168837. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozószerkezet hajlékony csövekhez

168837 3 4 elhelyezett csatlakozó a teherviselésben nem vesz részt, a külső hüvelynek pedig az a szerepe, hogy a hajlékony cső falát a belső hüvelyre rászorítsa. A belső hüvely külső felülete mélyedésekkel van ellátva, amelyekben a közbülső műanyag réteg 5 megvastagított része foglal helyet. Ez a megoldás egyébként erősítőbetétek nélküli hajlékony csövekhez alkalmas, tehát valóban nagy igénybevételek esetében nem használható 10 A 907 960 sz. NSZK szabadalmi leírás szerinti csatlakozószerkezet öt fémhüvelyt, illetve gyűrűt tartalmaz, melyek részben csavarmenettel, részben külön csavarokkal vannak ellátva. A bonyolult csatlakozószerkezet a hajlékony csővel kizárólag 15 mechanikus úton van egyesítve. A csatlakozószerkezetben a hajlékony cső erősítőbetéteinek átmérője nagymértékben változik. Az 1032 987 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban, ismertetett megoldás lényegében az előző 20 megoldáshoz hasonló, amennyiben itt is öt hüvely szerepel, a megoldás hátrányai is gyakorlatilag az előző csatlakozószerkezet hátrányaihoz hasonlóak. Az 1 223 209 sz. NSZK szabadalmi leírás olyan 25 csatlakozószerkezetet ismertet, amelynél a csatlakozót egy, a hajlékony cső belsejében elhelyezett hüvely és az ehhez hegesztett gyűrű képezi. Az említett gyűrű kizárólagos feladata a tömítés, az axiális teherviselésben nem vesz részt. A hajlékony 30 csövet saját elemein kívül semmi nem rögzíti a csatlakozón, így a konstrukció nagyobb igénybevétel viselésére nem alkalmas. Az 1092 738 sz. NSZK szabadalmi leírás külső körszövött páncélfonatú tömlőkhöz alkalmas csat- 35 lakozót ír le, mely egy belső és egy külső fémhüvelyt tartalmaz. A belső hüvely külső felülete sima, a külső hüvely belső furata azonban durva csavarmenettel van ellátva. A menetek a hajlékony cső páncélfonatába kapaszkodnak, ennek követkéz- 40 tében a páncélfont szálai deformálódnak. Az ismert csatlakozószerkezetek közös hibája tehát, hogy viszonylag bonyolult szerkezetűek, mindegyikről megállapítható, hogy méretük túl 45 nagy, továbbá hogy a hajlékony cső belső átmérőjét lényegesen szűkítik. Legnagyobb hátrányként azonban az a körülmény értékelhető, hogy a hajlékony cső erősítőbetéteinek megfogása súrlódó erő segítségével történik. Ismeretesek olyan megoldások 50 is, melyeknél ennek fokozása érdekében éles fogakat is nyomnak az erősítő betétekbe. Ez járulékos igénybevételt okoz, aminek következtében a csatlakozóelemmel felszerelt hajlékony cső idő előtt tönkremegy. 55 Az előzőekben részletezett hátrányoktól mentes a 157 3l0sz. magyar szabadalmi leírásban közölt megoldás, amely egyetlen csődarabból álló csatlakozószerkezetre vonatkozik. A csatlakozóelemet a hajlékony .csőhöz ragasztással erősítik. 60 Bár ez utóbbi csatlakózószerkezet a hivatkozott szabadalmi leírásokkal kapcsolatban említett hibákat kiküszöböli, hiányossága azonban, hogy nem alkalmazható olyan hajlékony csövekhez, amelyeket belső nyomás nélkül nagy tengelyirányú húzóerővel 65 is igénybe vesznek. Ez annak következménye, hogy a csatlakozóelem felerősítéséhez használt ragasztóanyagok nagy lefejtő igénybevétel hordására nem alkalmasak. A találmány célkitűzése olyan csatlakozóelem kialakítása, amely a technika jelenlegi állásából eredő hátrányokat kiküszöböli és amely a 157 3.10 sz. magyar szabadalmi leírás szerinti megoldást továbbfejleszti. A találmány szerinti csatlakozószerkezet lényege, hogy külső hüvelyből és a hajlékony cső erősítő elemeihez ragasztással erősített, a külső hüvelyhez azokon keresztül kapcsolódó, legalább részben elasztomerrel borított, a tengelyirányú terhelés felvételében az elasztomert tartalmazó szakaszon belül is résztvevő összeroppanást gátló támasztóelémből áll. Az erősítőbetétek és a hajlékony cső belső átmérője a csatlakozó szerkezetben változatlan vagy az átmérőhöz viszonyítva elhanyagolható mértékben változik. A csatlakozószerkezet belső átmérője a hajlékony csőhöz lépcsőmentesen, folytonos átmenettel kapcsolódik. A támasztóelem egyik vége a külső hüvelyen belül helyezkedik el, vagyis a két elem egy szakaszon átfedésben van. A találmány szerinti csatlakozószerkezet külső hüvelye és belső csatlakozóeleme egymástól fémesen elszigetelt, a csatlakozószerkezet külső átmérője pedig a hajlékony cső külső átmérőjét pedig legfeljebb 10%-kal haladja meg. A csatlakozószerkezet ragasztott felületei önmagában ismert módon zsírtalanítottak. A találmány szerinti megoldás tehát olyan csatlakozószerkezet, amelynél a belső merevítő elem a külső hüvellyel fémesen nem érintkezik, a hajlékony cső elemeihez korszerű ragasztással van erősítve és kúpossága olyan irányú, hogy az alkalmazáskor fellépő, adott esetben igen nagy, több száz tonnás axiális erők felvételében jelentős részt képes elviselni. A hajlékony cső szerkezeti elemei a hüvelyek között deformáció mentesek maradnak. A csatlakozószerkezetek mérete az ismert megoldásokat figyelembe véve azoknál lényeges mértékben kisebb. A fentiekben ismertetett körülmények lehetővé teszik azt, hogy nagy belső nyomás alkalmazható és az élettartam lényeges mértékben megnő. A megoldás több száz att és több száz tonna axiális erő esetében is alkalmazható. A találmány szerinti csatlakozószerkezet átal elért kedvező hatás magyarázata, hogy a belső merevítő hüvely nem egy egyszerű tömítés, hanem az ékhatást hasznosító, teherviselő elem. A belső hüvely kúpossága ugyanis olyan, hogy a fellépő axiális erő a hajlékony csőnek a hüvelyek között fekvő erősítő betéteit fokozatosan összeszorítja és ezáltal a csatlakozónak a hajlékony csőről való lecsúszását annál nagyobb mértékben gátolja, minél nagyobb a fellépő axiális erő. Lecsúszás csak akkor következhetne be, ha az erősítő betétek radiálisán tágulnának, ez azonban gyakorlatilag lehetetlen. Ugyancsak ez teszi lehetővé, hogy a találmány szerinti Csatlakozószerkezet teherbírása axiális erőkkel szemben belső nyomás nélkül is teljes. 2