168773. lajstromszámú szabadalom • Gázzáras folyadékszinttartó, különösen önitató
MA OVAR SZABADALMI 168773 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY yMÉlik <& Bejelentés napja: 1973. IX. 24. (GE—945) Közzététel napja: 1976. II. 28. Nemzetközi osztályozás: A 01 K 7/00 G 05 D 9/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1977- VIII. 31. Feltalálók: GEISBÜHL István gépészmérnök, 50% GORDOS Béla gépészmérnök, 50% Mosonmagyaróvár Tulajdonos: Szabadalmas: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár 50% Gordos Béla g.mérnök 50% Mosonmagyaróvár Gázzáras folyadékszinttartó, különösen önitató i A találmány gázzáras folyadékszinttartó, különösen önitató, amely elsősorban csoportosan, vagy egyedileg tartott állatok ivóvíz ellátására alkalmas. A csoportosan, vagy egyedileg elhelyezett állatok állandó ivóvíz biztosítására számos megoldás, ill. be- 5 rendezés ismeretes, azonban egyik megoldás sem mentes minden fogyatékosságtól. Az ismert megoldású önitatók nagy része olyan súly, vagy rugóterhelésű folyadékelzáró szeleppel rendelkeznek, amelynek nyitását valamilyen közvetítő elem (nyo- 10 mócsap, emelőkar stb.) segítségével maga az állat végzi. Hátrányuk ezeknek az önitatóknak, hogy minden itatóedényt elzáró szeleppel kell ellátni, s mivel ezek mozgó alkatrészeket is tartalmaznak, bizonyos idő után elhasználódnak, meghibásodnak és tetemes vízveszteséget 15 okoznak. További, még jelentősebb vízveszteség származik abból, hogy az állatok a szelepeket a közvetítő elem „játékos" mozgatásával kinyitják és a vizet csurgatják. Az állatok játékossága által okozott vízpazarlást 20 ugyan kiküszöbölik a szinttartásos rendszerű önitatók, ezek azonban a következő hátrányokkal rendelkeznek: a) Az egyedi szinttartásos önitatók — amelyek úszós — vagy súlyszelepesek — hátránya, hogy minden itatóedény külön-külön bonyolult szeleppel rendelke- 25 zik, ezért drágák, hamar elromlanak, tehát élettartamuk rövid. b) A csoportos szinttartásos önitatók hátránya először a helyszíni szereléskor jelentkezik. Az itatócsészéket ugyanis a padlószint egyenetlenségeitől függet- 30 lenül azonos magassági szintre kell beállítani. A másik hátránya az, hogy az ivóvíz az egyik itatócsészéből átfolyhat a többibe, s ez állategészségügyi szempontból hátrányos, mivel az állatcsoportok közötti átfertőzés veszélyét növeli. Jelen találmány célja olyan folyadékszinttartó létrehozása, amely egy úszószeleppel, vagy más módon szabályozott folyadékszintű nyitott, vagy állandó nyomású zárt edény — továbbiakban táptartály — felhasználásával (amely nem része e találmánynak), a táptartály folyadékszintje alatti tetszőleges szinteken és tetszőleges darabszámban egymástól függetlenül elhelyezett és működő edények folyadék szintjeinek állandó értékeken tartására alkalmas. Az azonos, vagy különböző szinteken elhelyezett edények folyadékszintjeinek szabályozására az edényekből és a csövekből célszerűen kialakított gázzárak szolgálnak, amelyek mozgó alkatrészt nem tartalmaznak ezért élettartamuk rendkívül hosszú lehet. A találmány példaképpeni kiviteli alakját a rajz szemlélteti. A folyadék az 1 táptartályból zárt 2 csővezetékieken jut a 2, 3, 4 gázzár(ak)on keresztül a fogyasztási hely(ek)re, a tetszőleges szint(ek)en — az 1 táptartály folyadékszintje alatt — elhelyezett 5 folyadék szinttartó (itató) edény(ek)be. A gázzár lényegében három részből áll. Az egyik rész a 2 folyadékcső, amely az 1 táptartály alsó részéből annak folyadékszintje alatt (példánkban fordított „U" alakot képezve) vezet az alacsonyabb szinten levő 5 folyadék szinttartó edényben elhelyezkedő, vagy azzal egyetlen egységet képező 168773 1