169215. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés különösen darabos áruk szárítására

5 169215 6 szükséges mennyiségű szárítandó anyag bejuttatása után a 23 kézikerekek segítségével a mellső 4 ajtót lezárjuk. Ezt követően a fűtőkamrákba a C4

csonkokon keresztül bevezetjük a fűtőgázt és ugyanakkor a lecsapódott fűtőgőz elvezetésére szolgáló 5 vezetékeket szabaddá tesszük a fűtés folyamatossá tétele végett. Ugyanígy a 10 fűtött kamrákba a fűtővíz bevezetését is megindítjuk és a lehűlt fűtővíz elvezetését biztosítjuk. A fűtés megindításával egyidejűen az 1 hűtőkamrák vízellátását is meg- 10 kezdjük, hogy a szárítandó anyagban távozott gőz lecsapatása mindjárt a keletkezése kezdetétől folyamatosan történhessen. A hűtővíz keringtetése mellett biztosítani kell, hogy a csapadék a 12 csatornákból elvezethető legyen. Ennek érdekében a csa- 15 padék elvezető C3 csonkokhoz olyan gyűjtő tartályt kell csatlakoztatni, amelyben a nyomás akkora vagy kisebb mint amekkora nyomást a szárk tóberendezés belső terében fenntartunk. A fűtés megindítása után ugyanis a 26 szelepek nyitott 20 állapota mellett a C8

csonkokon keresztül a rajzon nem ábrázolt vákuumszivattyúval olyan légritkítást végzünk, amely a szárítóberendezés belső terében a kívánt nyomást eredményezi. Az atmoszférikusnál kisebb értékű, előre meghatározott nyomás elérése 25 után a 26 szelepek elzárásával és a vákuumszivattyú megállításával a szárítóberendezés üzemi folyamata megindul. A szárítandó anyag melegítése igen jó hatás- 30 fokkal történik, tekintettel arra, hogy az közvetlenül érintkezik a 10 fűtött kamrák felső felületével, azonkívül a többi fűtőkamra hőhatása is jól érvényesül a szárítandó anyag melegítésénél. Ez utóbbi fűtőkamrák szerepe még, hogy megakadá- 35 lyozzák a szárítandó anyagból kilépett gőzök nem kívánt helyen történő lecsapódását. Ilymódon biztosítható, hogy csak a hűtött felületeken, vagyis az 1 hűtőkamrák belső falán fog lecsapódni a gőz, és ezeken a falakon lecsurogva felfogható a csapadék 40 a 12 csatornákban, ahonnan kivezethető a szárítóberendezésből. A szárítási folyamat befejezése után a fűtés megszüntetése, továbbá a hűtővíz keringtetésének 45 megállítása után a 26 szelepek nyitásával a szárítóberendezés belső terében atmoszférikus nyomást biztosítunk. Ezután a hátsó 4 ajtót kinyitjuk és a 13 dob hajtóművének megindításával a 11 dróthálós szalagot mozgásba hozzuk. A 11 dróthálós 50 szalag felső ágának a hátsó ajtó felé történő haladása során az azon levő anyag a 16 hátsó irányítólapra kerül és onnan megfelelő felfogó edénybe A példakénti szárítóberendezés szerkezeti felépítése és működése alapján nyilvánvalóvá válik a találmány szerinti megoldás számos előnye. Látható, hogy a szárítandó anyagból a szárítás során kilépett gőz lecsapatott állapotban, folyadékalakban összegyűjthető és kivezethető a berendezésből. Ebből következik, hogy nem szennyezi a környezetet a szóbanforgó gőz, vagy ha értékes komponenseket tartalmaz az, akkor ezen értékes komponensek visszanyerése lehetővé válik. A csapadék minden célból történő további pl. szétválasztása biztosítható, mivel az maradéktalanul rendelkezésre áll. Kísérletek sorozatával megállapítható volt, hogy a szárítási idő — ugyanolyan anyag figyelembevételével - lényegesen rövidebb, mint az ismert szárítóberendezések esetében. Egyes esetekben a szárítási idő a hagyományos szárítási módok alkalmazása melletti szárítási időnek ötödrészére csökkent. Az is megállapítható volt a kísérletek alkalmával, hogy a találmány szerinti berendezés energiafelhasználása lényegesen kisebb mint ha a szárítandó anyagból kilépett gőzöket ventillátorral szállított levegővel távolítjuk el a szárítóberendezésből. A hűtővíz keringtetését végző szivattyú energiaigénye ugyanis csaknem tizede a már említett ventillátor energiaigényének. Itt kell utalni arra, hogy a találmány szerinti berendezésnél -ha egyáltalán vákuumban történik a szárítás — nem szükséges a szárítási folyamat teljes időtartama alatt működtetni a vákuumszivattyút. A példakénti berendezés működésének ismertetése során is kitűnt ez. Elegendő csak a kívánt mértékű nyomáscsökkentés eléréséig folytatni a szárítótér levegőjének szívását s azután már nem kell a vákuumszivattyút üzemeltetni, anélkül is fennmarad az alacsony nyomás a szárítótérben, persze feltételezve a kielégítő tömítést. Ilymódon a vákuumszivattyú energiafelhasználása csaknem teljes egészében megtakarítható, annak ellenére, hogy a szárítás mégis vákuumban történik. A találmány szerinti berendezésnél a kondenzációhoz szükséges hűtővíz keringtetését végző szivattyú energiafogyasztása nem jelenti azt, hogy a találmány szerinti megoldás energiaigényesebb mint az ismert berendezések. A vákuummal működő ismert berendezéseknél is szükséges volt a szárítótérből kiszívott közeg páratartalmát kondenzálni, amihez szükségszerűen hűtőközeget — hűtővizet — kellett felhasználni. Ha ugyanis ezt a kondenzálást nem végezték volna el, akkor a vákuumszivattyú rövid idő alatt üzemképtelenné vált volna. A találmánynál a kondenzáció a szárítótérben folyik le és az ehhez használt hűtővíz megfelel az ismert berendezések esetében a szárítótéren kívül alkalmazott kondenzátor hűtővízének. A találmány szerinti szárítóberendezés igen jelentős előnye, hogy a szárítás a szárítandó anyag szempontjából igen kíméletesen folyik le, a szárítandó anyag legcsekélyebb roncsolása sem következik be. Ez a körülmény főleg az élelmiszerek szárításánál nagyjelentőségű, de egyéb, hőérzékeny anyagok esetében is. A hőfelhasználás fajlagos értéke is csökkenthető a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakjával, amelynél a szárítandó anyag közvetlenül érintkezik fűtött felülettel. Ilyen megoldás mellett ugyanis a hőközlés optimális lesz, tekintettel arra, hogy a szárítandó anyag és a hőátadó felület között nincs olyan közeg -pl. levegő - amely hőátvitel szempontjából kedvezőtlen hatású. 3