168661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioxantén-, fenoxatiin- és tiantrén-származékok előállítására

17 168661 18 —CO—Hal általános képletű halogén-acilhalogeniddel, például 2-klór-propionil-kloriddal történő acilezése út­ján állíthatók elő, az irodalomból ismert Faworskij-féle módszerrel, példul forrásban levő toluolban vagy xilol­ban, valamely erős bázis, mint nátrium-hidroxid jelen­létében, vagy pedig vizes-etanolos ezüst-nitrát-oldatban történő melegítés útján a Z—CHR.2—COOH általános képletű savakká alakíthatjuk átrendeződés útján. g) Az R1 helyén egy adott esetben funkcionálisan módosított —CH2 OH csoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületek előállíthatók továbbá oly mó­don is, hogy valamely Z—CHR2—CH 2 Hal általános kép­letű vegyületet (vagyis X helyén — CHR2—CH 2 Hal csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet) hidrolízisnek vagy acidolizisnek vetünk alá, vagy vala­mely fémsóval, például nátrium-acetáttal reagáltatunk. Ily módon például az R1 helyén —CH 2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű alkoholokat állíthatunk elő, ha a Z—CHR2—CH 2 Hal általános képletnek meg­felelő halogénvegyületet vizes vagy vizes-alkoholos ol­datban vagy szuszpenzióban, esetleg valamely oldás­közvetítő szemek, például valamely alkoholnak, glikol­nak vagy poliglikol-éternek a hozzáadásával, elszappa­nosítunk. Elszappanosítószerként előnyösen alkáliákat, például nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot al­kalmazunk ; felhasználhatók erre a célra azonban a Ca(OH)2 , Pb(OH) 2 vagy AgOH szuszpenziói is. Az el­szappanosítási általában magasabb hőmérsékleten, pél­dául az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten folytatjuk le. A halogenidet reagáltathat­juk azonban valamely nemvizes közegben is, például oly módon, hogy a halogenid valamely, a reakció szem­pontjából közömbös szerves oldószerrel, például aceton­nal, éterrel, tetrahidrofuránnal, acetonitrillal vagy ben­zollal készített oldatát szuszpendált ezüst-hidroxiddal vagy ólom(II)hidroxiddal keverjük az oldószer forrás­pontjának megfelelő hőmérsékleten. Az R1 helyén —CH 2 OR 5 általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű észterek előállíthatók oly módon is, hogy valamely Z—CHR2—CH 2 X 5 általános képletű vegyületet vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos oldatban az észterező karbonsav alkálifémsójával forra­lunk. Ha Z—CHR2 —CH 2 OCOCH 3 általános képletű acetátokat kívánunk előállítani, akkor valamely Z— CHR2 —CH 2 Hal általános képletű halogenidet ecetsav­ban vízmentes nátrium-acetáttal forralunk. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy valamely Z—CHR2 —CH 2 Hal általános képletű halogénvegyületet valamely a re­akció szempontjából közömbös oldószerben, pédául éterben, acetonban, kloroformban, tetrahidrofuránban vagy benzolban, az észterező sav ezüst- vagy ólomsójá­nak szuszpenziójával forralunk. A Z—CHR2 —CH 2 X 5 általános képletnek megfelelő, X5 helyén diazóniumcsoportot tartalmazó diazónium­vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely Z—CHR2—CH 2 NH 2 általános képletű amint salétro­mossavval vagy ennek valamely származékával, pél­dául valamely alkil-nitrittel vagy nitrozilkloriddal (NOC1) kezelünk. Ezeket a vegyületeket az irodalom­ból ismert módszerekkel, víz jelenlétében, az R1 helyén —CH2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű alkoholokká hasíthatjuk. Ebben az esetben különösen előnyös, ha nátrium-nitrit vizes oldatát az amin ásványi savas vagy ecetsavas oldatával elegyítjük 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, majd a reakciót melegítés köz­ben befejeződni hagyjuk. Ha a reakciót savak, például ecetsav jelenlétében folytatjuk le, akkor reakciótermék­ként az R1 helyén —CH 2 OR 5 csoportot tartalmazó (I) általános képletű észterek is keletkeznek. 5 h) Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá a Z—CHR2X 8 általános képletű vegyületek­nek az irodalomban leírt módszerekkel történő szolvo­lízise, különösen hidrolízise útján is. Z—CHR2 X 6 álta-10 lános képletű vegyületekként különösen Z—CHR2 —CN általános képletű nitrilek alkalmazhatók, amelyeket pél­dául oly módon állíthatunk elő, hogy valamely Z—H általános képletű vegyületet Friedel—Crafts szerinti acilezéssel a megfelelő Z—CO—R2 általános képletű ke-15 tonna alakítunk, ezt nátrium-bórhidriddel a megfelelő Z—CHOH—R2 általános képletű karbinollá redukál­juk, az utóbbit valamely halogénhidrogénsavval, pél­dául brómhidrogénsavval való reagáltatás útján a meg­felelő Z—CHR2 —Hal általános képletű halogeniddé 20 alakítjuk és ezt kálium-cianiddal reagáltatjuk. A Z—CHR2 X 8 általános képletű vegyületek további példáiként a következőket említhetjük: az X 8 helyén észterezett —COOH vagy —CH2OH csoportot tartal­mazó észterek; az X 8 helyén —COF, —COC1 vagy 25 —COBr csoportot tartalmazó savhalogenidek; az X 8 helyén —C(OA)3 csoportot tartalmazó ortoészterek; az X8 helyén —COO—Acil csoportot tartalmazó savan­hidridek (ahol „Acil" valamely legfeljebb 28 szénatomos karbonsavból származó acilgyököt, előnyösen egy Z— 30 —CHR2 — CO— általános képletű acilcsoportot kép­visel); az X8 helyén —CONH 2, —CONHA, —CON(A) 2 vagy —CONHAr csoportot tartalmazó savamidok; az X6 helyén —CONHOH csoportot tartalmazó hidroxám­savak; az X6 helyén —CONHNH 2 vagy —CONHNHA 35 csoportot tartalmazó savhidrazidok; az X 8 helyén —CON3 csoportot tartalmazó savazidok, az X 6 he­lyén —C(OA) =NH csoportot tartalmazó iminoéterek; az X8 helyén —C( = NH)NH 2 csoportot tartalmazó sav­amidinek; az X 8 helyén —C(NH 2) = N—NH 2 , illető-40 leg —(CNHNH2)-NH csoportot tartalmazó savhidra­zidinok; az X 8 helyén —CSOH, illetőleg —COSH csoportot tartalmazó tiosavak; az Xe helyén —CSOA, illetőleg —COSA csoportot tartalmazó tiosav-észterek; az X 8 helyén —CSNH 2, —CSNHA vagy —CSN(A) 2 45 csoportot tartalmazó tiosav-amidok; az X 8 helyén egy éterezett — CH2OH csoportot, különösen egy —CH 2 OA vagy —CH2 OAr csoportot tartalmazó éterek. Az itt említett csoportokban az A jelentése megegyezik a fen­tebb adott meghatározás szerintivel; amennyiben vala-50 mely csoportban két A helyettesítő szerepel, ezek egyen­lő vagy különböző jelentésűek lehetnek. A szolvolízis, különösen a hidrolízis savas, semleges vagy alkalikus közegben, körülbelül — 20 °C és + 200 CC között, előnyösen a szobahőmérséklet és az alkal-55 mázott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten folytatható le. Savas katalizátorként például sósav, kénsav, foszfor­sav vagy brómhidrogénsav, bázisos katalizátorként pe­dig például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kalcium-60 hidroxid, nátrium-karbonát vagy kálium-karbonát al­kalmazható. Oldószerként előnyösen vizet, rövidszén­láncú alkoholokat, étereket, például tetrahidrofuránt vagy dioxánt, amidokat, például dimetil-formamidot, szulfonokat, például tetrametilénszulfont, ecetsavat, 65 vagy pedig az említett oldószerek valamely elegyét, első-9

Next

/
Thumbnails
Contents