169272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzimidazol-származékok előállítására - anthelmintikus és fungicid hatás
3 169272 4 tercier szénhidrogén-csoportok. A rövidszénláncú al-Ml-csoportok közül említjük meg a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, ízobutil-, terc-butil-, n-amil-, n-hexil-csoportot. A cikloalkil kifejezés 3—7 szénatomos ciklusos szénhidrogén-csoportokra vonatkozik, így ciklopropil-, ciklopentil-, ciklohexil-csoportra. A rövidszénláncú alkenil-kifejezés 3—6 szénatomos telítetlen szénhidrogén láncra vonatkozik, ahol a láncban egy kettős kötés található, azzal a feltétellel, hogy a kettős kötés nem az «-szénatomon helyezkedik el. Az alkenil-csoportok közül említjük meg a 2-propenil-, 2-butenil-, 3-buteml-csoportot. A rövidszéníáncú alkinil-csoport telítetlen szénhidrogén-csoportot jelöl, amely egy hármas kötést tartalmaz, azzal a feltétellel, hogy a hármas kötés nem az a-szénatomon van. Az alkinil-csoportok közül említjük meg a 2-propinil-, 2-butínil-, 3-butinil-csoportot. A találmány szerinti vegyületek széles spektrumú hatást fejtenek ki az emlősök parazitáival szemben. A vegyületek egyaránt hatásosak a paraziták fejlett és fejletlen formáival szemben. A vegyületeket eredményesen alkalmazhatjuk Trichostronglylus, Haemonchus, Ostertagia, Cooperia, Nematodirus, Stronglyoides és különösen Nematospiroides dubius, Hymenolepis nana, Syphacia obvelata és/vagy Aspiculuris tetraptera ellen. A találmány szerinti vegyületek különösen hatásosak a gazdasági szempontból jelentős állatok intesztinális traktusában fellépő helmintikus fertőzésekkel szemben. Ugyanakkor a találmány szerinti vegyületek a gazdaállattal szemben csekély toxicitást mutatnak. A találmány szerinti vegyületeket alkalmazhatjuk továbbá fungicid anyagként, különösen a gazdasági szempontból jelentős növények gombás megbetegedéseinek gyógyítására. Á fentiekben említett anthelmintikus és fungicid tulajdonságok mellett némely vegyület további vegyület előállításánál közbenső termékként szolgálhat. így például az 5(6)-szulfinil-vegyületek kiindulási anyagként szolgálnak a megfelelő 5(6)-szulfonfl-vegyületek előállításához. A gyógyászati célra felhasznált vegyület dózisa függ a felhasznált vegyület fajtájától és a kezelt állat súlyától. Általában a napi dózis 5 és 100 mg/kg között van. A hatóanyagot az állat táplálékához keverhetjük, vagy nem toxikus vivőanyaggal anthelmintikus készítményként adjuk be. Vivőanyagként alkalmazhatunk például zselatin-kapszulát vagy kukoricakeményítőt, laktózt, cukrot, kalciumfoszfátot, zselatint, sztearinsavat, agart, peptint stb. Megfelelő folyékony halmazállapotú vivőanyagként alkalmazhatunk szezámolajat, földimogyoró-olajat vagy vizet. Különféle gyógyászati készítményeket alkalmazhatunk abban az esetben, ha a hatóanyagot nem keverjük a táplálékhoz. Abban az esetben, ha szilárd vivőanyagot alkalmazunk, a vegyületet tabletta vagy kapszula formájában készíthetjük el. Abban az esetben, ha folyékony vivőanyagot használunk, a készítményt lágy zselatin-kapszula vagy szuszpenzió formájában állíthatjuk elő. A találmány szerinti vegyületeket az orto helyzetben (pl. az 1 és 2 helyzetben) nitro-, aminovagy acilamino (pl. acetamido-) csoportokat tartalmazó benzol származékokból állíthatjuk elő. Az S Rí szubsztituens (vagy egy olyan csoport, amelyet a kívánt Rt szubsztituenssé alakíthatunk át) a benzolgyűrű 4-es vagy 5-ös helyzetében van (vagyis azon a két helyen, amely az előállított benzimidazol vegyület 5- vagy 6-helyzetét jelenti). Az 10 eljárás során a nitro-csoportot amino-csoporttá redukáljuk, ily módon az 1 és 2 helyzetben amino-csoporttal rendelkező származékhoz jutunk. A diamino-vegyületet 1,3-bisz(alkoxi-karbonil)-S-alkil-izotiokarbamiddal reagáltatjuk, amikor megkapjuk a 15 megfelelő 5(6)-szubsztituált-benzimidazol-2-karbamát származékot. A kiindulási anyag 4- vagy S-helyzetében levő csoportot pl. egy tiocianáto-csoportot változatlanul 20 hagyjuk a benzimidazol-2-karbamát vegyület kialakításáig, vagy ismert reakció segítségével alkiltiovagy ariltio-csoporttá alakítjuk. Az így kapott csoportokat ismert módon alkil- és arilszulfinil vagy alkil- és arilszulfonil-csoporttá alakíthatjuk. A 4-25 vagy 5-helyzetben levő szubsztituens lehet klóratom, amelyet szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilmerkaptánnal reagáltatunk. Az így kapott ariltio-csoportot arilszulfinil-csoporttá alakíthatjuk. Atiocianát-, klór- stb. szubsztituenst tartalmazó 30 kiindulási anyagok az irodalomból jól ismert vegyületek. A fenti eljárást az A reakcióvázlat szemlélteti. A reakcióvázlatban Z jelentése az alkalmazott reakciópartnertől és/vagy reakciókörülményektől függően 35 O t R2 — S- vagy R 2 —S- csoport, ahol 40 O O R2 jelentése a fenti, célszerűen 1—6 szénatomos alkil-csoport. A szubsztituálatlan vagy szubsztituált 45 5(6)-feniltio-, fenilszulfinil- vagy fenilszulfonií-benzimidazol-2-karbamátokat a B reakcióvázlat szerint állítjuk elő. A reakcióvázlatban R2 jelentése a fenti, célszerűen arií-csoport, Z jelentése R2 — S— 50 O O t vagy R2 —S- csoport, M jelentése oxigén vagy O 55 kénatom. A fentiekben leírt reakció folyamat kiindulási anyagaként alkalmazhatunk l-acetamido-2-nitro-4-tiocianáto-benzolt (A vegyület), amelyet Challanger F. és Peters A. T. [J.Chem. Soc. 1364 (1928)] mód-60 szere szerint állítunk elő. A B reakcióvázlat szerinti folyamathoz kiindulási anyagként l-amino-2-nitro-4-tiocianáto-benzolt, 2-amino-4-klór-l-nitrobenzolt, 2-acetamido-4-klór-l-nitrobenzolt, l-acetamido-4--hidroxi-2-nitrobenzolt vagy l-amino-4-hidroxi-2-65 -nitrobenzolt alkalmazunk. 2
