168661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioxantén-, fenoxatiin- és tiantrén-származékok előállítására
23 lé»»« 24 Az R1 helyén —COOR 4 csoportot tartalmazó (I) általános képletű észterek előállíthatók továbbá valamely más (I) általános képletű, R1 helyén egy —COOR 15 csoportot tartalmazó észternek (ahol R15 tetszés szerinti szerves gyököt, előnyösen metil- vagy etilcsopprtot jelenthet) a megfelelő alkohol feleslegével történő átészterezése, vagy pedig az R1 helyén —COOH csoportot tartalmazó (I) általános képletű karbonsavnak a kívánt alkohol tetszőleges más észterével (amelyet előnyösen feleslegben alkalmazunk) történő átészterezése útján is. Hasonló módon az R1 helyén —CH 3 OR 5 csoportot tartalmazó (I) általános képletű észterek is előállíthatók valamely, R1 helyén egy —CH 2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű alkoholnak valamely, például R5—A általános képletű rövídszénláncú zsírsav-alkilészterrel lefolytatott átészterezési reakciója útján, amikoris az említett rövidszénláncú zsírsav-alkilésztert szintén feleslegben alkalmazzuk az átészterezési reakcióhoz. Az említett átészterezési reakciókat az irodalomból ismert átészterezési módszerekkel folytatjuk le, célszerűen valamely bázisos vagy savas katalizátor, mint nátriumretilát vagy kénsav jelenlétében, körülbelül 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten. Előnyösen oly módon dolgozunk, hogy a reakció egyensúlyának beállása után a reakció-partnerek egyikét desztilláció útján folyamatosan elvonjuk az egyensúlyi rendszerből. A kapott, R1 helyén —COOH, —COOR4 vagy —CH2 OR 5 csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket valamely redukálószerrel való kezelés útján szintén átalakíthatjuk valamely más, R1 helyén —CH 2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté. A Z—CHR2 —CH 2 OH általános képletű alkoholok — ahol Z és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szeriptivel — ily módon például a megfelelő Z— —CHR2 —COOH általános képletű savakból, illetőleg Z—CHR2 —COOR 4 vagy Z—CHR2 —CH 2 OR 5 általános képletű észterekből állíthatók elő, lítium-alimínium-hidriddel vagy etanolos oldatban fém-nátriummal történő redukálás útján. Ilyen redukálási módszerek közelebbi részleteit fentebb, az eljárás általános ismertetésének c) szakaszában írtuk le. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy a kapott Z—CHR2 —CH 2 OH általános képletű alkoholokat — ahol Z és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — az előzőkben ismertetett eljárással ellenkező módon, a megfelelő Z—CHR2 —COOH általános képletű karbonsavakká oxidáljuk. Erre a célra alkalmas oxidálószerek példáiként a következőket említhetjük : krómsav vagy ennek sói, például nátrium-dikromát, előnyösen vizes-kénsavas közegben és/vagy aceton, ecetsav és/vagy benzol oldószerként történő hozzáadásával; ezüst-oxid, amelyet előnyösen in situ állíthatunk elő ezüst-nitrátból és nátrium-hidroxidból, előnyösen vizes-alkalikus közegben; kálium-permanganát, például piridinben; nikkel-dioxid, például tetrahidrofuránban, valamely bázis, mint nátrium-karbonát jelenlétében. A találmány szerinti eljárással kapott (I) általános képletű termékben átalakíthatjuk továbbá az R3 helyettesítőt szubsztitúciós reakciók és/vagy a bevitt vagy már jelenlevő helyettesítők további átalakítása útján valamely más, a fentebb adott meghatározás keretébe eső R3 helyettesítővé. így például közvetlen halogénezéssel, vagy pedig nitrálás, ezt követő redukció, majd diazotálás és Sand-5 meyer-reakció útján valamely halogénatomot is bevihetünk a heteroaromás molekula benzolgyűrűjére. Klór- vagy brómatomot bevihetünk továbbá a vegyület elemi klórral vágy elemi brómmal, valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például 10 vízben, vizes nátrium-hidroxid-oldatban, éterben, tetraklór-mefánban vagy ecetsavban, katalizátor nélkül vagy valamely katalizátor, például vasforgács, jód, vas(III)-klorid, alumínium-klorid, antimon(III)-klorid vagy ón(IV)-klorid hozzáadásával, előnyösen —30 °C és 15 +100 °C közötti hőmérsékleten történő reagáltatása útján, vagy erősen sósavas oldatban, hidrogén-peroxiddal vagy nátrium-kloráttal való reagáltatás útján, amikoris az in situ nascendi képződő klór idézi elő a klórozást, vagy pedig tionilkloriddal valamely, a reakció 20 szempontjából közömbös oldószerben, mint klór-benzolban, gyökképző katalizátorok, például peroxidok jelenlétében, előnyösen 80—180 °C hőmérsékleten történő reagáltatás útján, továbbá hipobrómossavval, acil-hipobromitokkal, N-bróm-imidekkel, például N-bróm-25 -szukcinimiddel, N-bróm-ftálimiddel vagy más brómot leadó szerrel, mint 1,3-dibróm-dimetil-hidantoinnal, valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint nitrobenzolban vagy szén-diszulfidban, előnyösen —10 °C és + 150 °C közötti hőmérsékleten rea-30 gáltatás útján. Halogénatomoknak az aromás gyűrűbe, az irodalomból ismert módszerekkel történő bevitele oly módon is lefolytatható, hogy valamely, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet először nit-35 rálunk (például salétromsavval), majd a kapott nitrovegyületet aminovegyületté redukáljuk (például katalitikus hidrogénezéssel vagy naszcens hidrogénnel) és az így kapott aminovegyületet diazotáljuk, például sósavas vagy brómhidrogénsavas vizes oldatban, valamely szer-40 vétlen nitrit, előnyösen nátrium- vagy kálium-nitrit hozzáadásával, körülbelül —20 °C és +10 °C közötti hőmérsékleten, vagy pedig valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, például dietil-éterben, diizopropil-éterben, tetrahidrofuránban, dio-45 xánban, 1,2-dimetoxi-etánban, 1,2-dietoxi-etánban, dietilénglikol-dimetiléterben vagy dietilénglikol-dietiléterben, valamely szerves nitrit, például n-butil-nitrit, n-amil-nitrit vagy izoamil-nitrit hozzáadásával, —20 °C és + 5 °C közötti hőmérsékleten. 50 Fluoratom bevitele esetében például vízmentes fiuorhidrogénsavban folytatjuk le a diazotálást, majd a reakcióelegyet melegítjük, vagy pedig a kapott diazóniumsót hidrogén-bór-tetrafluoriddal való reagáltatás útján a nehezen oldódó diazónium-tetrafluoroboráttá alakítjuk, 55 ezt elkülönítjük és termikus úton, például valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben történő melegítés útján a kívánt fluorvegyületté alakítjuk át. A diazóniumcsoport klór- vagy brómatomra történő kicserélése előnyösen forró vizes oldatban, réz(I)-klorid, 60 illetőleg réz(I)-bromid jelenlétében, Sandmeyer módszere szerint folytatható le; a diazóniumcsoport brómra történő kicserélését azonban oly módon is lefolytathatjuk, hogy a diazónium-vegyületet brómmal való reagáltatás útján diazónium-perbromiddá alakítjuk, majd 65 ezt valamely oldószerben, például vízben vagy rövid-12
