168868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új everninomicin-származékok előállítására
5 168868 6 majd petroléter és dietiléter elegyével kicsapjuk, és a csapadékot szűréssel elválasztjuk. Ezt a műveletsort legalább egyszer megismételjük, majd kovasavgéloszlopon, eluálószerként benzol-aceton rendszert használva, kromatografálunk. Az egyedi módszereket a példákban írjuk le. A kiindulási anyagokként használt tisztított eveminomicin B-t, C-t és D-t előnyösen viszonylag alacsony hőmérsékleten, például 5-10Cc -on, vízmentes körülmények között és iners atmoszférában tároljuk. Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy az eveminomicin B, C és D szerkezetét az I általános képlettel fejezhetjük ki, azzal a kivétellel, hogy X minden esetben nitrocsoportot jelent. A találmány szerinti eljárásban kapott közbülső termék rendszerint keverék, és a megfelelő nitrózoés/vagy hidroxiaminoeverninomicint tartalmazza, és a hidroxiaminoeverninomicin van túlsúlyban. Például amikor everninomicin D-t az itt alkalmazott speciális eljárással redukálunk (1. példa), akkor a kiindulási anyag súlyára számított tisztított hidroxiaminoeverninomicin D kitermelés 33%, és 1%-nál valamivel kevesebb tisztított nitrózoeverninomicinD-t kapunk. A nitrozoeverninomicin és a hidroxiaminoeverninomicin elkülönítését és tisztítását ismert módszerekkel, például extrahálással és kromatografálással, átkristályosítással és ismételt lecsapással végezhetjük. A hidroxiaminoeverninomicin és a megfelelő nitrozovegyülét elkülönítését ezeknek az anyagoknak a keverékéből kromatografálással, például vékonyrétegkromatografálással hajtjuk végre, ebben az eljárásban általában kovasavgéllel bevont lemezeket és alkalmas kifejlesztő oldószereket használunk, előnyös kifejlesztőszerek az aceton-benzol-és az aceton-etilacetát-benzol-rendszerek. Átkristályosításra bármely alkalmas oldószer megfelel. Az everninomiciríC tisztítására átkristályosító közegként etilacetátot alkalmazunk. A nitronszármazékokat úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő hidroxiaminovegyületet ismert módon egy alkalmas aldehiddel reagáltatjuk, például egyszerűen úgy, hogy a reagáló anyagokat iners oldószerben, például etanolban keverjük. A tisztítást ismert eljárásokkal, előnyösen kromatografálással végezhetjük. A találmány szerinti vegyületek farmakológiailag elfogadható sóit ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például az alkalmas everninomicin-származék (például hidroxiaminoeverninomicin D) és egy bázis (például nátriumhidroxid) ekvimolekuláris mennyiségét vizes oldatban reagáltatjuk, és a terméket liofilizálva a kívánt sót kapjuk. A találmány szerinti vegyületeket előnyösen vízmentes körülmények között, iners atmoszférában, például nitrogén- vagy argon-atmoszférában és viszonylag alacsony hőmérsékleten, például 5-10 C -on tároljuk. Ily módon elkerülhetjük vagy lehető legkevesebbre csökkenthetjük a nemkívánatos oxidációt (például a hidroxiamino-csoport oxidációját) vagy hidrolízist (például az ortoésztercsoportok hidrolízisét). A találmány értelmében a nitrozoeverninomicin B-t, C-t és D-t a megfelelő hidroxiaminoeverninomicinek oxidációjával is előállíthatjuk. így tehát a találmány szerinti eljárás egy másik változata a 5 mtrozoeverninomicin B, C és D vegyületek előállítása a megfelelő hidroxiaminoeverninomicin alkalmas oxidálószerrel való oxidálásával. A kiindulási anyagot célszerűen alkálifémhipobromittal, aprotikus oldószerben oxidáljuk. Az alkálifémhipobromit 10 például káliumhipobromit, litiumhipobromit és előnyösen nátriumhipobromit lehet, és alkalmas aprotikus oldószerek a dioxán, a dietilénglikol-dimetiléter (diglim), a metanol, etanol és az előnyösen alkalmazható tetrahidrofurán. Az oxidáció végrehajts tására a kiindulási anyagnak az aprotikus oldószerrel készült 10%-os oldatát egyenérték térfogatú vizes nátriumhipobromit oldattal [Organic Synthesis, Coll. Vol. 4, 45 (1963) szerint készül] reagáltatjuk. Amikor a vékonyréteg-kromatogram 20 szerint a reakció lezajlott, a keletkezett nitrozoeverninomicint elkülönítjük azáltal, hogy a reakciókeverékhez vizet adunk, majd alkalmas halogénezett szénhidrogénnel, például metilénkloriddal extraháljuk. További tisztítása vékonyréteg-kromatog-25 rafálással végezhető. így 60% kitermelést érhetünk el. A hipobromitos oxidáció helyett a kiindulási anyagként használt hidroxiaminoeverninomicint al-30 kálikus oldószerben való levegőztetéssel is oxidálhatjuk, például úgy, hogy a kiindulási anyagot híg vizes nátriumhidroxidban oldjuk, és az oldaton levegőt buborékoltatunk át. 35 A nitrozoeverninomicinnek a megfelelő hidroxiaminoeverninomicinné való átlakítására a nitrozocsoport hidroxiaminocsoporttá való átalakítására használt, ismert módszereket alkalmazzuk. 40 Megállapítottuk, hogy amikor egy enverninomicin, különösen az everninomicin D redukcióját valamely ismert módszerrel, például katalizátor, mint a palládium, Raney-nikkel, palládiumszén, platina és hasonlók jelenlétében való hidrogénezéssel 45 kíséreljük meg, a kiindulási anyag lényegileg változatlan marad. Eszerint meglepőnek minősíthető, hogy a találmány szerinti eljárással az everninomicin kiindulási anyagokat a megfelelő nitrozo-, illetőleg hidroxiamino-everninomicin-származékokká 50 lehet redukálni. A találmány szerinti vegyületek Gram-pozitív baktériumok (például Staphylococcus aureus, Staphylococcus 11631, Staphylococcus W., Strepto-55 coccus pyogenes C, Streptococcus pyogenes C—203 és Bacillus subtilis) eilen in vitro használva, szűk spektrumú antibakteriális aktivitást mutatnak, és egyes Gram-negatív baktériumok (például Neisseria gonorrhea és Neisseria meningitidis) ellen is haté-60 konyak. A találmány szerinti vegyületek laboratóriumi reagensként ajánlhatók Gram-negatív bélbaktériumok, valamint Klebsiella pneumonia« és Escherichia coli jelenlétének kimutatására. Tekintettel a Gram-pozitív és Gram-negatív mikroorganizmusok 65 elleni hatékonyságukra, operációs termek és kór-3
