssel a tekercs rugószerűen kialakított rugórész a furat­ban ékelődik. A feszítőtest további behúzásával az ékelődés még jobban nő, és a fedősapka csak annyira kerül a furatba behúzásra, ameddig a nem 5 egymás melletti menetek egymásra csúsznak. Ekkor a rögzítőelem furatban való kiékelése, valamint a rögzítendő tárgynak az épületszerkezet felületére való ráfeszítése a csavarfejjel, vagy az anyával be­fejeződik. 10 A találmány szerint a rögzítendő tárgy utólagos ráfeszítése másképp is megoldható, azzal, hogy â meghosszabbított fedősapka szabad homlokfelüle­tétől kiindulva rövid furatfalvastagítással van ki­képezve. .15 A rövid furatbővítés következtében a meg­hosszabbított fedősapka a szabad homlokvég tarto­mányában csökkentett falvastagságú szakasszal ren­delkezik, amely a rögzítőelemnek a furatba való 20 ékelődése után és a rögzítőcsavar vagy rögzítőanyag további meghúzása v esetén zömítődik és a rögzí­tendő tárgy a falfelületre ráfeszítődik. A csökken1 tett falvastagságú szakasznak további előnye az is, hogy véletlenül ferdén kivitelezett furat esetén is a 25 rögzítőcsavarnak a rögzítendő elemre való pontos felfekvése biztosított. A csökkentett falvastagsággal kiképzett szakasz a szorítás következtében bekö­vetkező zömítés miatt utánaenged, úgyhogy a rög­zítőcsavar a furattengelyre merőleges helyzetbe k'e-30 nil. A rögzítőelemek kihúzási ellenállása növelhető, ha a feszítőtest tartományában a szorítóerőeloszlás kedvezőbb és ha a behúzás során a meneteknek a feszítőtesten való átsiklását meg lehet gátolni. 35 A találmány szerint ez azzal érhető el, hogy a feszítőtest bevezetési végén vállal van ellátva, amelynek külső átmérője a tartófalban kiképzett furat átmérőjével azonos és, hogy a kúp, valamint 40 a váll között a legnagyobb kúpátmérővel azonos hengeres szakasz van kiképezve, amelynek hossza a rugóhüvely legalább egy menetét befogadóan van megválasztva. A hengeres szakaszon, amelynek külső átmérője 45 azonos a kúp legnagyobb átmérőjével, több menet azonos külső átmérőre bővül fel és több rugó­menet szorul a maximális feszítőerővel a furat falához. Ezáltal még kedvezőbb nyomófeszültség­eloszlást érünk el a furat falán, amely azután a 50 kihúzóerők elleni ékelést tovább növeli. A furat átmérőjével azonos külső átmérőjű tekercsrugó a feszítőtest bevezetésénél meggátolja a rugó további hátracsúszását és a további rugómenetek a rugó rövidülése következtében a rögzítőelem további 55 ékelését biztosítják. Az ékelésre két tényező mér­tékadó. Ezen tényezők együttes hatása nagy kihú­zási értéket biztosít. A rögzítőelem kihúzási érté­kének növelése nagyban függ a hengeres szakasz hosszától. Bár a kihúzási ellenállás az egy menet 60 felvételére elegendő szakasz hosszától függ, mégis a kísérletek azt bizonyították, hogy az optimális ér­téket akkor érjük el, ha a hengeres szakasz 2—4 menet felvételére alkalmasan van kiképezve. A találmányt részletesen kiviteli példán rajz 65 alapján ismertetjük, ahol 3

Next

/
Thumbnails
Contents