169118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-amino-3-cefem -4-karbonsav-származékok előállítására

15 169118 16 zimet előnyösen vizes oldatban adjuk az acetoxi­-cefalosporin nátriumsójának vizes oldatához, és a pH-t gyorsan a kívánt értékre beállítjuk. A hidro­lízis lefolytatására az elegyét megfelelő hőmérsék­leten, előnyösen 20-45 C° hőmérsékleten tartjuk, 5 és a hidrolízis befejezéséig vizes alkálioldatot adunk hozzá. A hidrolízis befejezését alkálititrálással vagy kromatográfiás vizsgálattal határozzuk meg. A hid­rolízis termékét szokásos módon különítjük el. Nevezetesen, a reakcióelegyet vízzel nem elegyedő 10 oldószerrel, például etil-acetáttal kirázzuk, az ele­gyet lehűtjük és 1,5 - 4,5 pH-ra beállítjuk. Az old­hatatlan fehérjéket szűréssel eltávolítjuk. Az elvá lasztott szerves fázist ezután vízzel kirázzuk és az elegyet 4,5 - 8,5 pH értékre beállítjuk. A vizes 15 extraktumot ezután liofilizáljuk, vagy vákuumban betöményítjük és a kapott nátriumsót vízzel ele­gyedő oldószerkeverékből, előnyösen rövidszénláncú alkanolok keverékéből, péládul metanol és izopro­pil-alkohol elegyéből átkristályosítva tisztítjuk. 20 10. Az I általános képletű vegyületek, mely képletben R és R2 együttesen oxigénatomot jelent, vagyis a 25 cefalosporin laktoncsoportot tartalmaz, előállíthatók a megfelelő származékok, melyben R és R2 mindegyike hidroxilcsoportot jelent, ásványi savval, például 2 n sósavval történő keze­lésével. A reakciót célszerűen vízzel elegyedő oldó- 30 szert tartalmazó vizes oldatban, például vizes di- * oxánban, előnyösen 5-50 C° közötti hőmérsék­leten, több óra alatt, például 1/2 —48 óra alatt, folytatjuk le. Az oldatot ezután vákuumban be­töményítjük, és a kicsapódott terméket szűrjük vagy 35 centrifugáljuk. 40 11. Az I általános képletű vegyületek, mely képletben R2 jelentése karbamoil-oxi-csoport, előállíthatók a megfelelő cefalosporin, melyben R2 jelentése hidroxilcsoport, és valamely szokásos védőcsoport bevitelére alkal­mas vegyület, mely a cefem-gyűrű 4-helyzetű karb- 45 oxilcsoportjának, és adott esetben a 7-oldallánc karboxilcsoportjának megvédésére szolgál, majd izo­cianát reakciójával, és végül a védőcsoport, vagy védőcsoportok eltávolításával. Megfelelő védő­csoport bevitelére alkalmas vegyület a difenil-diazo­-metán, melyet a nem védett cefalosporinnal inert oldószerben, például etil-acetátban, előnyösen 10-45 C° közötti hőmérsékleten, 1/2-48 óra hosszat reagáltatunk. A kapott mono- vagy diész­tert ezután inert szerves oldószerben, például ace­tonban oldjuk, és ezután triklór-acetü-izocianáttal, előnyösen 0-50 C° közötti hőmérsékleten reagál­tatjuk, így a megfelelő 3-N-triklór-acetil-karbamoil­-oxi-metil-származékot kapjuk. A származékot sav­val, például 0,1 n sósav-oldattal kezelve, vagy szili­kagélen kromatografálva a 3-karbamoil-oxi-metil­-származék mono- vagy bisz-difenü-metil-észterét kapjuk (attól függően, hogy a kiindulóanyag 7-ol­dallánca szabad karboxilcsoportot tartalmaz-e). Az észtercsoport, vagy az észtercsoportok ezután a szokásos módon, például trifluor-ecetsav és anizol alkalmazásával 50 C° feletti hőmérsékleten kezelve eltávolítható. A találmány szerinti vegyületek mint antibak­teriális szerek in vitro értékelését a tesztvegyületek megfelelő közegben kifejtett, minimális gátlási kon­centrációjának (MGK) meghatározásával végezzük, melyen az egyes mikroorganizmusok növekedése elmarad. Gyakorlatban, a tesztvegyületek külön­böző koncentrációban tartalmazó agar-lemezek mindegyikét (agyvelő/szív infúziós agar) a teszt­-mikroorganizmus állandó számú sejtjeivel beoltjuk, majd a lemezeket 24 óra hosszat, 37 C° hőmérsék­leten inkubáljuk. A lemezeket ezután baktérium­növekedés szempontjából megvizsgáljuk és a meg­felelő MGK értékeket feljegyezzük. Az ilyen tesz­tekben alkalmazott mikroorganizmusok, és ame­lyekkel szemben a vegyületek hatásosak, a követ­kező törzsek: Escherichia coli, Klebsiella pneumo­niae, Proteus mirabilis, Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Proteus vulgaris, Haemophilus influenzae, Entero­bacter aerogenes és Neisseria gonorrheae. A következő táblázatban számos vegyület kivá­lasztott MGK értékeinek egymást követő felsoro­lásával, a vegyületek mikroorganizmusok különböző törzseivel szembeni aktivitását szemléltetjük. Vegyületek példaszáma Esche­richia coli Pseudo­monas aeru­Kleb­siella pneu­Entero­bacter aero­Proteus mira­Proteus vulgaris Staphy­lococcus Strep­tococcus 51A266 ginosa 52A490 moniae 53A009 genes 55A004 bilis 57C015 57C060 aureus 01A005 pyogenes 02C203 1. 3,1 6,2 1,5 ' 3,1 1,5 1,5 6,2 1,5 4. 25 25 6,2 25 3,1 3,1 12,5 3,1 6. 50 ' 12,5 12,5 100 6,2 6,2 25 3,1 7. 50 50 25 50 6,2 6,2 12,5 3,1 9. 25 25 25 100 i 25 12,5 25 25 10. '25 12,5 50 6,2 3,1 3,1 25 25

Next

/
Thumbnails
Contents