168813. lajstromszámú szabadalom • Hajtótárcsa rögzítő berendezés (önműködő vészfék), valamint kapcsolási elrendezés ennek villamos vezérlésére felvonók számára

3 168813 4 a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés oldalnézete. A 3. ábra a találmány szerinti hajtótárcsa rögzítőberendezés egy változata elölnézetben. A 4. ábra találmány szerinti kapcsolási elrendezést szemléltet a hajtótárcsa rögzítő berendezés vezérlésére. Az 1. és 2. ábra szemlélteti a haj tó tárcsarögzítő berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját. J és E a járószéket, illetve ellensúlyt jelenti. Az 1 hajtótárcsán a hordkötelek részére készített hornyokon kívül egy további, de kis „delta" nyílásszögű ékhorony is van, amely fölött, a hajtótárcsa körül, a tárcsát nem érintő 3 hajlékony elem, például acélsodronykötél található, amelyet a 4 tartórugók tartanak a horonytól távol. A 3 hajlékony elem aláfüggő szabad végeire egy-egy azonos nagyságú 5 súly van erősítve, amelyeket közös 7 tengelyű 6 könyökemelők támasztanak alá. A kötél két vége 2 ütközőt képező zsámoly egy-egy furatán van átvezetve és közvetlenül a zsámoly alatt vannak az 5 súlyok a kötélvégekre erősítve, amelyek a 6 könyökemelők által úgy vannak alátámasztva, hogy azok súlyukkal a kötelet nem terhelik. A 6 könyökemelők kioldásakor a súlyok a hozzájuk erősített kötelet - a függesztő 4 tartórugók hatását legyőzve — a horonyba húzzák. Ekkor a kötél a horonyba ékelődik, és — attól függően, hogy az 1 hajtótárcsa merre forog — az egyik súlyt fel-, a másikat leengedi. A felfelé haladó súly a zsámolyba ütközik, ennélfogva a kötél ide eső végét rögzíti, és az ellenkező kötélvégen levő súly a kötelet - a horonyban fellépő súrlódás nagyságától függő mértékben — a horonyba szorítva, az 1 hajtótárcsát lefékezi. A horony 6 szögének megválasztásától függően, a fékezés gyakorlatilag önzáró lehet. A 6 könyökemelő kiemelése többféle hatásra is létrejöhet: egyrészt a sebességhatároló készülék mechanikusan kapcsolja ki, amikor a felvonó a legnagyobb megengedett menetsebességet bármelyik irányban túllépi, másrészt - ékszíjhajtás esetén — az ékszíjak elszakadását érzékelő kar közvetlenül kapcsolja ki, harmadrészt — a későbbiekben vezérlés leírásában ismertetett módon - a hálózati áram kimaradása és az üzemi fék egyidejű meghibásodása esetében elektromágnes kapcsolja ki (4. ábra). A 3. ábra szerinti változatnál a sima kerékpaláston 3 hajlékony elem van átvezetve úgy, hogy az az 1 hajtótárcsát ne érintse, a 3 hajlékony elem két alsói végére egy közös 5a súly van erősítve. A súlyt alulról 6a támasz tartja, miáltal a 3 hajlékony elem a 4 tartórugók hatására az 1 haj tótárcsától eltávolodik, az 5a súly pedig a felette levő két 2 ütközőhöz szorul. Ha a 6a támasz kibillen, az 5a súly leesik, a 3 hajlékony elem az 1 hajtótárcsához szorul, az 1 hajtótárcsa forgása irányában az 5a súly elbillen és vagy az egyik, vagy a másik 2 ütközőhöz ér, aszerint, hogy a tárcsa merre forgott. A 2 ütköző mint forgáspont körül a súly kétkarú emelőt működtet, és az ellenkező kötélágban a húzóerőt növeli. így a rendszer önzáró és a tárcsa lefékeződik, legyen azon bármilyen nagy a forgatónyomaték. Az önzáródás határát a kötél súrlódása a tárcsán és a 5 kétkarú emelő áttételi viszonya szabja meg. Az önműködő vészfék villamos vezérlésének feladata, hogy a vészfék gépészeti egységei között a kívánt működési sorrendet és a szükséges hatást biztosítsa. 10 A vezérlés példaképpeni módszerét a 4. ábrán szemléltetett kapcsolási elrendezés alapján ismertetjük, amelyen a következő egységek szerepelnek: 11 - meghajtómotor 15 12 —reduktor, teljesítménye például cca 1 Watt, 220/40 V 13— egyenirányító, teljesítménye például 1 Watt 14 — egyenirányító, teljesítménye például 3 Watt 15 - reduktor, teljesítménye például 3 Watt, 20 220/20 V 16 - kondenzátortelep 17 — simítókondenzátor 18 — mágnestekercs, amely a motorral üzemszerű féknyitó elektromágneshez tartozik 25 19 - érintkező, amely a fék zárt helyzetében nyitott, és amelyet a fék működtet 20 — tekercs, az önműködő vészfék (hajtótárcsafék) feltámasztó könyökemelő kiemelő villamos mágnestekercse 30 21 - tranzisztor. Az önműködő vészféket nyitvatartó 6 könyökemelőt a 20 tekerccsel működtetett elektromágnes van hivatva szükség esetén egyensúlyi helyzetéből 35 kibillenteni, aminek következtében a vészfék működésbe lép. A kiemelő elektromágnes működtető 20 tekercse a 16 kondenzátortelepben tárolt villamos töltéssel működik. Ebben az áramkörben a te-40 kerccsel sorba van kapcsolva a pnp típusú, nyitott 21 tranzisztor és a 19 érintkező, amely utóbbi akkor van megszakítva, ha a fék be van fékezve. A 16 kondenzátortelep a felvonóvezérléstől füg-45 getlen hálózati csatlakozóról, a 15 reduktoron és 14 egyenirányítón keresztül mindenkor üzemkész állapotban töltve van. Ha a 11 meghajtómotor tápáramot kap a hálózatról, a kapcsairól táplált 12 reduktor szekunder 50 tekercsének egyenirányított és 17 simítókondenzátorral simított feszültsége a pozitív pólusára kapcsolt bázisú 21 tranzisztor átvezetését megakadályozza, illetve azt lezárja. A 17 simítókondenzátor kapacitása úgy van 55 megválasztva, hogy a motor áramának kikapcsolása után a 21 tranzisztort addig tartsa zárva, hogy a tranzisztor felnyitása előtt a fékmágnes 18 mágnestekercse által nyitvatartott fék záródhassori, amikor is a 19 érintkező záródik. 60 Ha a befékezés nem történt meg, a 19 érintkező zárva marad és a 21 tranzisztor a 17 simítókondenzátor kisülése után átvezetővé válik. Ennek következtében a 19 érintkezőn keresztül a 16 kondenzátortelep töltésmennyisége a 20 tekercsre 65 jut, és ez a vészféket működteti. 2