168654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomószita készítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1973. III. 22. Közzététel napjst: 1975. XII. 29. Megjelent: 1977. VIII. 31. (MA—2463) 168654 Nemzetközi osztályozás: B 41 M 1/12 B 41 M 3/08 B 41 C 1/14 Feltaláló: Polereczky Gábor vegyész, Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatic zálási Kutató Intézet, Budapest Eljárás nyomószita készítésére A találmány eljárás nyomószita készítésére keretre feszített szitaszövetből, előnyösen nyomtatott áramköri lemezeken szitanyomat előállítására, ahol a szövetet olyan filmképző anyag oldatával vonjuk be, itatjuk át és szárítják ki, amely a szövetszeme- 5 ket lezáró bevonat hátrahagyásával szárad meg. Mint ismeretes, ábrák, mintázatok, szövegrészek reprodukálása sík és attól eltérő, legkülönbözőbb anyagú szilárd, vagy annak tekinthető felületen előnyösen végezhető a hozzáértő számára szitanyomás 10 néven ismert eljárás alkalmazásával. A szitanyomat elkészítéséhez elengedhetetlen kellék a nyomószita. A nyomószita elkészítéséhez, annak anyagától függően, többféle eljárás ismeretes. A legrégebben használt eljárás az ún. felöntése« 1? módszer. Ennek kivitelezésénél úgy járnak el, hogy a keretre feszesen rögzített, vékony, előnyösen selyem vagy műanyag szálakból készített, vászon vagy sávolykötésű ritka szövésű szövetet feszítenek. A szövetet egyenletesen, előnyösen centrifuga alkal- 20 mázasával, fényérzékeny oldattal vonják be, felöntik. Az oldat száradása után a sokszorosítandó ábrát tartalmazó filmet lehetőleg hézagmentesen rásimítják a bevonattal ellátott szövetre, majd az alkalmazott fényérzékeny bevonat-típushoz meghatáro- 25 zott hullámhosszú és intenzitású fénnyel a bevonat kicserzéséhez szükséges időtartamig megvilágítják a bevont szövetet a rásimított filmen keresztül. A meg nem világított felületrészeket fedő nem kicserzett bevonatanyagot a megfelelő előhívószerben - amely 30 ilyen típusú bevonatok esetében rendszerint víz -kioldják a szövet kötésszemeiből. A megvilágított felületrészeken az oldhatatlan bevonat - pontosan egyezve a sokszorosítandó ábrát tartalmazó film fényt áteresztő rajzolatával - vékony, tömör bevonatként rögződik a szövetben és azon a szitanyoraó festéket át nem eresztő réteget képez. E módszer hátránya, hogy a készítendő szitanyomat ábráját azonos méretű, vagy nagyított kivitelben, úgynevezett mesterrajz vagy klisé formájában meg kell rajzolni, a rajzról méretpontos negatív, vagy pozitív filmet kell készíteni, majd a filmről lehet csupán a tulajdonképpeni nyomószitát legyártani. A klisérajz készítése bonyolult, szakértelmet igénylő feladat, hasonlóképpen a méretpontos filmet előállító eljárás; az ehhez a művelethez szükséges fényképező berendezés pedig, amellyel a nagy pontosságú pl. nyomtatott áramkört ábrázoló film készül, rendkívül költséges. Egy más eljárás szerint a kellő módon előkészített szitaszövetre rásimítanak egy úgynevezett mérettartó fólia alapon levő, munkafilmen keresztül megvilágított és előhívott, kocsonyás konzisztenciájú ábrát. A lágy massza átfolyja a gzitaszövet kötéspontjait és azokon szilárdan rögződik- A kocsonyás anyag száradása és szilárdulasa után a fólia leemelhető a szitáról, amely ezzel rendeltetésszerű felhasználásra kész állapotba kerül. Az eljárás hátrányai azonosak az előbbi eljáráséval, azzal tetézve, hogy ez utóbbi módszerrel kevés-168654 1
