169189. lajstromszámú szabadalom • Rádió és TV vagy egyéb hang- és/vagy képműsort szolgáló önműködő berendezhés

7 169189 8 logikai egység szokványos logikai úton a következő funkciókat látja el: — ha a magnetofonok közül bármelyiket (kézi úton) elinditjuk, a 3 központi logikai egység 6 átalakítóra jutó kimenő jele az átalakítón keresztül az 5 műsorjelkapcsoló vezérlő bemenetére jut és az elindított magnó kimenetét, és kizárólag ezt, kapcsolja adásba. — ha a műsort éppen szolgáltató magnetofon leáll (akár azért, mert műsorát befejezte, akár bármely más okból), a 3 központi logikai egység kimenő jele a 6 átalakítón keresztül az 5 műsorjelkapcsoló vezérlő bemenetére jut és e magnetofon hangfrekvenciás kimenetét lekapcsolja az adó csatornáról, majd a meghatározott ciklikus sorrend szerinti következő magnetofont elindítja és ennek hangfrekvenciás kimenetét ugyancsak a 6 átalakítón és az 5 műsorjelkapcsolón keresztül adásba kapcsolja. — a logika tartalmazhat olyan megoldást, amely szerint a műsorát befejező magnetofon lejátszott szalagját automatikusan visszatekercseli, vagy olyant, melynél a szalagot megállítja. Adott esetben az is megoldható, hogy a két változat között egy vagy több kapcsolóval választani lehessen akár generálisan az egész berendezésre vonatkozóan, akár az egyes magnetofonokra vonatkozóan külön-külön. — a magnetofonok ciklikus indítása mindaddig ismétlődik, amíg a ciklus szerint következő magnó felkészítetlensége a folyamatot meg nem állítja. A központi logikai egység ennél a megoldásnál bemeneti adatokként a következő jeleket kapja: — az egyes magnetofonok üzemállapotát jelző jelet, például feszültséget, — az egyes magnetofonok leállását jelző impulzust. — a központi logikai egység kimeneti adataiként a következő jelek szerepelnek: — indító impulzus az egyes magnetofonok felé, — az egyes magnetofonok megfelelő lejátszási üzemállapotot jelző jelek - feszültségek - a 6 átalakító felé, — tekercselési vagy megállítói impulzus az egyes magnetofonok átalakítóiba. Az adott kimeneti és bemeneti jelek és feltételek ismeretében ezen fixhuzalozású logika megszerkesztése az átlag szakember számára egyszerű konstrukciós feladat. Mint már korábban említettük a műsorforrásokban -különösen magnetofonokban és képmagnetofonokban - érzékelőként előnyösen fényzsilipet alkalmazhatunk. A 2. ábra vázlatosan mutatja meg a fényzsilip felépítését. A 12 fényforrás fénye metszi a 13 szalagpályát és a 14 fényérzékelőre esik. A 12 fényforrást és a 14, fényérzékelőt úgy választottuk meg, hogy a 14 fényérzékelő által szolgáltatott jel lényegileg csak attól függjön, hogy a fény útjába kerülő szalag mágnesréteggel el van-e látva. Erre a célra fényforrásként az infravörös tartományban sugárzó elemet használunk és érzékelőként is olyan elemet alkalmazunk, amelynek érzékenység-maximuma ugyancsak az infravörös tartományba esik. A fényérzékelő közömbös a befutó szalag színére és jelet a mágneses réteggel bevont szalag és az ilyen réteg nélküli szalag választó vonalának áthaladásánál vált ki. Ugyancsak jelváltozás következik be, ha a mágneses szalag elszakad, mert ebben az esetben a fényzsilip úgy viselkedik, mintha a befutó lenne előtte. A 3. ábra az 1. ábrán alkalmazott 2 átalakítók csatlakozásait szemlélteti részletesebben. Mint már említettük a 2 átalakító az 1 magnetofon és a 3 központi logikai egység között van elrendezve és feladata, hogy ezen két készülék közötti szint- és kapcsolástechnikai különbséget áthidalja (interface). Csatlakozásai, amint azokat a 3. ábrán feltüntettük, a következők: — a magnetofon fényzsilipjének kimeneti jelét a 2 átalakítóra juttató 15 vezeték, — a magnetofon összes távvezérlési pontjaira csatlakozó 16 vezetékcsoport, -a 3 központi logikai egységbe a mindenkori üzemállapotot jelző feszülségeket továbbító 17 vezetékcsoport, végül — a 3 központi logikai egységből üzemváltoztatásra adott parancsoknak megfelelő feszültségeket (általában jeleket) továbbító 18 vezetékcsoport. Minthogy a különböző műsorforrások - magnetofonok - távvezérlése különböző módon történik, az így megadott feltételek alapján minden egyes típusú műsorforráshoz kialakítható a megfelelő 2 átalakító. A 3 központi logikai egységből érkező egységes jeleket az átalakítóban olyan módon alakítjuk át, hogy a mindenkori adott típusú műsorforrás távvezérlési rendszeréhez a megfelelő jelek, illetve rövidzárak érkezzenek. A 4. ábra a 3 központi logikai egység és az 5 műsorjelkapcsoló között elrendezett 6 átalakító bemenő és kimenő vezetékeit szemlélteti. A 4. ábrára a 6 átalakító feladata, hogy azt az információt, amelyet a 3 központi logika az 1 magnók lejátszási üzemállapotáról feszültség formájában szolgáltat a 19 vezetékcsoporton átalakítva az 5 műsorjel kapcsoló vezérlő bemeneteire továbbítsa a 20 vezetékcsoporton keresztül. Az 5. ábra a bemenő és kimenő kapcsolatokat szemlélteti, amelyekkel a 3 központi logikai egység egyrészt a 2 és 6 átalakítókhoz kapcsolódik, másrészt abban az esetben, ha a berendezés programbeadót és üzemállapot kijelzőt is tartalmaz - amelyek egyébként össze lehetnek építve — az ezekkel kapcsolódó vezetékéket is feltünteti. A 3 központi logikai egység gondoskodik a berendezés logikailag helyes üzeméről. Az egyes 1 magnetofonokról a 2 átalakítókon keresztül a 17 vezetékcsoporton (egyetlen vezetékkel szemléltetjük) befutó információkat fogadja, s ezek birtokában ad ki újabb információkat a 18 vezeték-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4