168789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ionosan disszociáló vegyületek elektolizisére

168789 7 8 róp, mindegyik irányban körülbelül 9%-os méretválto­zással jár. Ha a termék sóoldattal jut érintkezésbe, ak­kor a duzzadás körülbelül 22%-ra csökken, így a hasz­nálatba vett membrán tömörödik. A membrán kialakí­tását a cellán kívül végezzük, vagy adott esetben a cellába épített diafragmán hajtjuk végre. A diafragmát előnyösen úgy állítjuk elő, hogy két vagy több előkezeletlen membrán-réteget megfelelő formában egymásra helyezünk, az így kialakított elő­kezeletlen, szendvics-szerkezetű diafragmát beilleszt­jük a cellába, majd végrehajtjuk az előkezelést. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás nátrium­hidroxid-hozamát javíthatjuk, ha két fenti anyagból készült membránt szendvics-szerűén összeillesztünk és úgy helyezzük az anód és a katód közé. A szendvics­szerkezetben a permszelektív anyagok rétegei közé po­rózus anyagokat, például azbesztet vagy polipropilén­vagy teflon-szövetet helyezhetünk. A diafragma például két homogén fiuorozott szénhidrogén-kopolimer réteg­ből álló szendvics-szerkezet, egymástól porózus azbeszt­lemezzel elválasztott két kopolimer-rétegből álló három­réteges szerkezet, vagy azbesztlemezből, két kopolimer membrán-rétegből és egy további külső azbesztlemez­ből álló négyréteges szerkezet lehet. Szakember szá­mára nyilvánvaló, hogy más permszelektív membrán — porózus anyag kombinációk is alkalmazhatók. Nyilván­való az is, hogy a diafragma vastagságának fokozódásá­val növekszik a diafragmán belüli feszültségesés, az energiafogyasztási tényező és az ezzel kapcsolatos költ­ségnövekedések tehát határt szabnak a diafragma vas­tagságának. A szendvics-szerkezetű diafragma optimá­lis vastagságát tehát úgy határozzuk meg, hogy meg­felelő nátriumhidroxid-hozamot érjünk el anélkül, hogy az energiaköltségek túlzott mértékben növekednének. Az egyetlen permszelektív rétegből kialakított dia­fragmával ellátott sóoldat-elektrolizáló cella nátrium­hidroxid-hozama 150 g/l katolit nátriumhidroxid-kon­centráció esetén körülbelül 75%, míg a hozam körül­belül 260 g/l katolit nátriumhidroxid-koncentráció ese­tén már csak 50% körüli érték. Ezzel szemben, ha az egyrétegű diafragmát a találmány szerinti kétrétegű, szendvics-szerkezetű permszelektív diafragmával helyet­tesítjük, a nátriumhidroxid-hozam 150 g/l nátriumhid­roxid-koncentrációnál körülbelül 86%, és 390 g/l nát­riumhidroxidkoncentrációnál is még körülbelül 63%. Ennek megfelelően a találmány szerinti szendvics­szerkezetű diafragmák alkalmazásával nemcsak a nát­riumhidroxid-hozam növelhető, hanem a nátriumhid­roxid-hozam a katolit nátriumhidroxíd-koncentráció­jának növekedésekor az ismertnél lényegesen kisebb mértékben csökken, és még igen nagy nátriumhidroxid­-koncentráció esetén is elfogadható érték marad. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa A csatolt ábrán bemutatott elektrolizáló cella anód­terébe folyamatosan 250 g/l koncentrációjú nátrium­klorid-oldatot és körülbelül 3,0—4,5 pH-értéket biz­tosító mennyiségű sósavat vezetünk be. A cellában ta­lálható anód ruténiumoxiddal bevont titánszövetből, a katód pedig acélszövetből készült. A 387 cm2 hatásos felületű anódot és katódot elválasztó, két permszelek­tív membránból készített diafragma hatásos felületé­nek nagysága 387 cm2 . Az egyenként 10 mm vastag membrán-rétegeket a 3 282 875 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás 5 szerint állítottuk elő. A membránok anyaga hidrolizált tetrafluoretilén-szulfonált perfluorviniléter kopolimer (egyenértéksúly: körülbelül 1100). A kopolimert 16 órán keresztül vízben forralva alakítottuk át szabad savvá. A katódtérbe folyamatosan vizet vezetünk, és így a 10 diafragmán ozmózis útján áthatoló vízzel együtt a ka­tolit szintjét állandó értéken tartjuk. A katódtérben képződő nátriumhidroxid-oldatot a túlfolyó csövön keresztül folyamatosan elvezetjük a cellából. A lúg­oldatot körülbelül 16 óráig gyűjtjük össze, és körülbelül 15 8 órán át vezetjük el a csatornában. A hőmérsékletet körülbelül 60 C° és 85 C° között változtatjuk, minden egyes hőmérsékleti értéket körülbelül 24 órán át tar­tunk fenn. A cellát 24 napig folyamatosan üzemeltetjük, ezalatt 0,15 A/cm2 diafragma-áramsűrűséget haszná-20 lünk. A kísérlet eredményeit az 1. táblázatban közöl­jük. A táblázat adatai igazolják, hogy a találmány szerinti szendvics-szerkezetű diafragma alkalmazásával állandó nagy nátriumhidroxid-hozamot biztosíthatunk. A ho-25 zam körülbelül 10—15%-kal haladja meg az azonos körülmények között, azonban egyréteges diafragmával, viszonylag kis (körülbelül 150 g/l) lúgkoncentrácíónál elérhető értéket, míg az egyréteges diafragmával, na­gyobb (körülbelül 300 g/l) lúgkoncentrációnál elérhető 30 hozamnál körülbelül 20—30%-kal jobb. 1. táblázat Hőmér­Anolit Feszültség, Katolit Átlagos NaOH NaOH Nap séklet C° pH-ja V NaCl-tar­talma g/l menny. g/l hozam % 4 60 3,9 3,63 1,16 290 72,2 5 65 3,9 3,63 0,82 256 82,0 6 67 4,0 3,54 0,44 137 86,3 8 59 3,1 4,11 0,47 318 70,3 9 61 3,4 4,12 0,19 230 86,4 10 81 3,9 3,22 0,37 186 83,4 12 82 3,7 3,45 0,33 383 62,8 14 82 2,2 3,53 0,35 355 74,1 15 78 4,3 3,20 0,58 170 85,9 16 82 4,3 3,08 0,26 153 86,1 17 79 4,2 3,29 0,30 120 81,4 20 75 4,4 3,31 0,40 295 67,3 23 76 4,4 3,36 0,54 348 66,7 2. példa Hagyományos két-terű cellában vizes nátriumklorid-55 oldatot elektrolizálunk. Elektródként bipoláris elektró­dot használunk, amelynek katódfelülete acélból, és anódfelülete ruténiumoxiddal bevont titánlemezzel borí­tott acélszövetből áll. Három ilyen típusú két-terű cel­lát foglalunk közös egységbe. Az első két cella („A" és 60 „B" cella) elektródjait egyetlen, 7 mm vastagságú perm­szelektív membránréteg választja el egymástól, amely hidrolizált tetrafluoretilén-szulfonált perfluorviniléter kopolimerből készült (a kopolimer egyenértéksúlya körülbelül 1100). A harmadik cellában („C" cella) az 65 elektródokat a fenti anyagból készült kétréteges dia-4

Next

/
Thumbnails
Contents