169097. lajstromszámú szabadalom • Villamos tápegység, célszerűen 60 m3 feletti helyiség, például üzemcsarnok levegőjének ionkoncentrációja beállítására megépített klímaberendezéshez

3 169097 4 technológiának megfelelő mértékű nedvességtartalmat és hőmérsékletet biztosítják. A termelékenység növekedésével az üzem légterének arányos növelésére nincs lehetőség ezért természetes, hogy ezen üzemekben a légtér relatív nedvességtartalmának a gyárthatósági szintnek megfelelő növelésére van szükség, ami leginkább a klímaberendezések iránti követelmények növekedésében nyilvánul meg. A légtér elektrosztatikus feltöltődésének mértéke a gyakorlati tapasztalatok szerint a légtér nedvességtartalmának fokozásával bizonyos szintig jól szabályozható, azaz biztosítható a légtérben a páratartalom növelésével a pozitív ionok túlsúlyának elfogadható szinten történő tartása. A levegő páratartalmának növelése megadott határ fölött már csak jelentős többletenergiával és többletköltséggel biztosítható, mert a klímaberendezés gyártástechnológiájának és üzemeltetésének szempontjából egyre bonyolultabb feladatok jelentkeznek. A textilipari klimatizáló berendezések fejlesztésénél, gyártásánál és üzemeltetésénél ezek az igények fokozottabban jelentkeznek a sajátos üzemi viszonyok miatt. 1. Textiltechnológiai szempontból az üzem légterében relatív értékben nagyobb nedvességtartalom szükséges, aminek biztosítása a légtér erőteljesebb hűtését, esetleg túlhűtését is maga után vonja, tehát a technológiailag is szükséges munkahőmérséklet biztosításához többletenergiával pótfűtésről kell gondoskodni. 2. A levegő nedvességfelvevő képessége a hőmérséklet csökkenésével arányosan csökken, a technológiailag szükségesnél kisebb hőmérsékleten a levegő nedvességtartalmának növeléséhez tehát tökéletesebb és apróbb vízcseppekben történő vízporlasztás, valamint ezzel egyidejűleg tökéletesebb cseppleválasztó rendszer szükséges, amit nagyobb víznyomású, bonyolultabb berendezéssel lehet csak biztosítani. 3. A légtérben szükséges nagyobb nedvességtartalom biztosításához gyakoribb légcsere, azaz aktívabb párásítás szükséges, amit csak nagyobb légszállítási teljesítményű klímaberendezésekkel lehet elérni. 4. A nagy páratartalmú helyiségekben üzemeltetett gépek és berendezések állagának megóvására a fokozott korrózióveszély miatt fokozott gondot kell fordítani, vagyis aktívabb korróziós veszéllyel kell számolni, ami a berendezések élettartamának csökkenését vonja maga után. 5. A dolgozók teljesítőképessége 55-65% légtéri .relatív nedvességtartalomnál optimális, mert az emberi szervezetre a légtérben levő 70% fölötti relatív nedvességtártalom már káros. A textiliparban üzemelő klímaberendezésekben mechanikus rendszerű vízporlasztókat alkalmaznak. A vízporlasztásnál a súrlódás révén a vízcseppek többnyire pozitív töltésűek, az üzem belső légteréből visszaszívott levegőben is és a friss levegőben is a pozitív töltésű ionok vannak túlsúlyban, amiből az következik, hogy az azonos jellegű ionizáltság miatt a levegő vízfelvevő képessége az elméletileg számított értékhez viszonyítva gyengébb hatásfokú. A textilipari klimatizációs problémák szempont-5 jából tehát a légtér hűtésére és az emberi szervezet szempontjából szükséges légtérbe porlasztott nedvességtartalom csak kis hányadát képviseli a dörzshatáson alapuló elektrosztatikus feltöltődésnek és a légtér pozitív iontöbbletének csökkentéséhez 10 szükséges légtéri relatív nedvességtartalomnak. Olyan megoldást kell tehát keresni, amivel a gyártás összetett klimatizációs követelményeit az emberi szervezetre optimális páratartalom mellett lehet kielégíteni. A szakirodalom, az elméleti és 15 gyakorlati kutatások és kísérletek szerint a légtéri ionizációval fenti gondok jelentősen csökkenthetők, azaz, ha az üzem légterében a magas páratartalmú levegő helyett csak a hűtéshez szükséges páratartalmú levegőt fúvatjuk be ionizált állapotban, 20 — mert ezzel csökkenteni lehet a szálak, fonalak, berendezések stb. elektrosztatikus feltöltődését -, akkor biztosítani lehet a légtérben a negatív ionok minden szempontból kedvező hatású enyhe túlsúlyát. 25 A textilipari nedves klímaberendezéseket tehát feltétlenül ki kell egészíteni az ionizáló berendezéssel. A száraz klímaberendezések és légcserélők funkcionális szerepe a vizsgált vízporlasztásos rendszerű klímaberendezésekhez viszonyítva szűkebb 30 körű. Az állattartó épületekben például a szükséges oxigéntartalom biztosítására és a páratartalom csökkentésére szolgálnak a klímaberendezések vagy szellőzőberendezések. A levegő iontartalmának fiziológiai hatása című 35 szakcikk (Műszaki Élet XXVIII. évf. 9. sz. 1973. IV. 27.) is igazolja, hogy biológiai okokból a területen is célszerű a levegőionizáló berendezés alkalmazása. A klimatizáció terén jelentkező megoldatlan 40 feladatok ismeretében a megoldáshoz a légtér ionizálása vezet, amihez megfelelő teljesítményű és elfogadható költséggel megépíthető berendezés szükséges. Az ismert ionizáló berendezéseket az alkalmaz-45 hatóság, a korszerűség, a teljesítmény, az előállítási és üzemeltetési költségek szabják meg. Svédországban Dr. Ing. Chem. Walter Stark által szabadalmaztatott 524 112 (1962. VII. 31.) szabadalmi lajstromszámú leírásból megismerhető 13 kV ionizáló fe-50 szültségű, 500—1000 Hz ismétlődési frekvenciával működő ionizátor félvezető elemekből van felépítve. Ez a berendezés teljesítménye és méretei folytán azonban légcserélőkbe nem szerelhető. 55 Az 533 812 szabadalmi lajstromszámú svéd szabadalom szerinti ionizáló berendezés D—C feszültségsokszorozó elvén működik. Felépítési elve alapján csak kisteljesítményű, gyógyászati célra lehet alkalmas. E berendezéseken kívül a szakiroda-60 lomban [Pl. Rádiótechnika Évkönyve (1974)] megismerhető berendezések közül például a Szovjetunióban M. Ravics által kifejlesztett 3 kV feszültséggel üzemelő elektroncsöves iongenerátor rendkívül kis teljesítményű, nagy helyigényű, és ma 6- már korszerűtlen berendezés. 2