169137. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőegység szövőgépek cséveváltó mechanizmusához

5 169137 6 A 3 szabadonfutó kilincskeréknek a 4 tengelyes kilincskerék felé néző oldalfelületében van kialakítva a célszerűen szegmens alakú 5 ütközőidom, amely útján a 3 és 4 kilincskerekek együttes mozgatására van lehetőség. Ez oly módon történik, hogy a 4 tengelyes kilincskeréknek a 3 szabadonfutó kilincskerék felé néző oldalfelületéből a 6 továbbító csap áll ki, amely az 5 ütközőidomba kapaszkodva, ideiglenes kapcsolatot teremt a két kilincskerék között. A csúcstartalékkal rendelkező vetülékcsévék csúcstartalékát megfogó lehúzó köröm a 4 tengelyes kilincskerékkel van kapcsolatban oly módon, hogy a csúcstartaléklehúzót mintegy forgattyús tengely módjára a 9 forgattyúcsap mentén ágyazott 7 kar mozgatja. Annak érdekében, hogy a 3 szabadonfutó kilincskerék ellentett irányban ne tudjon elfordulni, a kilincskerekek kerülete mentén el van helyezve a 8 rögzítő kilincs is. A 8 rögzítő kilincset célszerűen a 10 rugó szorítja hozzá a 3 szabadonfutó kilincskerék fogazatához. A szegmens alakú 5 ütköző idom célszerűen a 3 szabadonfutó kilincskerék oldalfelületébe bemunkált 11 horonyba van beültetve, pl. a 12 szögeccsel rögzítve. Természetesen az 5 ütközőidom bármely más módon is — pl. ragasztással — rögzíthető, vagy egyszerűen a 11 horony úgy van kialakítva, hogy nem 360°-os körgyűrű mentén helyezkedik el, hanem egy részen a 3 szabadonfutó kilincskerék oldalfelülete horonymentesre van meghagyva . A 4 tengelyes kilincskerék a 13 tengelyre mereven van fölékelve annak érdekében, hogy vele állandóan együttmozgásra kényszerüljön, illetve hogy közöttük relatív elfordulás ne jöhessen létre. A 3 szabadonfutó kilincskerék kerülete mentén egyetlen foghosszúságnyi 14 foghíj, míg a 4 tengelyes kilincskerék kerülete mentén több foghosszúságnyi 15 foghíj van kialakítva. A tapasztalat szerint célszerű, ha a 15 foghíj három foghosszúságnyi. Ilyet tüntettünk föl az ábrákon is. Minthogy mind az 1 hajtókilincsnek, mind pedig a 2 indítókilincsnek alkalmasnak kell lenni arra, hogy a 3 és 4 kilincskerekek fogárkaiba egyidejűleg belekapaszkodhassanak, azért célszerű, ha ezek 16 és 17 kilincsélei a 3 és 4 kilincskerék együttes vastagságának megfelelő szélességűek. Az 1. ábra a kilincsműves hajtómechanizmusnak az ún. nyugalmi helyzetét mutatja, tehát azt, amikor a munkában levő vetülékcséve jár a vetélőben, míg a következő cséve csúcstartalékát a lehúzó köröm már tartja, tehát a soron levő cséve a vetélőbe való beütésre vár. Ebben a helyzetben csupán az 1 hajtókilincs végzi a 18 nyíl által jelzett alternáló mozgást az 1. ábrán föltüntetett - folytonos vonallal ábrázolt egyik és szaggatott vonallal ábrázolt másik — szélső helyzetei között. Ezen alternáló mozgás során az 1 hajtókilincs 16 kilincséle az egy foghosszúságot kismértékben meghaladó utat tesz meg a 3 és 4 kilincskerekek kerülete mentén. Ebben a helyzetben az 1 hajtókilincs ezen mozgástartománya a 3 szabadonfutó kilincskerék egyetlen foghosszúságnyi 14 foghíja és ezzel egyidejűleg a 4 tengelyes kilincskerék három foghosszúságnyi 15 foghíja szakaszára esik. Ennek következtében az 1 hajtókilincs alternáló mozgása ellenére mindkét 3 és 4 kilincskerék álló helyzetben marad. 5 Annak ellenére, hogy az 1 hajtókilincs 16 kilincsélének a kerület menti mozgás-amplitúdója kismértékben meghaladja az egy foghosszúságot - célszerűen 5/3 fögosztásnyi - az 1 hajtókilincs mégsem mozdítja meg a 3 szabadonfutó kilincs-10 kereket, mivel a 14 foghíjat követő első fog ferde felületéről visszacsúszik anélkül, hogy abba meg-4 kapaszkodhatnék. A 2. és 3. ábrán látható metszetek jól mutatják a 3 és 4 kilincskerék egymáshoz viszonyított 15 helyzetét. Ezen belül a 2. ábrán az 5 ütközőidomnak a 19 szögecs útján való beerősítése, míg a 3. ábrán a 4 tengelyes kilincskerékből a 3 szabadonfutó kilincskerék 11 hornyába belenyúló 6 továbbító csap megoldása látszik. 20 A 4. ábra a hajtómechanizmus megindításának fázisát mutatja. A 2 indítókilincs, melynek a 3 és 4 kilincskerekek kerülete mentén végrehajtott, az egy foghosszúságot ugyancsak kismértékben meghaladó - célszerűen 4/3 fögosztásnyi — mozgása 25 egy fognyival egyidejűleg elfordítja mindkét 3 és 4 kilincskerekeket. Mivel a 3 szabadonfutó kilincskerék 14 foghíja csupán egyetlen foghosszúságú, azért az állandó alternáló mozgást végző 1 hajtókilincs most már „elkapja" a 3 szabadonfutó kilincskere-30 ket, és minden egyes lengése során egy fogosztásnyival továbbforgatja. Természetesen mind eközben, mind az előbbi nyugalmi helyzetben a 8 rögzítő kilincs biztosítja, hogy a 3 szabadonfutó kilincskerék ellentett 35 irányban ne tudjon elfordulni. Miközben a 3 szabadonfutó kilincskerék az 1 hajtókilincs hatására körbejár, a 4 tengelyes kilincskerék — amely mint említettük, a csúcstartalék-lehúzót működteti — továbbra is álló helyzetben van. Ennek az az oka, 40 hogy az 1 hajtókilincs a 4 tengelyes kilincskerék három foghosszúságnyi 15 foghíja mentén leng, és így azt megindítani nem tudja. Az utóbb említett körülmény testesíti meg a kitűzött cél elérését. Éppen azt a kívánt 45 késleltetést eredményezi ugyanis, aminek következtében a lehúzóköröm még nem engedi el a munkában levő cséve megfogott csúcstartalékát, illetve megfeszített fonalvégét. Ez azért fontos, mert időközben az alternáló mozgást végző vetélő 50 munkája során a szövetszél odaérkezik a szegélyvágó ollóhoz, és az a munkában levő cséve még feszes fonal végét biztonságosan el tudja vágni. Mint látszik tehát, az egy kilincskerék helyett a két kilincskerék alkalmazása ténylegesen biztosítja a 55 késleltetés kívánt időintervallumát. Miközben az előbb említett módon a 3 szabadonfutó kilincskerék körbejár, természetesen a 11 horonyba beültetett 5 ütköző idom vele együtt körbe halad. Az 5. ábra e körbejárásnak azt az 60 utolsó helyzetét mutatja, amikor az 5 ütközőidom elérte a 4 tengelyes kilincskerék 6 továbbító csapját. Ez az utolérés azt eredményezi, hogy a 3 szabadonfutó kilincskerék most már kényszeríti a 4 tengelyes kilincskereket is az elfordulásra annak 65 ellenére, hogy — mint az 5. ábra fölső részén jól 3