168739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biguanidok új cikloalkil-származékai előállítására

168739 3 4 zil- vagy rövidszénláncú alkilcsoport — illetve e származék valamilyen sójával reagáltatjuk, majd kívánt esetben a kapott vegyületet savval gyó­gyászatilag elfogadható addíciós sójává alakítjuk. Az R helyettesítő rövidszénláncú alkilcsoportjai 1—4 szén­atomot tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárást előnyösen melegítés köz­ben és előnyösen inert oldószerben végezzük. Ha például aminsót és dicián-diamidot reagáltatunk, a reakciót inert oldószerben, például benzolban, toluol­ban, xilolban vagy 1,2-diklór-benzolban a mindenkori forrásponton vagy vizes sósavoldatban vagy alkoho­lokban, például metil-alkoholban, etil-alkoholban, izo­propil-alkoholban vagy butil-alkoholban, visszafolyató hűtő alkalmazásával hajtjuk végre. Eljárhatunk azon­ban úgy is, hogy a reakciópartnereket keverve és olva­dékban 120 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten reagál­tatjuk. Ha valamely amint az N-amidino-pirazol-1-il-kar­boxamidin valamilyen sójával reagáltatunk, oldó­szerként előnyösen kloroformot, kloroform-etil-alkohol elegyet, etil-alkoholt vagy etil-alkohol-víz elegyet alkal­mazunk. A reakcióhőmérséklet 20 °C és 80 °C között van. Ha az amint valamely amidino-karbamid-származék sójával reagáltatunk, oldószerként előnyösen toluolt vagy xilolt és 100 °C és 160 °C közötti reakcióhőmér­sékletet alkalmazunk, a reakciót azonban vizes kö­zegben is lefolytathatjuk. Az S-metil-vegyület esetében a reakció befejeződését a metil-merkaptán-fejlődés abbamaradása jelzi. Az amin és a biguanid reakcióját 10—15%-os vizes só­savoldatban, a visszafolyás hőmérsékletén folytatjuk le. Az említett eljárásváltozatokban a kiindulási vegyü­letek sóiként általában szervetlen vagy szerves savak­kal, előnyösen hidrogénhalogenidekkel, szénsavval, kénsavval, salétromsavval és metánszulfonsavval al­kotott sókat alkalmazunk. E sókat adott esetben bá­zisok jelenlétében reagáltatjuk. Bázisokként e célra tercier aminokat, így például trimetil-amint, trietil­-amint, piridint, kinolint stb. használunk, alkalmaz­hatunk azonban alkálifém-alkoxidokat is, így például előnyösen nátrium-metilátot. A találmány szerinti eljárás azon fenti reakcióit, amelyekben a reakciópartnerek egyike kénatomot tar­talmaz, mint például a tiokarbamid-, ditiobiuret-szár­mazékok stb., adott esetben nehézfémeken illetve ne­hézfém-oxidok jelenlétében hajtjuk végre. Nehézfém­-oxidokként előnyösen a higany-oxidot és az ólom­-oxidot, nehézfémként a Raney-nikkelt alkalmazzuk. Az új vegyületeket szokványos módon ásványi savakkal alkotott mono- vagy disó alakjában különít­jük el. A szabad bázisok a sókból erős bázissal felsza­badíthatók és savval más sókká alakíthatók át. A gyógyászatilag alkalmas sókat szokványos módon úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad bázisokat nem-toxi­kus szervetlen vagy szerves savakkal, így például só­savval, kénsavval, foszforsavval, hidrogén-bromiddal, ecetsavval, tejsavval, citromsavval, oxálsavval, alma­savval, szalicilsavval, maionsavval vagy borostyánkő­savval reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás továbbfejlesztéseként az I általános képletű új vegyületeket hatóanyag(ok)­ként tartalmazó vércukorcsökkentő gyógyászati ké­szítményeket állíthatunk elő. E készítmények valameny­nyi szokványos orális alkalmazási alakot felölthetik. Ennek megfelelően előállíthatunk tablettákat, drazsé-5 kat, kapszulákat, szuszpenziókat stb., előnyösen pedig a hatóanyag nyújtott felszabadulását biztosító készít­ményeket. Az ilyen készítmények előállítására a ható­anyagot szilárd vagy cseppfolyós vivőanyagokkal és a gyógyszerek előállításánál szó"kásosan alkalmazott 10 egyéb segédanyagokkal keverjük, majd a kívánt alakra hozzuk. Szilárd vivőanyagok lehetnek például a tej­cukor, keményítő, talkum, kalcium-hidrogén-foszfát, alumínium-hidroxid, cellulózszármazékok, zselatin, via­szok, gyanták, magnézium-sztearát és duzzasztóanya-15 gok. Cseppfolyós vivőanyagokként olyan szerves folya­dékokat alkalmazunk, amelyekben a hatóanyag nem oldódik. Ilyenek lehetnek például a poli(etilén-glikol) vagy a magasabb alkoholok. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon mu-20 tatjuk be részletesebben. 1. példa 25 l-(ciklopentil-metil)-biguanid-hidroklorid előállítása 13,5 g ciklopentil-metil-amin-hidrokloridot és 8,4 g dicián-diamidot 60 ml xilolban 6 órán át visszafolyató hűtő alatt melegítünk. Lehűlés után a xilolt dekantál-30 juk, a maradékot forró etil-alkoholban oldjuk, az ol­datot aktívszénnel kezeljük, majd forrón szűrjük és el­keverjük éterrel. A kivált csapadékot leszívatjuk és izopropil-alkoholból átkristályosítjuk. A kitermelés 13,2 g (az elméleti 63%-a). Op. =223—225 °C. 35 Hasonló módon állítjuk még elő dicián-diamiddal végrehajtott reakcióval: a) ciklopent-2-en-l-il-metil-amin-hidrokloriddal az l-(ciklopent-2-en-l-il-metiI)-biguanid-hidroklöridot. Op. =214—215 °C (etilalkoholból). Hozam: az elmé-40 leti58%-a. b) cikIohex-3-en-l-il-metil-amin-hidrokloriddal az 1 -(ciklohex-3-en-1 -il-metil)-biguanid-hidrokloridot Op. = 180—182 °C (izopropil-alkoholból). Hozam: az elméleti 59%-a. 45 c) cikIohexa-l,4-dién-l-il-metil-amin-hidroklöriddal az 1 -(ciklohexa-1,4-dien-1 -il-métil)-biguanid-dihidro­kloridot Op. = 203—207 °C (izopropil-alkohol-éter) elegyből. Hozam: az elméleti 38%-a. A monohidrokloridot etil-alkoholban oldjuk és 50 éteres sósavoldattal csapjuk ki a dihidrokloridot. 2. példa 55 1 -(ciklohexil-metil)-biguanid-hidroklorid előállítása 15 g ciklohexil-metil-amin-hidroklorid és 8,4 g dicián­-diamid keverékét olajfürdőn lassan 160 °C-ra melegít­jük. A reakció kezdetét a reakciópartnerek megolva-60 dása és a hőmérséklet emelkedése jelzi. Ezután a keve­réket még egy órán át 160 °C hőmérsékleten tartjuk, majd lehűlés után az ömledéklepélyt aktívszén felhasz­nálásával izopropil-alkoholból átkristályosítjuk. A kitermelés: 12,85 g (az elméleti hozam 55%-a). 65 Op. = 170—172 °C. 2

Next

/
Thumbnails
Contents