168666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-helyettesített 2-fenil-propionsav-származékok előállítására

5 168666 6 A (IV) általános képletű kiindulási vegyületek meti­lezésére metilezőszerként például metil-klorid, metil­-jodid, metil-bromid, de metil-p-toluolszulfonát vagy dimetil-szulfát is alkalmazható. A (IV) általános kép­letű kiindulási vegyületeket a metilezési reakció előtt előnyösen fémszármazékká alakíthatjuk, például vala­mely alkoholáttal, mint nátrium-etiláttal vagy kálium­-butiláttal, valamely hidriddel, mint nátrium-hidriddel, valamely amiddal, mint nátrium-amiddal vagy lítium­-diizopropil-amiddal, valamely szerves fémvegyülettel, mint n-butil-lítiummal, vagy pedig valamely fémmel, például nátriummal (célszerűen cseppfolyós ammóniá­ban) történő reagáltatás útján. Ez a reakció előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer­ben, például valamely alkoholban, mint metanolban, etanolban vagy terc-butanolban, valamely éterben, mint dietiléterben, valamely amidban, mint dimetil-formamid­ban vagy hexametil-foszforsav-triamidban, valamely szénhidrogénben, mint benzolban, vagy pedig az emlí­tett oldószerek valamely elegyében folytatható le. A me­tilezőszerrel történő reagáltatást azután célszerűen ugyanebben az oldószerben folytatjuk le. A reakcióelegy hőmérséklete általában körülbelül -20 °C és 120 °C között, előnyösen 0 °C és 80 °C között lehet; a reakció­idő előnyösen körülbelül 1 órától 48 óráig terjedhet. Az (I) általános képletű 2-fenil-propionsav-származé­kok előállíthatók továbbá valamely más, az (V) általá­nos képletnek megfelelő 2-fenil-propionsav-származék hidrolízise útján is. Az (V) általános képletben Z elsősorban az alább fel­sorolt csoportok valamelyikét képviselheti:—COOR'") (ahol R"' valamely 1—4 szénatomos alkilcsoportot kép­visel), ciano-, karbamoil- vagy egy 1—4 szénatomos alkoxikarbimino-csoport. Z különösen nitril- vagy sav­amid-csoportot képviselhet. Az (V) általános képletű kiindulási vegyületek például a (II) általános képletű fenolokból állíthatók elő, vala­mely X—C(CH3)(C 6 H 5 )—Z általános képletű vegyü­lettel — ahol X és Z jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel — a fent ismertetett módszerek­kel történő reagáltatás útján. Az (V) általános képletű vegyületek hidrolízise savas vagy alkalikus közegben folytatható le, körülbelül — 20 °C és 300 °C közötti, előnyösen a választott oldó­szer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten. Savas katalizátorként például sósav, kénsav, foszforsav vagy brómhidrogénsav alkalmazható, bázisos katalizátor­ként célszerűen nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxi­dot, nátrium- vagy kálium-karbonátot alkalmazhatunk. Oldószerként előnyösen vizet, valamely rövidszénláricú alkoholt, például metanolt vagy etanolt valamely étert, például tetrahidrofuránt vagy dioxánt, valamely ami­dot, például dimetil-formamidot, valamely nitrilt, pél­dául acetonitrilt, valamely szulfont, például tetrametilén­szulfont vagy valamely a fenti oldószereket tartalmazó elegyet, különösen valamely víztartalmú oldószerelegyet választunk. Az (V) általános képletű, Z helyén ciano­-csoportot tartalmazó nitrilek vagy a Z helyén karbamoil­-csoportot tartalmazó savamidok különösen előnyös kiindulási anyagok e hidrolízis céljaira; hidrolízisüket előnyösen savas közegben, például ecetsav és sósav ele­gyének jelenlétében, vagy alkalikus közegben, például valamely alkoholos alkáli-hidroxid-oldatban folytatjuk le. Hidrolízises módszerekkel előállíthatók az (I) álta­lános képletű észterek is. így például a Z helyén ciano­-csoportot tartalmazó nitrileket alkoholos sósayoldattal a megfelelő imino-alkiléter-hidrokloriddá, majd ezt rész­leges hidrolízissel a megfelelő alkilészterré alakíthatjuk 5 át. A kapott (I) általános képletű vegyületekben az R1 csoportot kívánt esetben az irodalomból ismert mód­szerekkel, például észterezés, átészterezés vagy szolvolí­zis útján valamely más, ugyancsak a fenti meghatározás 10 körébe eső R1 csoporttá alakíthatjuk át. így például valamely, R1 helyén hidrogénatomot tar­talmazó (I) általános képletű karbonsavat valamely R3—OH általános képletű alkohollal — ahol R 3 jelen­tése a fentivel egyező — célszerűen valamely szervetlen 15 vagy szerves sav, például sósav, brómhidrogénsav, jód­hidrogénsav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav, ben­zolszulfonsav vagy p-toluol-szulfonsav vagy valamely savas ioncserélő és adott esetben valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint benzol, toluol 20 vagy xilol jelenlétében, 0 °C és előnyösen az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten észterezhetünk. E re­akcióhoz az alkoholt előnyösen feleslegben alkalmaz­zuk. Előállíthatók ilyen észterek például az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű kar-25 bonsavak valamely olefinnel, például izobutilénnel való addíciós reakciója, vagy pedig a karbonsav valamely diazo-alkánnal, például diazo-metánnal való reagálta­tása útján is. Előállíthatók továbbá az észterek oly mó­don is, hogy az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) 30 általános képletű karbonsav valamely fémsóját, elő­nyösen alkálifém-, ólom- vagy ezüstsóját valamely R3 —Hal általános képletű halogeniddel vagy R 3 — —OSOC1 általános képletű klórszulfittal reagáltatjuk, majd a kapott adduktot hőhatással elbontjuk. Az ész-35 terezés több lépésben is lefolytatható; így például az R' helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános kép­letű karbonsavat először a megfelelő savhalogeniddé, például savkloriddá alakíthatjuk át, majd ez utóbbit reagáltathatjuk az R3—OH általános képletű alkohol-40 lal, adott esetben valamely savas vagy bázisos katalizátor jelenlétében. Előállíthatók továbbá az (I) általános képlet alá eső észterek átészterezés útján is, különösen oly módon, hogy valamely más észtert a kívánt alkohol feleslegé-45 vei reagáltatunk, vagy pedig valamely, R1 helyén hidro­génatomot tartalmazó (I) általános képletű karbonsa­vat a kívánt alkohol valamely tetszőleges más észteré­vel (előnyösen valamely, az alkanoilrészben legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkanoáttal) reagáltatjuk, elő-50 nyösen valamely bázisos vagy savas katalizátor például nátrium-etilát vagy kénsav jelenlétében, 0 °C és az oldó­szer, illetőleg a reakcióelegy forráspontja közötti hő­mérsékleten; előnyösen ez utóbbi hőmérsékleten dolgo­zunk. 55 Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy valamely ka­pott (I) általános képletű vegyületben az R1 csoportot szolvolizáló hatású szerekkel való kezelés útján alakít­juk át valamely más R1 csoporttá. így különösen vala­mely (I) általános képletű észtert elszappanosítással a 60 megfelelő, R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó savvá szappanosíthatjuk el. A szolvolízis, illetőleg az elszap­panosítás ugyanolyan módszerekkel folytatható le, ami­lyeneket az (V) általános képletű vegyületek szolvolízi­sével kapcsolatban fentebb ismertettünk. Az észtereket 65 előnyösen valamely alkoholos alkáli-hidroxid-oldattal, '3

Next

/
Thumbnails
Contents