169207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelek felvételére mágnestárcsás tárak lebegő fejeinek radikális beállítására és kontrolltárcsa az eljárás foganatosítására

169207 3 4 Az első eljárás hátrányát az képezi, hogy annak az orsónak a lebegése esetében, amelyre a mágnestárcsát szerelték, az (fi - f2) frekvenciájú jelek modulációs mélysége a mágnestárcsa forgása során már nem lesz állandó értékű, és ez a fej pontos helyzetmeghatározását nehezíti. A második eljárás hátránya a pontosan meghatározott excentricitással rendelkező pályák létesítésével kapcsolatos technológiai nehézségekből adódik. Feladat a vázolt hátrányok kiküszöbölése, és olyan jelfelvételi eljárás létrehozása lebegőfejek radiális beállítására, amely a lebegőfejek radiális beállításához gyors és kényelmes jelfelvételt biztosít, valamint egyidejűleg a beállítás gyors és kényelmes elvégzését is lehetővé teszi. A feladatot olyan eljárással oldjuk meg, amelynél a radiális beállításhoz tartozó jeleket megszakításokkal, adott tartamú felvételek és felvételi szünetek váltakozva egymást követő sorozatával két koncentrikusan elrendezett segédpályára vesszük fel, amikor is a segédpályák a beállítási pályától azonos radiális távolságban helyezkednek el, és az egyik segédpályán létesített -váltakozó jelsorozatot a szemközti másik segédpályán létesített jelsorozathoz képest a felvételi szünet hosszának, vagy a felvétel hosszának megfelelő időtartammal megegyező lépéssel toljuk el. A feladatot továbbá az eljárás szerint kiképzett olyan kontrolltárcsával is megoldjuk, amelynek segédpályái felvétellel ellátott körgyűrűrészek és a felvételi szünetekkel ellátott körgyűrűrészek váltakozó sorozatával van ellátva, amelynél az egyik segédpálya minden felvétellel ellátott gyűrűrésze a másik segédpálya felvételi szünetekkel ellátott gyűrűrészével szemközt helyezkedik el. Az ismertetett eljárás és kontrolltárcsa az alábbi előnyös tulajdonságokkal rendelkezik: lényegesen egyszerűsíti a felvételi technológiát, mivel excentrikus pályák kiképzését nem igényli, a berendezés tengelyének dinamikus lebegésének jelenlétében is lehetővé teszi a kiolvasást, és lehetővé teszi, hogy a segédpályákon azonos frekvenciájú jelfelvétel legyen. A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetjük részletesebben, a rajzon az 1. ábra lebegőfej radiális beállításához alkalmazott találmány szerinti kontrolltárcsa, a 2. ábra az indukált elektromotoros feszültség oszcillogramja a mágnestárcsának helytelenül beállított lebegőfej melletti forgatásánál, a 3. ábra az indukált elektromotoros feszültség oszAllogramja a mágnestárcsának helyesen beállított lebegőfej melletti forgatásánál, a 4. és 5. ábrák az indukált elektromotoros feszültség oszcillogramja a mágnestárcsának a tárcsatengely lebegése melletti forgatásakor. Az 1. ábrán egy tetszőleges kiképzésű 1 tárcsát tüntettünk fel, amelyre 2 lebegőfej radiális beállítása céljából megfelelő jeleket vettünk fel, és ezáltal a tárcsát alkalmassá tettük lebegőfejek radiális beállítására. A beállítás 3 pályája az O forgástengelytől előre meghatározott R távolságra helyezkedik el, és ezen 3 pálya mindkét oldalán 4 és 5 segédpályákon adott frekvenciával szakaszosan jelfelvételt készítettünk. A 4 és 5 segédpályák a beállítási 3 pályától azonos radiális távolságra helyezkednek el, továbbá a két 4 és 5 segédpályán a felvételi szünetek egymást felváltva követik. Ez azt jelenti, hogy minden rész, amely a 4 vagy 5 segédpálya egy 6 jelfelvételét tartalmazza, megfelel a másik segédpálya egy olyan részének, amelyen éppen a 7 jelfelvételi szünet szerepel. A 4 és 5 segédpályák a beállítási 3 pályától azonos távolságban helyezkednek el, és ezt a távolságot úgy választottuk meg, hogy éppen a kívánt beállítási 3 pályához állított fej esetében a felvételi és kiolvasási 8 rések a két segédpálya egyenlő szélességű szakaszára essenek. Ha ezen szakaszok megegyeznek, akkor így a fej beállítása is helyes. A külső és belső segéd pályák réssel fedett részein a két segédpályáról kiolvasott 9 és 10 jelek feszültséget keltenek, amelynek nagysága arányos a pályáknak a réssel fedett szakaszaival. Ha a 6 felfelvételt és a 7 jelfelvételi szüneteket tartalmazó részek száma páros, amennyiben ezeket egymásután sorozatosan számozzuk, akkor a belső pályán 11—29 páratlan számú felvétel, a külső pályán pedig 12-30 páros felvétel adódik, vagy fordítva. Ha a belső segédpályán a körgyűrű páratlan számú részeit 11, 13, 15 .... .29 számokkal jelöljük, és az ezekről származó jelek a párasakénál kisebbek, ez azt jelenti, hogy a fej a beállítási 3 pályához képest kismértékben kívül helyezkedik el (2. ábra). Fordított esetben így azt is megállapíthatjuk, ha a fej pályája befelé tolódik. Nem lebegő tengely esetében a fej beállítása akkor tekinthető a legjobbnak, amikor az oszcilloszkóp ernyőjén egyenletes téglalap alakú ábrát láthatunk (3. ábra). Az oszcilloszkóp eltérítését legelőnyösebben úgy kell megválasztani, hogy a képernyőn a pályákról érkező összes jelet megfigyelhessük. Az oszcilloszkóp szinkronizálásához azt a jelzőimpulzust használhatjuk fel, amelyet az 1 tárcsa jelzési 31 résétől kapunk- A körgyűrű első részének kezdetét a segédpályán levő felvétel esetében ugyancsak ez az impulzus jelöli ki. A forgástengely lebegésekor a képernyőn a 4. ábrán feltüntetett képhez hasonló alakzat jelenik meg. A körgyűrűk páros és páratlan részeihez tartozó jelértékek maximális ,,e" eltéréseiből a lebegés amplitúdóját kielégítő pontossággal megállapíthatjuk, miközben a fiktív A és B csomópontok helyzetéből az excentricitásnak a 31 jelzési réshez viszonyított helyzetére következtethetünk. A leírt eljárást lebegő fejek egyetlen tárcsán való radiális beállításához és a lebegő fejek tárcsapaketten való radiális beállításához egyaránt, alkalmazhatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás jelek felvételére mágnestárcsás tárak lebegő fejeinek radiális beállítása céjából, ahol a jeleket célszerűen kontrolltárcsára vesszük fel, azzal jellemezve, hogy a radiális beállításhoz tartozó je-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2