168756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-/p-/1-oxo-izoindolin-2-il/-fenil/-ecetsav-szárm előállítására
9 168756 10 a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-etil-ecetsav, olvadáspont: 180—182 C°; ae-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-propil-ecetsav, olvadáspont: 160—162 C°; a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-butiI-ecetsav, olvadáspont: 145—147 C°. 14. példa 15,4 g (0,055 mól) a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-oc-metil-ecetsav, 6 ml tömény kénsav és 180 ml vízmentes metanol oldatát visszafolyatás közben 6 óra hosszat melegítjük. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, szűrjük és a csapadékot nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk. Az anyagot metanolból átkristályosítva 15,5 g oc-[p-(l-oxo-izoindolin-2-iI)-fenil]-«-metil-ecetsav-metilésztert kapunk; olvadáspont: 124—126 C°; kitermelés : az elméleti 96%-a. Az eljárással analóg módon, a 12. és 13. példa vegyületeiből kiindulva a következő vegyületeket állítjuk elő: oc-[p-( 1 -oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-ecetsav-metilészter, a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenifJ-<x-etil-ecetsav-metilészter, a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-propil-ecetsav-metilészter, a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-iI)-fenil]-«-butil-ecetsav-metiI-észter. 15. példa 20 g (0,0714 mól) «-fp-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-a-metil-ecetsavat és 120 ml tionilkloridot visszafolyatás közben 3 óra hosszat melegítünk. A tionilklorid feleslegét ezután ledesztilláljuk, a maradékhoz vízmentes benzolt adunk és szárazra pároljuk, majd a maradékot petroléterrel elkeverjük és szűrjük. A szilárd anyagot petroléter-benzol elegyből átkristályosítva 18,15 g ot-[p-(l-oxo-izoindolin-2-iI)-fenil]-a-metil-ecetsavkloridot kapunk; olvadáspont: 132—134 C°; kitermelés: az elméleti 85%-a. 12 g savkloridot 200 ml vízmentes dioxánban oldunk, melyet keverés közben 12 ml 2-dimetilaminoetanol és 200 ml vízmentes dioxán oldatába csepegtetünk. A reakció gyengén exoterm. A reakcióelegyet ezután 3 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd 1 éjjelen át állni hagyjuk. A csapadékot leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a kapott olajos maradékot 150 ml kloroformban oldjuk. A kloroformos oldatot nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és az oldatot vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot forró hexánnal extrahálva és lehűtve 11,3 g a-[p-( 1 -oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-metil-ecetsav-2-dimetilaminoetanol-észtert kapunk; olvadáspont: 61—63 C°; kitermelés: az elméleti 80%-a. Az eljárással analóg módon 2-dimetiIaminoetanolt a megfelelő izoindolin-savkloriddal reagáltatva a következő vegyületeket állítjuk elő: a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-ecetsav-dimetilamino-etanol-észter, a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-etil-ecetsav-2-dimetilaminoetanol-észter, a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-a-propil-ecetsav-2-dimetilaminoetanol-észter, «-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-ot-butil-ecetsav-2-di-metilaminoetanol-észter. 16. példa 1 ml 2-dimetilaminoetanolt 2,8 g (0,01 mól) a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-oc-metil-ecetsav és 100 ml víz 5 szuszpenziójához adunk. Az oldatot liofilizálva 3,7 g <x-[p-( 1 -oxo-izoindoIin-2-il)-fenil]-«-metil-ecetsav 2-dimetilaminoetanol-sót kapunk. Kitermelés: az elméleti 100%-a. Analóg módon a 2-dimetilaminoetanol és a megfelelő 10 izoindolin reakciójával a következő izoindolinok 2-dimetilaminoetanol sóit kapjuk: a-[p-( 1 -oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-ecetsav, «-fp-(l-oxo-izoindolin-2-iI)-feniI]-oc-etil-ecetsav, a-[p-( 1 -oxo-izoindolin-2-il)-feniI]-a-propiI-ecetsav, 15 a-[p-(l-oxo-izoindolin-2-il)-fenil]-«-butiI-ecetsav. Szabadalmi igénypontok 20 Eljárás az I. általános képletű «-(1-oxo-izoindolin-2-il)-fenil-ecetsav-származékok, mely képletben R jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomszámú alkilcsoport és 25 Rx jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomszámú alkilcsoport vagy egy -(CH2 )„-N( XR 3 30 általános képletű csoport, mely képletben n jelentése 1 vagy 2, R2 és R 3 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1—4 szénatomszámú alkilcsoport, továbbá az olyan I. általános képletű vegyületek, melyek 35 képletében Rx jelentése hidrogénatom, szerves bázisokkal képezett sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy a) 1. benzaldehidet valamely II általános képletfl 40 vegyülettel, mely képletben X jelentése 1—4 szénatomos karbalkoxi- vagy cianocsoport és R jelentése megegyezik az előbbiekkel, reagáltatunk, 45 2. a kapott III általános képletű vegyületet, mely képletben X és R jelentése azonos az előbbiekkel, katalitikusan redukáljuk, majd 50 3. a kapott IV általános képletű vegyületet, mely képletben X és R jelentése azonos az előbbiekkel, foszgénnel redukáltatjuk, 4. a kapott V általános képletű vegyületet, mely kép-55 létben X és R jelentése azonos az előbbiekkel, egy Friedel— Crafts katalizátor, előnyösen alumíniumklorid segítségével intramolekulárisan ciklizáljuk, vagy b) az adott esetben az a) 1. lépés szerint előállított 60 III általános képletű vegyületeket, ahol R és X jelentése a fenti, szénmonoxiddal reagáltatjuk, vagy c) o-ftálaldehidet valamely VII általános képletű vegyülettel, mely képletben R jelentése a fentiekben megadott, reagáltatunk, 65 és az a) vagy b) eljárásváltozatban kapott olyan 5
