168749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxo-3,4-dihidro-kinazolinok ipari előállítására

3 168749 4 a gyűrűzárást. Ezen eljárás hátránya a magas hő­mérséklet biztosításához szükséges jelentős energia szükséglet és a reakcióhoz használt foszforral, halo­génnel szennyezetté vált oldószerek (toluol, xilol) regenerálásának költségei. A 150 883 sz. magyar szabadalom szerint N-acetil-antranilsavból indultunk ki és a megfelelő izocianáttal reagáltattuk. Ez az el­járás igen általánosan alkalmazható, azonban ipari méretekben az izocianátok alkalmazása sok szem­pontból, elsősorban biztonságtechnikai okokból, nem mindig kívánatos. Jelen találmányunk alapja az a felismerés, hogy megfelelő feltételek mellett az amidin-származékok kinazolinon-származékokká alakíthatók. Ez a nagy­üzemi megvalósításnál jelentős előnyt jelent, mert flexibilisen biztosítja mindkét termék előállítását és a berendezések kapacitásának jobb kihasználását. Jelen találmányunk tárgya eljárás I általános kép­letű dihidrokinazolinon származékok előállítására oly módon, hogy egy III általános képletű antranil­sav-származékot valamely savanhidrid feleslegével, majd egy IV általános képletű primer aminnal rea­gáltatunk alkohol jelenlétében, majd az ily módon kapott II általános képletű amidineket 50 C° alatti hőmérsékleten savval vagy lúggal kezeljük és az I általános képletű kinazolinonokat a reakcióelegyből izoláljuk, ahol valamennyi általános képletben R1 jelentése 1-4 szénatomszámú alkil-csoport, R2 jelentése 1-6 szénatomszámú alkil-csoport vagy fenil-csoport, mely kívánt esetben halo­génatommal vagy 1-4 szénatomszámú alkil­csoporttal szubsztituált lehet, R3 jelentése hidrogénatom vagy nitro-csoport, R4 jelentése 1-4 szénatomszámú alkil-csoport. A szabadalmi leírásban szereplő valamennyi ál­talános képletben R1 , R 2 , R 3 és R 4 jelentése a fent megadott, ezért a jelentéseket a továbbiakban nem ismételjük. A találmányunk szerinti új eljárás ipari megvaló­sításakor eljárhatunk úgy, hogy a reakcióelegyben keletkező II általános képletű amidineket a reakció­elegyből izoláljuk. Ez az eljárás különösen akkor előnyös, ha az első reakciólépést elkülönítve végez­zük el és a nyers amidineket esetleg készletben tart­va, az igényeknek megfelelően döntjük el, hogy át­kristályosítással ezen amidineket tartalmazó gyógy­szerekké alakítjuk-e őket vagy pedig további egy­szerű átalakítással, találmányunk értelmében az I általános képletű kinazolinonokká alakítjuk. Eljárásunk ezen változatánál az amidineket híg vizes lúgban feloldjuk és előnyösen szobahőmérsék­leten kinazolinon-származékokká gyűrűzárunk. A kinazolinon-származékok lúgban oldhatatlanok és így egyszerű szűréssel igen jó kitermeléssel izolál­hatok. Eljárásunk ezen változatának további foganato­sítási módja szerint az izolált amidint szerves sa­vakban, vagy szerves savakat vagy lúgot tartalmazó oldószerekben oldjuk fel és előnyösen szobahőmér­sékleten végezzük el a gyűrűzárást. A termék a szer­ves sav vagy lúg neutralizálása után általában ki­válik és szűréssel izolálható. Az ily módon kapott termék kristályosítással vagy savas átcsapással tisz­títható tovább szükség esetén. Ezt az eljárásváltoza­tot akkor érdemes alkalmaznunk, ha az oldószer regenerálás nagy mértékben egyszerűen megoldott, vagy ha a savas oldószert más reakcióhoz könnyen fel tudjuk használni. Eljárásunk egy igen előnyös üzemi változata sze­rint az amidin-származékot a reakcióelegyből nem izoláljuk. Ezt az eljárásváltozatot akkor célszerű alkalmaznunk, amikor az intermedier tárolását nem tartjuk szükségesnek, illetve teljes kapacitással a kinazolinon származék előállítása folyik. Találmányunk alapja az a felismerés, amelyet fent már említettünk és amely szerint az amidinek alacsony hőmérsékleten könnyen alakíthatók dihid­ro-kinazolinonokká. További alapja az a felismerés, hogy a reakciókörülmények kézbentartásával feles­legessé válik az amidinek előállításához eddig is­mertetett benzoxazinon izolálása is, amely pedig a korábbi eljárásoknál a konkrétan megvalósított módszerek mindegyikének kiindulási anyagát ké­pezte (155 657 sz. magyar szabadalmi leírás pél­dái). A reakciót előnyösen alkoholok jelenlétében vé­gezzük el, mint pl. metanol, etanol stb. Szerves savanhidridként előnyösen alkalmazha­tunk alifás karbonsavanhidridet pl. ecetsavanhidri­det. Utolsó el járás változatunknál a reakcióelegy fel­dolgozása egyszerű: miután a reakcióelegyhez am­móniumhidroxidot adtunk, a végtermék kristályo­san kiválik. További tisztítást általában nem igé­nyel. A módszer alkalmazásával sem az amidin elő­állítására szolgáló benzoxazinon-származékot, sem az amidint nem kell izolálni; az első izolált termék a végtermék. Eljárásunk részleteit a példákban ismertetjük. Példák: 1. 0,5 g N1 -fenil-N 2 -o-karboxi-fenil-acetamidint feloldunk 3 ml ecetsavban. Az így kapott homogén oldatot 3 órán át állni hagyjuk, majd 50 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal meglúgosítjuk. A kivált kristályokat szűrjük, vízzel semlegesre mos­suk és állandó súlyig szárítjuk. A termék 0,4 g 2--metil-3-fenil-4-oxo-3,4-dihidro-kinazolin. Op.: 146-147 C°. 2. 0,5 g N1 -fenil-N 2 -o-karboxi-fenil-acetamidint felszuszpendálunk 3 ml vízben, majd 1 ml 10%-os vizes nátriumhidroxidot adunk hozzá, melynek ha­tására az anyag feloldódik. Rövidesen csapadék-ki­válás indul meg. 6 órai állás után a kivált csapadé­kot szűrjük, vízzel semlegesre mossuk és állandó súlyig szárítjuk. A termék 0,41 g 2-metil-3-fenil-4--oxo-3,4-dihidro-kinazolin. Op.: 146-148 C°. 3. 0,5 g N1 -4-bróm-2-metil-fenil-N 2 -o-karboxi-fe­nil-acetamidinből az 1. példában megadott módszer szerint eljárva 0,4 g 2-metil-3-(4-klór-2-metil-fenil)­-4-oxo-3,4-dihidrokinazolint kapunk. Op.: 118-121 C°. 4. 0,5 g N1 -fenil-N 2 -(2-karboxi-5-nitro-fenil)-acet­amidinből az 1. példában megadott módszer szerint 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents