168742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-(aminofenil) alkánkarbonsav-származékok előállítására
9 168742 10 A keletkezett vegyületeket az önmagában ismert módszerrel egymásba átalakíthatjuk. így például a keletkezett szabad savakat, alkoholokat használva, észterezőszerek, például erős savak, például sósav, kénsav vagy p-toluolszulfonsav, továbbá diciklohexilkarbodiimid, vagy diazovegyületek jelenlétében észterezhetjük. A keletkezett észtert például megfelelő bázikus szerekkel, például vizes alkálifémhidroxidokkal kezelve szabad savvá hidrolizálhatjuk, vagy alkoholokkal savas vagy alkalikus szerek, például nehézfémsavak, valamint alkálifémkarbonátok vagy -alkoholátok jelenlétében átészterezhetjük. A d) eljárásváltozatban keletkezett nitrileket például tömény vizes vagy alkoholos savakkal vagy bázikus szerekkel, például alkálifémhidroxidokkal, valamint alkalikus hidrogénperoxiddal hidrolizáljuk, vagy alkoholizáljuk. Egy keletkezett savat, melyben Rx csoport hidrogénatom, önmagában ismert módon «-helyzetben funkcionálisan kialakított, például a fentiekben leírt karboxilcsoporttá metallizálhatunk, majd egy Kx —OH általános képletű alkohol reakcióképes észterével reagáltathatjuk. Azokat a keletkezett vegyületeket, melyekben R2 hidrogénatom, klórt használva, előnyösen egy Lewis-sav, például egy vas-III-, alumínium-, antimon-III- vagy ón-IV-halogenid jelenlétében, vagy egy halogénezőszert, például sósavat használva, hidrogénperoxid jelenlétében, vagy egy alkálifém-, például nátriumklorátot, nitrozil-halogenidet, például nitrozilkloridot vagy egy N-halogén-, például N-klórimidet, például -szukcinimidet vagy -ftálimidet használva 3-helyzetben klórozhatjuk. Egy keletkezett szabad savat az önmagában ismert módon, például egy kb. sztöchiometrikus mennyiségű megfelelő sóképző szerrel, például egy alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxiddal, -karbonáttal vagy -hidrogénkarbonáttal reagáltatva sóvá alakíthatunk át. A keletkezett, ilyen jellegű fémsókat valamilyen savval, például sósavval, kénsavval vagy ecetsavval, például a szükséges pH-érték eléréséig kezelve, a szabad vegyületté alakíthatjuk át. Egy keletkezett bázikus vegyületet pl. egy szervetlen vagy szerves savval, vagy egy megfelelő anioncserélővel reagáltatva és a keletkezett sót izolálva savaddíciós sóvá alakíthatunk át. Egy ilyen savaddíciós sót pl. bázissal, pl. alkálifémhidroxiddal, ammóniával, vagy egy hidroxilioncserélővel kezelve a szabad vegyületté alakíthatunk át. Savaddíciós sók pl. a szervetlen savakkal, pl. sósavval, hidrogénbromiddal, kén-, foszfor-, salétromvagy perklórsavval, vagy szerves savakkal, főleg szerves karbon- vagy szulfonsavakkal, pl. hangya-, ecet-, propion-, borostyánkő-, glikol-, tej-, alma-, borkő-, citrom-, aszkorbin-, maiéin-, hidroximalein-, piroszőlő-, 4-hidroxibenzoe-, fenilecet-, benzoe-, 4-aminobenzoe-, antranil-, szalicil-, aminoszalicil-, embon- vagy nikotinsavval, valamint metánszulfon-, etánszulfon-, 2-hidroxietánszuI-fon-, etilénszulfon-, benzolszulfon-, 4-kIórbenzolszulfon-, 4-toIuolszuIfon-, naftalinszulfon-, szulfanil- vagy ciklohexilszulfaminsavval alkotott savaddíciós sók. Ezeket és egyéb sókat, pl. a pikrátokat, a szabad vegyületek elválasztására és tisztítására is használhatjuk; ilyenkor a szabad vegyületeket sóikká alakítjuk, ezeket a nyers elegyből elválasztjuk, majd az elválasztott sókból a tiszta vegyületeket állíthatjuk elő. Az új vegyületek szabad formájának és só alakjának szoros összefüggése miatt az eddig leírtakban és a továbbiak során a szabad vegyületek vagy a sók alatt célszerűen és értelem szerint adott esetben a megfelelő sók, 5 illetve szabad vegyületek is értendők. A keletkezett izomerelegyeket az önmagában ismert módszerrel, pl. frakcionált desztillációval vagy kristályosítással és/vagy kromatográfiával az egyes izomerekre választhatjuk szét. A racém termékeket pl. diasztereo-10 mer sók képzésével, pl. d- vagy I-bórkősavval, vagy d-x-feniletilaminnal, d-ac-(l-naftil)-etilaminnal vagy 1-cinkonidinnel képezve és ezeknek frakcionált kristályosítással történő elválasztásával, és ha szükséges, az antipódokat felszabadítva a sókból, optikai antipódokra bont-15 hatjuk szét. A fenti reakciókat az önmagukban ismert módszerekkel végezhetjük, pl. hígítószerek jelenlétében vagy azok nélkül, mely oldószerek előnyösen a reakciókomponensekkel szemben inertek és azokat oldani képesek, ha 20 szükséges, katalizátorok, kondenzáló vagy semlegesítő szerek jelenlétében, inert gáz-, pl. nitrogénatmoszférában, hűtés vagy melegítés és/vagy növelt nyomás alkalmazásával. A találmány oltalmi körébe tartoznak az eljárásnak 25 azok a megvalósítási változatai is, melyek során egy, az eljárás valamelyik lépésében közbenső termékként keletkezett vegyületet használunk kiindulási anyagként és a hiányzó lépcsőt vagy eljárási lépcsőket fejezzük be, vagy melyek során kiindulási anyagokat származékaik, 30 pl. sóik alakjában alkalmazzuk. így pl. a legtöbb fenti oxidációs eljárásnál, melyek során Y3 csoportot szabad vagy funkcionálisan kialakított karboxilcsoporttá alakítjuk át, a megfelelő aldehid vegyületek, melyekben Y3 formilcsoport, intermedierként képződnek. A kiindulási 35 anyagként II általános képletű vegyületet használó haloform-reakcióban, ahol a II általános képletben X1 líd általános képletű gyök és Y3 acetilcsoport, az intermedier keletkezett trihalogénacetilvegyületeket alkalikus közegben, a reakciókörülményektől függően köz-40 vétlenül a keletkezett savak sóivá vagy észtereivé alakítjuk. Ezenkívül a kvaterner o- vagy p-kinonmetideket ugyancsak közbenső termékekként állíthatjuk elő a redukció során olyan megfelelő kiindulási anyagokból, melyekben Y4 Hf általános képletű csoport, szabad vagy 45 reakcióképes észterezett hidroxilcsoport, pl. erősen savas vagy alkalikus körülmények között, vagy az olyan megfelelő kiindulási anyagokból, melyekben Y5 oxo- vagy tionocsoport. Aza-diazoketonokat, melyeket az Arndt— Eistert módszerrel, a szokásos módon savhalogenidek-50 bői diazovegyületekkel reagáltatva állítunk elő, izolálás nélkül használhatjuk a Wolff-átrendezésre. A 3-aIkenilénaminocsoportok felépítése során a megfelelő III általános képletű kiindulási anyagokból különböző közbenső termékeket állíthatunk elő. Ha pl. X2 primer ami-55 nocsoport, és egy megfelelő III általános képletű kiindulási anyagot IIIc általános képletű glikollal vagy annak valamilyen reakcióképes funkcionális származékával reagáltatunk, szokásos módon egy (Ilid) általános képletű X2 szekunder aminocsoportot tartalmazó (Ilid) 60 általános képletű közbenső terméket kapunk, vagy annak valamilyen származékát. Ezenkívül egy V általános képletű kiindulási anyagot, melyben R° diazoniumcsoport, szokásos módon, anélkül, hogy izolálnánk, a megfelelő aminovegyületből állíthatunk elő, pl. salétrom-65 savval vagy annak valamilyen sójával, pl. nátriumnit-5