168669. lajstromszámú szabadalom • Idomdarab, különösen öntecsek és öntvények megjelölésére és eljárás ilyen idomdarabok előállítására

3 168669 4 saját anyagú jeleket nem lehet észlelni, azok nem különülnek el. Az ismert jelzési módok hiányosságai miatt ezek a megoldások csak mint próbálkozások jöhetnek szóba, de kielégítő jelölést nem biztosítanak. Erre tekintettel a kohászati üzemek illetékes dolgozói, irányító személyei főleg azokra a kísérő okmányok­ra támaszkodhatnak csak, amelyek az öntecseket, öntvényeket kísérik a feldolgozás során, de ezeknek az okmányoknak az igénybevétele sem szünteti meg az összetévesztés veszélyét, azonkívül rendkívül kö­rülményessé, nehézkessé teszi a tisztán adminisztra­tív módon való egyeztetés a feldolgozás folyamatát. Utalni kell még a megkülönböztetésnek arra a módjára, amikor analitikus vizsgálattal, elemzéssel ,: állapítják meg az egyes őntecsek vagy öntvények "összetételét és így azonosítják azokat. Ez a módszer azonban már akkor jön szóba, ha az összetévesztés beköv étkezett, viszont a szükséglet éppen az, hogy olyan megoldás szülessen, ami kizárja az összeté­vesztést és így ne legyen szükség az elemzésre. Az elemzés ugyanis csak hideg állapotban történő min­tavétel alapján történhet általában s ez azt jelenti, hogy. meg kell várni az öntecs vagy öntvény lehűlé­sét a vizsgálat érdekében, ami viszont időkieséssel jár, többletenergia felhasználását teszi szükségessé, vagyis mindenképpen gazdasági hátrányt jelent. A találmány szerinti idomdarab és az annak elő­állítására szolgáló eljárás segítségével a vázolt szük­séglet maradéktalanul kielégíthető, az ismert meg­oldások hátrányainak kiküszöbölése mellett. A ta­lálmány szerinti idomdarab ugyanis az öntecs vagy öntvény felületén marad legalább az öntés utáni első melegalakításig s anyagi tulajdonságai folytán a me­legalakítás hőmérsékletén is jól észlelhető, tekintet­tel arra, hogy annak színe elüt az öntecs vagy önt­vény színétől. A javasolt idomdarab a melegalakítás során összetörik és így nem gátolja a további ala­kítást, s méretének alkalmas megválasztásával elér­hető, hogy összetörése után nem hagy olyan mér­tékű üreget az öntecsben vagy öntvényben, ami a további megmunkálás vagy a gyártmány minősége szempontjából hátrányos lenne. A találmány szerinti idomdarab szám, betű vagy egyéb alakú lehet, és ezekből az idomdarabokból a kívánt kombinációk képezhetők az őntecsek vagy öntvények pontos megjelölésére. Az idomdarabok méretei az őntecsek illetve önt­vények méreteitől és ezek feldolgozási módjától füg­gően változhatnak, de semmi akadálya nincs a mé­retek tág határok között történő megválasztásának az igényektől függően. Általában az idomdarabok hosszmérete 50-100 mm körül választható meg, míg vastagsága 8-10 mm lehet. Az idomdarabok anyaga tűzálló anyag, valamilyen keramikus anyag, célszerűen 0,5-1,5% krómoxidot tartalmazó korund. Ez az anyag biztosítja, hogy egyrészt az izzó acéltól elütő színű, ennélfogva még 20-30 m távolságból is jól kivehető, másrészt maga 1,900-2,000 G°-os hőmérsékletet is kibír anélkül, hogy nemkívánatos átalakulást szenvedne. Az idomdarabba - annak gyártása során - mág­nestest van ágyazva úgy, hogy ennek segítségével a kokilla vagy öntőforma falára illeszthető. A mág­nestest hatására az idomdarab a kokilla vagy öntő­forma falához tapad és ez a tapadás mindaddig biz­tosított, amíg az öntecs vagy öntvény kezd megszi­lárdulni annyira, hogy elmozdulása nem következik be. Az idomdarab anyaga nem lép reakcióba az ön­tecs vagy öntvény anyagával, így szennyeződést nem okoz abban. Az idomdarab oldalfelületeinek az öntecs vagy öntvény határoló síkja felé összetartó kialakítása biztosítja azt, hogy az öntecs vagy öntvény megszi­lárdulása után nem tud kiesni a szállítás, a közben­ső hőkezelés során általában fellépő mechanikai ha­tások folytán. Tekintettel arra, hogy az idomdarab külső része az öntecs illetve öntvény határoló felü­letének síkjába esik, nem történhet meg az, hogy valamibe akadva idő előtt összetörik és így nem tud­ja betölteni funkcióját. Ha az öntecset vagy öntvényt lehűtik és tartósan tárolják, akkor sem veszíti el a jelzés szempontjából fontos tulajdonságait, ugyanis nem korrodeál, a sza­badban való tárolás tulajdonképpen semmiféle el­változást nem eredményez nála, ennélfogva az új­bóli felhevítéskor is jelzésre, megkülönböztetésre alkalmas. A találmány szerinti idomdarab lényege tehát, hogy tűzálló anyagú tömbje és ezzel egy egységet képező mágnesteste van. A találmány szerinti idomdarab célszerű kiviteli alakjánál a tűzálló anyagú tömb 0,5-1,5% króm­oxidot tartalmazó korund és ez olyan kötőanyaggal van keverve, amely kötőanyag egyrész alumínium­hidrofoszfátot és kétrész magnézium-szulfátot tartal­maz. Ezzel a vegyi anyaggal kötött tűzálló anyag nem igényel a kerámia iparban szokásos égetést, hanem viszonylag alacsony hőmérsékleten, 150 C°­nál alacsonyabb hőfokon szárítható, s ennek ellené­re a kívánt szilárdságot eredményezi. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a már említett korund és az ugyancsak említett kötőanyag keverékéből való nedves masszát képezünk úgy, hogy a masszának 60-80%-át a korund és 20-40%-át a kötőanyag képezze, majd az így elkészí­tett nedves masszából mágnestesttel ellátott formá­ban a kívánt alakú sajtolt nyers darabot készítünk s ezt követően a nyers darabot 150 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten szárítjuk. Gélszerű lehet, ha a nedves massza anyagához alu­míniumport is adunk, azt a masszába keverjük. Az ilyen anyagú idomdarab ugyanis még hatásosabb jelzést biztosít, és még akkor is lehetővé teszi az őntecsek vagy öntvények megkülönböztetését, ha valamilyen okból kifolyólag idő előtt eltörne az idomdarab és kiesne az öntecs illetve az öntvény testéből. Az idomdarabban levő alumínium ugyanis kismértékben mintegy belediffundál az acélba és ez a kismértékű szennyeződés elütő színt eredményez. A találmány szerinti ídomdarabot, az annak elő­állítására szolgáló eljárást, valamint az idomdarabok alkalmazását a csatolt ábra segítségével ismertetjük részletesebben, ahol a kokilla és az öntecs a talál­mány szerinti idomdarabbal együtt metszetben van ábrázolva. Az ábrán szereplő, találmány szerinti 5 idomda­rab az 1 tömbből és a 2 mágnestestből áll. Mint az ábrából kitűnik, az 5 idomdarab legalább két egy­mással szemben levő oldalfelülete úgy van kialakít­va, hogy azok az 5 idomdarab 2 mágnestest felőli 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents