168752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 9,10-dihidro-9,10- etano-antracén új aminszármazékai előállítására

3 168752 4 nak epiklórhidrinnel végzett reakciójával állíthatók elő, mint azt az 1. példában ismertetjük. Az új vegyületek gyógyszerekként, például gyógysze­részeti készítményekként, kerülnek alkalmazásra, ame-5 lyek ezeket a vegyületeket vagy ezek sóit valamely az enterális, például orális vagy parenterális használatra alkalmas, a gyógyszerek készítésénél használatos szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony vivőanyagokkal keverve tartalmazzák. Ilyen készítmények előállításánál 10 olyan anyagok jönnek számításba, amelyek az új vegyü­letekkel nem reagálnak, így például víz, zselatin, tej­cukor, keményítő, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkohol, gumi, polialkilénglikolok, vaze­lin, koleszterin vagy más ismert gyógyszerhordozók. 15 A gyógyszerészeti készítmények például mint tabletták, drazsék, kapszulák, kúpok, kenőcsök, krémek vagy folyékony alakban mint oldatok (például elixírek vagy szirupok), szuszpenziók vagy emulziók fordulnak elő. Ezek a készítmények adott esetben sterilizálva lehetnek 20 és/vagy segédanyagokat, így konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgálószereket, az ozmózisos nyomás változtatására sókat és pufferokat tartalmazhatnak. Ezek a készítmények még más gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. Olyan készítmények, 25 amelyek az állatgyógyászatban is alkalmazhatók, szo­kásos módszerekkel készíthetők. A napi adag körülbelül 75 kg testsúllyal rendelkező melegvérűnél körülbelül 20 mg és 120 mg között mozog p.o. adagolás esetén. 30 A következő példák a találmány szerinti eljárás szem­léltetésére szolgálnak anélkül, hogy azokat korlátoznák, A hőmérsékletértékek Celsius-fokokban vannak meg­adva. tozó savaddíciós só formájában kapjuk. így például bázisos, semleges vagy vegyes sók kaphatók, előállít­hatók azonban a hemi-, mono-, szeszkvi- vagy polihidrá­tok is. Az új vegyületek savaddíciós sói önmagában is­mert módon szabad vegyületekké alakíthatók például bázisos szerekkel, így alkáliákkal, vagy ioncserélőkkel. Másrészt a kapott szabad bázisok szerves vagy szervet­len savakkal sókat alkothatnak. Savaddíciós sók elő­állítására különösen olyan savak alkalmazhatók, ame­lyek gyógyászatilag alkalmas sókként használhatók. Ilyen savakként példaképpen a következők említhetők meg: hidrogénhalogenidek, kénsav, foszforsavak, salét­romsav, fumársav, alifás, aliciklusos, aromás vagy he­terociklusos karbon- vagy szulfonsavak, így a hangya­sav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav vagy a piroszőlősav, benzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav vagy embonsav, metán­szulfonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, eti­lénszulfonsav, halogénbenzolszulfonsav, toluolszulfon­sav, ciklohexilaminszulfonsav vagy a szulfanilsav. Az új vegyületeknek ezek vagy más sói, így például a pikrátok, a kapott szabad bázisok tisztítására is szol­gálhatnak, azáltal, hogy a szabad bázisokat sókká ala­kítjuk, ezeket elkülönítjük és a sókból a bázisokat újból felszabadítjuk. A szabad formában és sóalakban levő új vegyületek közötti szoros kapcsolat következtében az előzőekben és az ezután következőkben szabad vegyü­leteken értelemszerűen és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat is érteni kell. A találmány kiterjed azokra az eljárásváltozatokra is, amelyeknél a III általános képletű amin-reakciókompo­nens adott esetben sója alakjában van jelen. Az új vegyületek a kiindulóanyagok és a munkamód­szer megválasztásától függően optikai antipódokként vagy racemátokként, vagy, amennyiben ezek legalább két aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, izomer­elegyekként (racemátelegyekként) is előfordulhatnak. A kapott izomerelegyek (racemátelegyek) az alkotó­részek fizikai-kémiai különbségei alapján ismert módon a két sztereoizomer (diasztereomer) tiszta racemáttá választhatók szét, például kromatográfiás úton és/vagy frakcionált kristályosítás segítségével. A kapott racemátok ismert módon, például valamely optikailag aktív oldószerből való átkristályosítással, mikroorganizmusok segítségével vagy valamely, a racém vegyülettel sót alkotó optikailag aktív savval történő reakcióval és az ily módon kapott sók szétválasztásával, például különböző oldhatóságuk alapján, a diasztereo­merekké bonthatók, amelyekből az antipódok alkal­mas szerekkel történő kezelés útján felszabadíthatók. Különösen használatos optikailag aktív savak például a D- és L-alakú borkősav, a di-o-toluilborkősav, az almasav, a mandulasav, a kámforszulfonsav vagy a kína­sav. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat különítjük el. A találmány szerinti reakciók végrehajtásához cél­szerűen olyan kiindulóanyagokat alkalmazunk, ame­lyek a legelőnyösebb végtermékekhez vezetnek. A kiindulóanyagok ismertek vagy, abban az esetben, ha új vegyületek, önmagában ismert módszerekkel állít­hatók elő. A II általános képletű kiindulóanyagok a 9,10-dihid­ro-9,10-etano-antracén 1- vagy 2-hidroxi-származéká-1. példa 10,46 g l-[2,3-epoxi-propoxi]-9,10-dihidro-9,10-etano­antracént és 12 ml izopropilamint 220 ml abszolút al­koholban oldunk és az oldatot 20 óra hosszat vissza­folyatás közben forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk és a maradékot 75 ml metilciklo­hexánból átkristályosítjuk. Az így kapott bázis 102—103 C°-on olvad. A hidro­klorid előállításához 7,95 g ilyen bázist 100 ml izopro­panolban oldunk és az oldathoz 20 ml 2,2 n alkoholos sósavat adunk. A kivált hidrokloridot leszívatjuk, izo­propanollal mossuk és 70—80 C°-on és 12 torr nyomáson szárítjuk. Az így kapott tiszta l-[2-hidrexi-3-izopropil­amino-propoxi]-9,10-dihidro-9,10-etano-antracén-hidro­klorid 236—237 C°-on olvad. Kitermelés: 8,69, 61%. A kiindulóanyagként alkalmazott l-[2,3-epoxi-pro­poxi]-9,10-dihidro-9,10-etano-antracént a következőmó­don állítjuk elő: 20,0 g l-hidroxi-9,10-dihidro-9,10-etano-antracént, 25 ml epiklórhidrint és 20 g hamuzsírt 150 ml acetonban 50 óra hosszat forralunk. A reakcióelegy lehűlése után a szervetlen sókat leszívatjuk, a szűrletet bepároljuk, a bepárlási maradékot 200 ml metilénkloridban oldjuk és először háromszor 50—50 ml 2 n nátriumhidroxid-oldat­tal és ezt követően még egyszer 50 ml vízzel kirázzuk. A metilénkloridos kivonatot vízmentes magnézium­szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási mara­dékot először 90 ml 95%-os alkoholból és utána még egyszer 160 ml 95%-os alkoholból átkristályosítjuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents