169056. lajstromszámú szabadalom • Több elemi szálból álló sebészeti varrófonal

3 169056 4 merizációs fok — jellemezhetők. így borostyánkősav, glutánsav, adipinsav, pimelinsav, parafasav, azelainsav, szebacinsav vagy ezek keverékei kondenzálhatok sztöchiometrikus mennyiségben etilénglikollal, propilénglikollal, butándiollal, pentándiollal, hexándiollal, nonándiollal, dekándiollal, undekándiollal, dodekándiollal vagy ezek keverékeivel felületi bevonásra alkalmas poliészterek előállítására. Megállapítottuk, hogy az I általános képletű poliészterek közül azok adják a selyemből és poliészterekből készült varrófonalak legkedvezőbb kezelési és csúszási tulajdonságait, amelyek molekulasúlya megközelítőleg 1500 és 5000 közötti és láncukban az észterkötések között legalább két szénatom van. Közelebbről előnyösnek bizonyultak a 2000 és 3000 közötti molekulasúlyú, 1,4-butándiolból (n = 4) és adipinsavból (m = 4) előállítható poliészterek. Szakember számára érthető, hogy a poliészter előállítására szolgáló reakcióelegyhez komonomerként elágazó szénláncú savak, például a II képletű a,a,/?-trimetil-parafasav, 3,7-dimetil-oktadiénsav, 1,4-ciklohexánsav-karbonsav, mezitonsav, (2,2-dimetil-levulinsav) /3,|3-dimetil-glutársav, továbbá elágazó szénláncú diolok, így például a III képletű diizononilglikol vagy szekunder hidroxilcsoportot tartalmazó glikolok, például az 1,2-propilénglikol is adhatók kis mennyiségben, hogy a képződött poliészterek olvadáspontja szobahőmérsékletnél magasabb legyen. A fenti komonomerekből nagyobb mennyiségek adagolása azonban kedvezőtlenül csökkenti már a kapott poliészterek olvadáspontját, így azok nem alkalmasak a találmány szerinti sebészeti varrófonalak bevonásához. A találmány értelmében előállítható sebészeti varrófonalak bevonására alkalmas poliészterek előállíthatók laktonok polimerizálása útján is. Az ilyen poliészterek azzal jellemezhetők, hogy olvadáspontjuk magasabb a szobahőmérsékletnél és a IV általános képletnek — ahol n értéke kettőnél nagyobb egész szám, mig X a polimerizációs fok — felelnek meg. Közelebbről előnyösnek bizonyultak az V általános képletű poliészterek — ahol R jelentése az előállításhoz használt polimetiléndiolnak megfelelő polimetiléncsoport, míg n a polimerizációs fok-, amelyek je-kaprolaktonok valamilyen polimetiléndiol jelenlétében végzett polimerizációja útján állíthatók elő, és molekulasúlyúk mintegy 2000. A fentiekben ismertetett poliészter-alapú bevonókompoziciók nem mérgezők és a több elemi szálból álló sebészeti varrófonalra oldatukból vihetők fel. A több elemi szálból álló sebészeti varrófonal lehet fonott, sodrott vagy bevonatos. A találmány értelmében a poliészterrel végzett bevonás után a varrófonalat az oldószer eltávolítása céljából levegőn megszárítjuk, és így a folyamatos felületi bevonatot kialakítjuk. A varrófonal súlyára számítva 0,5 és mintegy 5% közötti mennyiségben alkalmazott bevonókompozíció nem okoz hátrányos hatást a varrófonal szakítószilárdságában vagy stabilitásában. Bár a varrófonal súlyára számítva 5%-nál nagyobb mennyiségben használt bevonókompozíció a varrófonal „kenőképességét" növeli, ugyanakkor rontja a varrófonal egyéb fizikai tulajdonságait, így például a fonalon kötött csomó stabilitását. Bármely fonott varrófonal „csomócsúszási képesség'^ számértékkel jellemezhető, ha a fonalat az alábbiakban ismertetett módon megvizsgáljuk. A vizsgálatok jobb megértésére szolgálnak a csatolt 2/1 5 rajzlapon az 1., 2. és 3. ábrák. Az 1. ábra az Instron mérőkészülék vázlatos ábrája és két fonott varrófonal-darabot mutat be mérési helyzetben. 10 A 2. ábra az 1. ábrán látható egyszerű csomó (két varrófonal-darabból kötött) nagyított perspektivikus képe. A 3. ábra az oszcillográf érzékelőberendezés regisztrálásának reprodukciója. 15 A későbbiekben ismertetendő kiviteli példákban megadott csomócsúszási képesség értékeket asztali kiviteli Instron-tipusu feszmérővel mértük. B típusú feszmérő cellát használva, amelynek méréshatára 20 100 g és 2000 g. Az Instron típusú mérőberendezést az Amerikai Egyesült Államok-beli Instron Corporation cég (Canton, Massachusetts) gyártja. Az Instron-típusú berendezéshez tartozó érzékelőegységet nagysebességű, Sanborn nevű oszcillografikus érzéke-25 lőegységre (gyártó cége az Amerikai Egyesült Államok-beli Hewlett-Packard cég, amelynek telephelye Waltham, Massachusetts) cseréltük ki, tekintettel arra, hogy az Instrom-típusú érzékelő nem elég érzékeny abban az erőben jelentkező gyors változá-30 sok mérésére, amely a kísérleti körülmények között a varrófonalak egymáson való elcsúszásának eredményeképpen ébred. Az Instron mérőberendezés jelátalakítójának és a Hewlett-Packard-féle érzékelő egységnek összekapcsolására nagyerősítésű egyen-35 áramú erősítőegységet (gyártó cége szintén a Hewlett-Packard cég, neve Hewlett-Packard Model 8803A) alkalmazunk, míg a jelátalakítóegységet egy kisfeszültségű egyenáramú tápegység látja el energiával. A méréseket légkondicionált laboratóriumban 40 végezzük 22,2 C°-on és 50%-os relatív páratartalom mellett. A varrófonal kísérleti darabjainak tartására szálbefogó pofa szolgál. Az Instron berendezést úgy működtetjük, hogy a keresztfej mozgássebessége 1270 mm/perc, míg az oszcillografikus érzékelő 45 papírfuttatási sebessége 20 mm/másodperc. A „csomócsúszási képesség" szubjektív meghatározására szolgál a 2. ábrán látható varrófonal-elrendezés (egy egyszerű elkötés vagy csomó). 50 Ugyanez az elrendezés beállítható egy csévélő berendezéssel is, amely äz 1. ábrán látható 10 acéllappal van alátámasztva. Az acéllap az Instron mérőberendezés 12 keresztfejéhez kapcsolódik. S5 A „csomócsúszási képesség" meghatározására ugyanazon sebészeti varrófonalból levágott 8 és 9 darabokat egyik végükkel az Instron mérőberendezés 14 B cella-jelátalakítójához kapcsoljuk. A fonaldarabokat a csévélő berendezésen az 1. vagy 2. ábrán 60 látható módon átfűzzük, míg a másik végüket összefogjuk, a 15 és 16 csigákon körbevezetjük és együtt a 18 súlyhoz kapcsoljuk, amely a szubjektív vizsgálathoz hasonló feszülést biztosít. A szabványosított vizsgálat során súlyként 1,125 kg-os súlyt 65 használunk. 2