169292. lajstromszámú szabadalom • Eljárás neurohormonok elkülönítésére szarvasmarhahipotalanuszból

5 169292 6 Az „S" neurohormon nem mérgező, még abban az esetben sem, ha egereknek 100-700 jug/testsúly-kg vagy még ennél is nagyobb dózisban adjuk be. Az „S" neurohormon a vérnyomást nem befolyásolja. Minimális koszorúértágító dózisa 5 1-2 Mg/testsúly-kg. Az eddig ismert koszorúértágító anyagok (lásd például Maskovszkij, M.D.: „Gyógyszerkészítmények" című könyvének 342., 359. és 362. oldalán, a könyv megjelent a Medicina moszkvai kiadóvállalat gondozásában 1972-ben) e dózis- 10 hoz képest 100- és 1000-szeres dózisokban kerülnek alkalmazásra. Az „S" neurohormon specifikus hatást fejt ki a koszorúérkeringésre, a koszorúérkeringés természetes kémiai regulatora. Az „S" neurohormon hatására a véredények meglehetősen 15 gyorsan kitágulnak, az „S" neurohormon továbbá hozzájárul az összes szívanasztomózis kinyílásához, és így rendkívül hatékony szer a szívizominfarktus és a szív véredényei más megbetegedéseinek kezelésére. 20 „S" neurohormont tartalmazó gyógyászati készítmény hatását klinikai vizsgálatok során 60, szívizominfarktusban (angina pectorisban) és krónikus koszorúérelégtelenségben szenvedő betegen tanulmányoztuk. 25 A készítményt a betegek intravénás injekció formájában kapták. A betegek szervezetébe egyszerre 30-40 jug anyagot juttatunk be kétszer desztillált vízzel és fiziológiás oldattal alkotott steril keverék formájában. Egy óra után a szívtáji fájda- 30 lom megszűnése, a vérnyomás stabilizálódása, a szívfrekvencia normalizálódása és az elektrokardiogram javulása tapasztalható. A találmány szerinti eljárással előállított „S" neurohormont tartalmazó készítmények porkészít- 35 menyekként, tablettánként és injekciós oldatok formájában formulázhatok. A készítmények a hatóanyagot gyógyszergyártásban használt oldószerrel kombinálva tartalmazzák, oldószerként előnyösnek bizonyul kétszer 40 desztillált víz és fiziológiás oldat vagy glükóz-oldat elegye. Az említett oldószerekkel kapott oldat hatóanyagtartalma 0,00012- 0,00016 súly%. A készítmény formulázása legtöbbször ampullákban történik, egy-egy ampulla 5 ml steril, kétszer desztil- 45 Iáit vízzel készült hatóanyag-oldatot tartalmaz. Az oldatot felhasználás előtt fiziológiás oldattal vagy glükóz-oldattal elegyítjük, és intravénásán adjuk be. A készítmény nem vált ki mellékhatásokat. A készítmény felhasználásával kapcsolatban nincs el- 50 lenjavallat. A találmányt közelebbről az alábbi példával világítjuk meg. 1. példa Üvegből készült homogenizátorba bemérünk 1 kg szarvasmarha-hipotalamuszt és 5 liter 0,25%-os ecetsavat, majd az így készült keveréket 20-30 60 percen át homogenizáljuk. Ezt követően a törött csontdarabok, valamint a sejtek eltávolítására a keveréket centrifugáljuk. A kicsapódott anyagok feletti folyadékréteghez - melyet elkülönítünk - háromszoros térfogat- 65 mennyiségű 96%-os etanolt adunk, majd két órán át rázzuk és hűtőszekrényben állni hagyjuk a folyadékfázist. Ezt követően a kapott elegyet centrifugáljuk, így a nagy molekulasúlyú vegyületeket eltávolítjuk, majd a centrifugálás során képződött csapadékról elválasztott folyadékfázishoz kloroformot adunk. A kapott elegyet 60 percen át keverjük, majd egy éjszakán át hűtőszekrényben állni hagyjuk. Az elegy kloroformos és vizes fázisának határán film képződik. Ezt követően az elegy felső fázisát dekantáljuk, majd liofilizálva szárítjuk. így az alacsony molekulasúlyú vegyületek 1,5-2 grammnyi porát kapjuk. Sephadex G-10 vagy G-25 márkanevű molekulaszűrővel töltött, 5 cm x 50 cm nagyságú oszlopra felvisszük a fenti módon kapott por 3 grammjának 15-20 ml desztillált vízzel készült oldatát. Az eluálást 24 órán át desztillált vízzel végezzük 100 ml/óra sebességgel, így 30 percenként 50 ml eluátumot kapunk. Az 50 ml-es frakciókból ezután 2,5 - 5 ml-es mintát veszünk, és a mintákkal az alábbi kísérletet végezzük el: Úgynevezett Chloralos-Nembutal-narkózissal (lásd az „Uj adatok a koszorúvérkeringés farmakológiájáról" című könyv 95-114. oldalán, a könyv 1960-ban a Medicina moszkvai kiadó gondozásában jelent meg) elkábított macska mellkasát felnyitjuk, majd a koszorúérszinuszba (szabályozható légzést biztosítva) kanült vezetünk és összekötjük a v.jugularis-szal annak érdekében, hogy mérni tudjuk a koszorúérben folyó véráram térfogati sebességét. Mérésnél egy adott időegységre a v. jugularis-hoz vezető elágazást lezárjuk, így a vér teljes mennyisége a térfogati sebesség mérésére szolgáló fluométeren halad át. Ezután a kanülön állandó nyomás alatt beadagoljuk a 2,5-5 ml-nyi térfogatú mintát, ezzel egyidejűleg pedig a vérnyomást az a. carotis communis-ban májuk. Az egész kísérletet heparinizált macskákon végezzük, hogy megelőzzük a koszorúértrombózist. Az „S" neurohormon - miként említettük— lassan hat (ahatás 5—10perccel a beadás után észlelhető és maximumát 60 perc után éri el). Az „S" neurohormon hatására a koszorúérben a véráram térfogati sebessége a kiindulási érték 200-300%-a lehet vagy még az utóbbi értéket is meghaladhatja. Miként említettük, az „S" neurohormon hatása 3-4 órán át tart. (A teljes időtartamot nyitott mellkasú macskán nehéz megfigyelni.) A „K" neurohormon hatása - miként említettük - azonnal jelentkezik. ' A fenti módon aktívnak talált frakciókat külön•külön összeöntjük, majd liofilizáljuk. így 100-120 Mg „K" és 100-120 jug „S" neurohormont kapunk. 2. példa Az 1. példában ismertetett módon előállítjuk az alacsony molekulasúlyú vegyületek liofilizált porát, majd a porból 50g-ot desztillált vízzel készült oldata formájában felviszünk egy 4 x 5 cm nagyságú, Sephadex G-10 márkanevű molekulaszűrőből készült oszlopra. Az eluálást desztillált vízzel végez-3