168821. lajstromszámú szabadalom • Membránszivattyú folyékony halmazállapotú anyagok adagolására

7 168821 8 4, 13 tárcsák esetében és a 3 nagymembránt közrefogó 1, 5 házrészek esetében a differenciálmembrán lökethosszúságával 8 mm-rel, a 7 kismembránt közrefogó 5, 8 házrészek és a 3 nagymembránt közrefogó 2, 4 tárcsák esetében a lökethosszúság felével 4 mm-rel egyenlő. A 7 kismembránt közrefogó 4, 13 tárcsák átmérője és az 5, 8 házrészek közötti rés sugárirányban 1 mm. Ugyanilyen rés van a 3 nagymembrán 2, 4 tárcsáinak átmérője, és az 1, 5 házrészek belső mérete között. A membránszivattyú 19 nyomásközvetítő terében mozgó alkatrészek, az 1, 5, 8 házrészek, a sűrítettlevegővel érintkező alkatrészek anyaga poliamid származékú műanyag, de lehet tetszés szerinti fém is. Az előbb leírt 2, 4 13 tárcsák íves kiképzésű peremeinek élei, és az 1, 5, 8 házrészek belső forgástest alakú íves kiképzésű élei 1 mm-es sugárral lekerekítettek. A példa szerinti adagoló membránszivattyú üzembehelyezése: A 19 nyomásközvetítő tér feltöltéséhez szükséges nyílást megnyitjuk a 6 csavar kicsavarásával. A levegő bevezető 22 nyíláson keresztül a 16 differenciálmembrán 3, 7 membránjai közé sűrítettlevegőt engedünk. A 18 folyadékszállító teret nyomás alá helyezzük. Ezekkel a lépésekkel úgy a 16 differenciálmembránt, mint a 17 munkamembránt a szívóütem végének, illetve a nyomóütem előtti állásnak megfelelően állítottuk be. A 17 munkamembránt a 9 membránhatároló felületére felfektettük. A 6 csavar helyén levő nyíláson keresztül a 19 nyomásközvetítő teret vízzel teljesen feltöltjük. A 6 csavart légzáróan, célszerűen gumitömítéssel ellátva becsavarjuk. Ezek után a membránszivattyú üzemképes. A példánk szerinti kivitelnél a 15 szívócsövet egy oldószeres tartályba, a 11 nyomócsövet 3 att. nyomású térbe vezetjük, ahová szerves oldószert akarunk adagolni. Az ábrázolt membránszivattyú működése a következő: A nyomóütem végrehajtásához a sűrítettlevegőt bevezető 21 nyíláson keresztül a 3 nagymembrán mögötti 23 térbe 6 att. nyomású levegőt vezetünk be. A 16 differenciálmembrán — a rajz szerint - jobbra elmozdul. A 7 kismembrán a 19 nyomásközvetítő teret nyomás alá helyezi. A 19 nyomásközvetítő térben levő gyakorlatilag összenyomhatatlan víz a nyomást a 9 membránhatároló furatain át a 17 munkamembránra átadja. A 17 munkamembrán a 18 folyadékszállító térben uralkodó nyomással szemben a 19 nyomásközvetítő tér nagyobb nyomásának hatására baloldali végállásból jobboldali végállásra tér át, tehát a 10 membránhatárolóra teljesen felfekszik. Mivel a 16 differenciálmembrán elmozdulásánál ütközés nincs és elmozdulását csak a 3 nagymembrán mögötti 23 tér és a 19 nyomásközvetítő tér nyomáskülönbsége szabja meg, a 17 munkamembrán a nyomóütem végén a 10 membránhatárolóra mindig felfekszik. A folyadékszállító térben egy ütem alatt létrehozott térfogatváltozás megegyezik a munkamembrán anyagtérfogatával csökkentett lencsetérfogattal. A nyomóütem végrehajtása közben a 16 differenciálmembrán jobbra történő elmozdulásával a 4 tárcsa peremének 3 nagymembrán felé eső részének éle az 5 házrész bejső íves részének síkjába kerül. A lágygumiból készült elasztikus 3 nagymembrán a sűrítettlevegő nyomásának hatására ezen együttálló ívesen kiképzett 4 tárcsa, illetve 5 5 házrész peremeinek felületeire felfekszik. Mivel a 4 tárcsa átmérője és az 5 házrész belső átmérője között a sugárirányú rés példánkban 1 mm, gyakorlatilag a 3 membrán a végállásban tehermentesítve lesz, csak igen nagy nyomások esetében 10 szenvedhet maradandó károsodást. A szívóütem végrehajtásához a 22 nyíláson keresztül 6 att. nyomású sűrítettlevegőt vezetünk be a 3 nagymembrán és a 7 kismembrán közé. A 3, 7 membránok felületkülönbségének hatására a 15 16 differenciálmembrán — a rajz szerint — balra elmozdul. Az elmozdulás hatására a 7 kismembrán a 19 nyomásközvetítő térre szívóhatást fejt ki. A szívóhatás a 9 membránhatároló furatain át a 17 munkamembránt is szívja, és a baloldali 9 20 membránhatároló falára teljes felülettel felfekteti. A 17 munkamembrán a 18 folyadékszállító térbe a 14 szívószelepen keresztül a lencsetérfogatnak megfelelő mennyiségű folyadékot szív be. 25 A szívóütem végén a 2 tárcsa peremének 3 nagymembrán felé eső éle az 1 házrész belső peremének élével egy síkba kerül. Ugyancsak az elmozdulás végén a 13 tárcsa peremének 7 kismembrán felé eső éle egy síkban lesz a 8 30 házrész belső peremének élével. A 3, 7 membránok közötti térben a nyomás — mivel szívóütemben e térben túlnyomás van — a 3 nagymembránt a 2 tárcsa és az 1 házrész, a 7 kismembránt a 13 tárcsa es a 8 házrész ívesen kiképzett felületéhez 35 szorítja. Mivel az élek közötti rés a membrán anyagának vastagságához viszonyítva nem számottevő, esetünkben 1 mm, a 3, 7 membránokat gyakorlatilag a szívóütem végén tehermentesítjük, átszakadásuk, maradandó alakváltozásuk gyakorla-40 tilag kizárt. Mivel a 17 munkamembránt is úgy a szívóütem, mint a nypmóütem végén a 9, 10 membránhatárolókra teljes felülettel felfektetjük, így a szivattyúban alkalmazott összes membránt végálláskor 45 megtámasztjuk, szabad felületeiket lényegesen csökkentjük. Példánk esetében egyszerű nyomásvezérelt, önműködő szelepeket alkalmazunk. Ezeknél, de még a különböző kényszervezérlésű szelepeknél is, 50 ha a nyomóütem és a szívóütem időben egymás után közvetlenül következik, létre jöhet olyan állapot, amelynél mindkét szelep egyidejűleg nyitva van. A találmány szerinti eljárásban az ütemek egymásutániságát úgy szabályozzuk, hogy a 21 55 nyíláson keresztül a 23 tér feltöltése után a nyomóütem időtartamának 1/10-ed részének megfelelő időt kivárunk, majd utána kezdjük a 22 nyíláson keresztül a 3, 7 membránok közötti tér feltöltését. 60 A szívóütem után, a szívóütem időtartam 1/20-ad részének megfelelő idő eltelte után kezdjük meg a nyomóütem végrehajtását. A választandó időintervallumok az üzemszerű használatban az adagolás nyomásviszonyaitól és a szállított folyadék 65 viszkozitásától függőek. 4