168809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz felületbevonatoló anyagok felvitelére

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ^r^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. V. 21. (LA-824) Közzététel napja: 1976. II. 28. Megjelent: 1977. II. 28. 168809 Nemzetközi osztályozás: C 23 D 5/04 '••í"!;:

tr.í Feltalálók: Kálmán István oki. gépészmérnök 40%, Zipszer Konrád ok!, gépésztechnikus 30%, Elek István oki. gépészmérnök 10%, Budapest, Sövegjártó Zoltán oki. kohómérnök 10%, Rendeztky János -.ki. vegyészmérnök 10%, Kecskemét Tulajdonos: „LAMPART" Zománcipari Művek, Budapest Eljárás száraz felületbevonatoló anyagok felvitelére 1 10 A találmány tárgya, eljárás, száraz felületbevonatoló anyagok felvitelére, amellyel tetszőleges mennyiségű száraz anyagot meghatározott nyomáskülönbséggel és sebességgel valamint szabályozható anyagáramlással, gyakorlatilag légmozgás nélkül lehet tárgytartó kamrában elhelyezett tárgyak felületére juttatni. Az ismert eljárások közül a szitálásos anyagfelvitel a legegyszerűbb. Az előkészített száraz anyagot célszerűen kialakított szitával a bevonandó száraz felületre kézi erővel szórják. Jellemzője a módszernek az alacsony termelékenység, a nehéz fizikai munka, a jelentős anyagveszteség, valamint az egyenlőtlen felviteli rétegvastagság. Az eljárás az 15 egészségre rendkívül ártalmas. Korszerűbb módszer a vibrószitával történő anyagfelvitel. Ezen eljárásnál a száraz anyagot vibrátor segítségével mozgatott szitán keresztül jut- 20 tatják a bevonandó felületre. Az anyag hasonlóan az előbbi eljáráshoz gravitációs úton jut a felületre. Az eljárás végezhető kézi irányítással illetve manipulátor segítségével pantográf elv alapján. A fejlettebb megoldásoknál a szita működtetés 25 és a szórás folyamata teljesen automatizált programvezérléssel van ellátva. Az ilyen megoldás ^gyorsabb a kézi szitálásnál, azonban a gravitációs szórásból adódóan a szárazanyag veszteség igen jelentős és a felszórt réteg 30 minősége továbbra is a vibró-szitát mozgató, irányító ill. programozó egyéntől függ. Hátrányként ke'l még megemlíteni, hogy a foglalkozási ártalmak megszűntetése csak költséges védőberendezések beállításával lehetséges. A fíuídizációs elven működő mártó eljárásnál a bevonóar.yagot alulról történő nagynyomású levegő átfúvatással lebegésbe hozzák és az így laza szerkezetűvé tett száraz anyagba, megfelelő előkészítés után a bevonandó tárgyat bemártják. Ezen eljárás jellemzője, hogy csak kisméretű tárgyak bevonására használható és a felvitt réteg vastagsága a tárgy alakjától és a benntartás időtartamától nagymértékben függ. Az elektrosztatikus felületbevonatoló eljárásnál a szemcsés száraz bevonóanyagnak a tárggyal ellentétes elektromos töltést adnak. A bevonatoló anyagot légáramban, szórópisztollyal juttatják a tárgy felületére. Ez a módszer a korábbiakhoz képest csökkenti az anyagveszteséget, hátránya azonban, hogy nem minden fajta bevonóanyag felvitelére alkalmas. A létrehozott bevonat minősége nagymértékben függ a tárgy alakjától. Célunk a jelen találmánnyal olyan új felületbevonatoló eljárás kialakítása, amellyel a bevonati réteg vastagsága a korábbi eljárásokhoz képest egyenletesebbé tehető, a bevonatolási idő és az 168809