168832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázelegyek egyes komponenseinek, főleg széndioxid tartalmának meghatározására

5 168832 6 A találmány szerinti eljárás lefolytatása szempontjából előnyös, ha a vizsgált gázelegyből mintát veszünk és ezt hozzuk kapcsolatba a reagens folyadékkal. Lefolytatható azonban az eljárás akként is, ha a reagens folyadékot a hozzá csatlakoztatott 5 elektródákkal együtt a vizsgált gáz terében helyezzük el mintavétel mellőzésével. Igen lényeges része tehát a találmány szerinti eljárásnak, hogy a reagens folyadékból villamos elektródák között folyadékhártyát képezünk és 10 akár a vizsgált gázból vett mintát, akár magát a vizsgálandó gáz terét kapcsolatba hozzuk ezzel a folyadékhártyával s mérjük az elektródák közötti ellenállás változását, amiből azután meghatározzuk a vizsgált gázelegy széndioxid-tartalmát. 15 A reagens folyadékból képezett hártyát kialakíthatjuk az elektródák között levő felületen, vagy az elektródák között külön olyan szervet helyezhetünk el, amely a reagens folyadék igen kis mennyiségét hordozza. Ez a szerv pl. egy kapilláris 20 lehet, de olyan fonal is alkalmazható, amely a felületén összefüggő folyadékhártyát tud tartani. A reagens folyadék megválasztásánál arra kell ügyelni, hogy az stabil vegyület legyen és amelyben a széndioxid hatására gyorsan megy végbe 25 olyan átalakulás, ami a reagens folyadék villamos ellenállásváltozását eredményezi. Erre a célra előnyösen alkalmazható pl. báriumhidroxid vizes ok data. Ennek a reagens folyadéknak az alkalmazása esetén az eredeti reagens villamos ellenállása a 30 széndioxid hatására képződött bariumkarbonát folytán nagymértékben megnő. Tekintettel arra, hogy a folyadékhártya alakjában alkalmazott reagens igen kis mennyiségű, így igen kis térfogatú gázelegy illetve igen kis széndioxidkoncentráció is 35 nagyon rövid idő alatt biztosítja a villamos ellenállás megváltozását jelentő kémiai átalakulást. A báriumhidroxid reagens alkalmazása esetén a már jelzett kémiai átalakulás utáni, a villamos ellenállás csökkenését jelentő további reakció meg- 40 gátlása végett célszerű a reagenshez eredetileg hozzáadni litiumkarbonátot tartalmazó oldatot. Ezen túlmenően ajánlatos olyan adalékot is adni a reagenshez, amely a folyadékhártya tapadását az elektródák közötti felülethez elősegíti. 45 Amennyiben nem széndioxidot, hanem más gázt kívánunk kimutatni, akkor más reagens folyadékot kell alkalmazni a szükségletnek megfelelően. Természetesen nem változtat a találmány szerinti eljárás lényegén, ha a széndioxid meghatározására is 50 más, a korábban példaként említett reagenstől eltérő reagensét alkalmaznak. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy előnyösen a vizsgálandó gázelegyből mintát veszünk, s ezután vagy még ezelőtt a reagens folya- 55 dékból villamos elektródák között hártyát képezünk, e hártya egyik oldali felületével határolt térhez csatlakoztatjuk a vizsgálandó gáz terét és az elektródák közötti ellennállásváltozás mért értékéből meghatározzuk a gázelegy széndioxid-tartal- 60 mát. A találmány szerinti készülék lényege pedig, hogy a reagens folyadékból folyadékhártyát visszatartó felülete, e felülethez csatlakoztatott villamos elektródái és szükség szerint a folyadékhártyát tar-65 talmazó készüléktesthez tömítetten csatlakoztatható, nyitható és zárható mintatartó szerve van. A találmány szerinti készülék egy célszerű kiviteli alakjánál a reagens folyadékot hártya alakjában visszatartó felülete helyett, a reagens folyadékból meghatározott mennyiséget az elektródák között tartó szerve, pl. fonala van. A találmány szerinti eljárást és készüléket a csatolt rajzon bemutatott, a készülék egy példaképpeni kiviteli alakját szemléltető ábrák kapcsán ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra a készüléktestet szemlélteti metszetben, a 2. ábra a mintatartót mutatja szintén metszetben, a 3. ábra pedig az 1. és 2. ábrán feltüntetett készülékrészeket mérés közbeni összeillesztett helyzetükben mutatja. Az 1. ábrán szereplő 1 készüléktest egy üreges edény, amelybe tölcsérszerű rész nyúlik. Az 1 készüléktest felső részének 8 illesztősíkja alatt a tölcsérszerű résznél a 3 süllyesztek van kialakítva. A 3 süllyesztek fenékrészén a tölcsérszerű rész falát áttörő 14 furat van kiképezve. Az 1 készüléktest falába a 9 és 10 elektródák vannak beépítve gáztömören úgy, hogy ezek belső végei legalább a 3 süllyesztek 18 felületéig vagy azon kissé tű! is nyúljanak. (A 9 és 10 elektródák közé pontozott vonallal rajzolt 19 fonalnak ennél a kiviteli alaknál nincs jelentősége, hanem a később ismertetett példakénti készüléknél alkalmazható.) Az 1 készüléktest belsejében foglal helyet a 15 reagens folyadék úgy, hogy a 14 furat alsó torkolatát elfedje, de ne töltse ki teljesen a készüléktest üregét. Ily módon a 15 reagens folyadék felett 13 légtér alakul ki. Ebben a 13 légtérbe torkollóan van rögzítve all csőcsonk, amelynek külső részéhez a 12 nyomáskeltő van csatlakoztatva. Ez a 12 nyomáskeltő egyszerű gumilabda, vagy pl. műanyaghüvely lehet, de alkalmazható kis dugattyús szerkezet is. A 2. ábrán szereplő 2 mintatartó lényegében egy tömör tömb lehet, amelyben kiképezett furatban a 6 záróelem van tömítetten és elfordíthatóan illesztve. A 6 záróelemben 4 mintatér van kiképezve és a 2 mintatartó falában a 4 mintatérrel szemközt az 5 szájnyílás van kialakítva. Az 5 szájnyíláshoz csatlakozó határolólap 7 illesztősíkot képez. Mind az 1 készüléktest, mind a 2 mintatartó olyan méretben képezhető ki, egy-egy él hosszúsága néhány cm legyen. Ebből látszik, hogy az egész készülék igen kis helyszükségletű, könnyű kézieszköz. Az 1 készüléktest és a 2 mintatartó is plexiből készíthető célszerűen, tekintettel arra, hogy ennek alakítása egyszerűen történhet és mert ilyen anyag esetén az illesztősíkok valamint a záróelem gáztömör zárást biztosítóan készíthetők el. A készülék használata és a találmány szerinti eljárás foganatosítása a 3. ábra figyelemmel kisérésével a következőképpen történik. Tételezzük fel, hogy a feladat az, hogy alma által kibocsátott széndioxid mennyiségét kell meghatározni. Miután az 1 készüléktestet a szükséges szintig feltöltöttük 3