168778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gentamicin-tipusú antibiotikumok előállítására
11 168778 /. táblázat 12 Összegképlet molekulasúly elemi analízis optikai forgatóképesség Rf Összegképlet molekulasúly számított talált («•tä (l°/o, VÍZ) kfloroform: metanol: 25% NH4 OH 1:1:2 Összegképlet molekulasúly alsó fázis c% H% N°/„ c°/„ H°/0 N% irodalmi talált Kieselgel H sziszomicin C19 H 37 N 5 0 7 447 51,0 8,3 15,6 50,8 8,3 15,2 +188,9 + 188 0,60 gentamicin A Ci8H36 N 4 O 10 468 46,1 7,7 11,9 46,4 7,8 11,8 + 146 + 146 0,05 gentamicin B Ci9H38 N 4 O 10 482 47,3 7,9 11,6 47,3 7,9 11,3 + 155 + 163 0,12 gentamicin Bj C20 H 40 N 4°10 496 48,3 8,1 11,3 47,7 8,3 11,2 + 161 + 168 0,28 gentamicin X C19 H 3g N 4 O 10 482 47,3 7,9 11,6 47,6 8,1 11,4 + 154 + 155 0,18 gentamicin Cla C19 H 39 N 5 0 7 449 50,8 8,7 15,6 50,3 8,8 15,4 +165,8 + 158 0,58 gentamicin C2 C20 H 41 N 5 O 7 463 51,8 8,9 15,1 51,2 9,0 14,9 +160,1 + 164 0,70 gentamicin Cj C2I H 43 N 5 0 7 477 52,8 9,0 14,6 52,2 9,3 14,6 + 155 + 153 0,82 Az egyes antibiotikumok mágneses magrezonancia színképeit az 1. (gentamicin A), 2. (gentamicin B), 3. (gentamicin Bj), 4. (gentamicin X), 5. (sziszomicin), 6. (gentamicin Cj), 7. (gentamicin Cla) és 8. (gentamicin C 2 ) ábrák szemléltetik. Az összes NMR színképeket a szabad antibiotikum bázisokkal vettük fel egy Varian A—60D típusú spektrométerrel, körülbelül 0,4 ml deutériumoxiddal (D20) készült 20 mg/ml koncentrációjú oldattal, a 3-(trimetilszilo)-propánszulfonsav nátriumsójára, mint belső standardra vonatkoztatva. Megjegyezzük, hogy igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre a tiszta komponensek fizikai-kémiai adataira vonatkozólag (pl. a B. és Br komponensekre csak az etanol-szolvátok adatai ismertek). Ezek a komponensek fizikai és kémiai tulajdonságaik tekintetében igen hasonlóak. Az általunk izolált komponensek azonosságát kémiai szerkezetük teljes felderítésével (lebontási termékek azonosítása, tömegspektroszkópiás, NMR vizsgálatok, mikrobiológiai összehasonlító vizsgálatok stb.) is igazoltuk. A C-komponenseket közvetlen kromatográfiás összehasonlítással is azonosítottuk. Irodalmi öszszehasonlító adatok: az A,B,Bj,X NMR színképe a 2 130 113 német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban, a C komponenseké a 3 651 042 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban vagy a J. Infect. Diseases 119> 342—244 (1969) szakcikkben, a sziszomiciné az 1 932 309 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban találhatók. A gentamicin antibiotikumok összehasonlító in vitro hatékonyságát bemutató kísérleteink eredményeit a II. táblázat tartalmazza. A táblázatból kitűnik, hogy a gentamicin-A komponens mikrobiológiai hatékonysága csekély, ellentétben a felsorolt négy másikéval. Meglepő módon azt találtuk, hogy a gentamicin-B és -Bj jelentős in vitro Mycobacterium-ellenes hatású. Hatása az emberi patológiából ismert Mycobacterium tuberculosis tip. humánusra a legkifejezettebb. A gentamicin antibiotikumok ilyen hatása az irodalomban nem ismert. Az ide vonatkozó irodalom [J. Inf. Dis. (1971) 124t (Suppl.) S 33—36] szerint a géntamicin-C in vitro 0,8—25 gamma/ml-ben volt antituberkulotikus hatású. Egereken végzett kísérletekben pedig a streptomicint hatásosabbnak találtuk, mint a gentamicin-C-t. Hasonló irodalmi adat több is található [Rosti. Tuberk. (1968), 28(9) 614—619 (Czech), Rev. Microbiol. (1971), 2(1) 25—27 (Portugál), Bull. Soc. Med. Chir. Modena (1970) Spec. No. 9—39 (Ital.)]. A gentamicin-B és Bt kiemelkedő Mycobacteriumellenes hatékonyságát a III. táblázat mutatja, melyben a 25 gentamicin-B ill. Bj hatékonyságát azonos kísérleti feltételek mellett összehasonlítottuk az ismert és használt aminoglükozid antibiotikumok és ismert antituberku-Iotikumok hatékonyságával. 30 Látható, hogy a gentamicin-B hatékonysága az INH és rifampicin hatékonysága közé esik súly alapján öszszehasonlítva. A gentamicin-Bj hatékonysága kisebb. Hatékony minden olyan Mycobacterium-ra is amely a használt antituberkulotikummal szemben rezisztens. 35 Más kísérletekben kimutattuk, hogy a gentamicin-B és Bj szabadon kombinálható az ismert antituberkulotikumokkal, mert azok hatásával összegeződik a hatékonysága, azt nem rontja le. 40 A méréseket Tween—80-at tartalmazó Dubos-féle táptalajban [Ann. Rev. Tub. 561 334 (1947)] végeztük, és 14-napos tenyésztési idő után (37 C°-on) szabad szemmel állapítottuk meg, melyik kémcsőben nem látható baktériumszaporodás. Inokulumként, azaz kémcsöven-45 ként 0,003 mg száraz súlyú H37 R V jelű törzset használtunk. A gentamicin-B és Bj meglepően hatásos volt az egerek kísérletes tuberkulózisára is. A kísérleteket lényegé-50 ben Donóvick módszerével (Am. Rev. Tuberc. 60 109 (1949)] végeztük. A IV. táblázat mutatja a gentamicin-B és Bj kivételes hatékonyságát, mely sokkal nagyobb volt, azaz jobban megnyújtotta azonos dózisban a fertőzött állatok élettartamát, mint akár a streptomicin, akár a 55 gentamicin-C, illetve annak komponensei. A kísérlet során ugyanis az állatokat egymást követően 2X5 napon át kezeltük (2 nap megszakítással) s.c. a vegyületek izotóniás oldatának 0,5 ml-ével, mely a feltüntetett gyógyszermennyiségeket tartalmazta. Miután a kísér -60 letek kiértékelését objektív módon végeztük (J. Pharm. Exp. Chemother. P7_ 399 (1949)], megállapítható, hogy már 20 mg/kg streptomicin vagy 20 mg/kg gentamicin-Cla adagolása is jelentősen megnövelte az egerek élettartamát, de ugyanilyen mennyiségű gentamicin-B és 65 B[ nagyságrendekkel hatásosabb volt. 6
