168603. lajstromszámú szabadalom • Forgórész rotációs fékonyréteg-képző berendezéshez

3 168608 4 mek, illetve egy- vagy kétrészes gyűrűk szolgálnak, amelyek a szilárd szárnyakat és a mozgatható szárnytoldalékokat egymáshoz képest mozgathatóvá teszik. Ezeknek a forgórészeknek az a hátránya, hogy a csuklóelemeknek vagy a gyűrűknek mind a szilárd szárnyakkal, mind a mozgatható szárnytoldalékokkal mindig csak egy érintkezési pontja van, ennek következtében a centripetális erőtől és a pontszerű érintkezési helytől függően erős csapágynyomás hat, ami az egymással érintkező alkatrészek működésközbeni gyakori mozgásánál erős anyagkopáshoz vezet, ezeken a helyeken. Ezáltal a lengőképes szárnytoldalékok külső éle és a ház belső felülete között kezdetben beállított keskeny hézag igen gyorsan megváltozik, illetve megszűnik. A lengőképes szárnytoldalékok játékmentes elrendezésénél ez a kopás még azzal a hátránnyal is' jár, hogy a forgórész tengelyével kezdetben párhuzamosan lengő csapágyazott szárnytoldalék a forgórész tengelye és a szárnytoldalék külső éle között a radiális távolság megnövekedése következtében a forgórész forgásirányában a ház belső felületével egy hegyes szöget képez, ezért ahhoz dörzsölődik és kopik. A súrlódó szárnyak hátrányát már említettük. A találmány a vázolt hátrányok megszüntetésérea megbízhatóság fokozására, valamint az olyan forgórészek teljesítménynövelésére irányul, amelyek rotortengelyből és a tartószerelvényeken lengőképesen felszerelt rotorszányakból állnak. A találmány feladata a forgórész olyan kialakítása, amelynél a rotorszárnyak mozgásképessége a lengés tartományában az üzem alatt mindig fennáll, a forgórész tengelye és a rotorszárnyak külső éle közti sugárirányú távolság beállítható és üzemközben állandó marad, továbbá a forgórész előállítása, szerelése és kezelése igen egyszerű. A találmány szerinti forgórésznek olyan rotortengelye van, amelyen egymás felett emeletszerűen a a kerületen sugárirányban elhelyezett tartószerelvények nyernek alkalmazást, ezek tartják a tengellyel párhuzamosan lengőképes rögzítésű rotorszárnyakat. Egy rotorszárny két tartószerelvényt igényel. Az utóbbiak mindegyike egy tartókaron rögzített csapágyperselyből áll, amely a forgórész tengelyének irányában nyitott. Célszerű módon a tartókarok és a csapágyperselyben olyan csapszeg van, amelynek a sugara célszerű módon valamivel kisebb, mint a csapágypersely görbületi sugara, amely a perselyt a palástvonal mentén érinti, és amely a csapszeg tengelye körüli lengőmozgásnál a csapágypersely hengeres hajlatának szakaszán azon csúszik. A siklás kedvezőbbé tételére célszerű módon a csapszegekhez és a csapágyperselyekhez különböző anyagokat alkalmaznak. A csapszegeken a lengésüknek tengelyére merőlegesen egy összekötőrúd hatol át, amelynek célszerűen hengeres alakja van és célszerű módon mozgathatóan csatlakozik a csapszeghez. Az összekötőrúd elegendő tengely- és sugárirányú játékkal halad át a csapágyperselyen készített kivájáson, illetve a csapágypersely homlokfelülete felett és alatt halad el. Az összekötőrúdon, amely szilárdan vagy mozgathatóan csatlakozik a rotorszárnyhoz, az egyik végén található egy menet anyával és kontraanyával a rotortengely és a rotorszárny külső éle közti sugárirányú távolság beállítására és rögzítésére, az ellentétes végén pedig egy rögzített ütköző vagy szilárd kötés. Az, hogy a menet stb. a csapszeg közelében és az ütköző a rotorszárnyak közelében van-e, vagy fordítva, a kiviteli variációktól függ. Az először említett esetben célszerű módon a tartószerelvényen a kivágás olyan nagyra van készítve, hogy a rotorszárnyak erős kitérésénél sem következik be az összekötőrúd csapszegeken keresztül a forgórész tengelyének irányába túlnyúló részeinek semmiféle érintkezése a tartószerelvénnyel. A vertikális erők felvételére a csapszeg a lefelé mutató homlokfelületével felfekszik egy, a tartószerelvényen alkalmazott támasztótestre. A csapszeg elmozdulási lehetőségének behatárolására a forgórész tengelyének irányában a tartószerelvényen egy retesz nyer alkalmazást. A találmánynak az az előnye van, hogy megakadályozza a rotorszárnyak csapágyainak a besülését vagy beragadását, mert a csapágypersely túlnyomórészt nyitott alakja következtében a termékcseppek a csapágy környezetéből változatlan formában kilépnek, mielőtt az oldószer elpárolgása miatt bekérgesedés vagy összeragadás lépne fel. Előnyös továbbá, hogy a találmány szerinti forgórésznél az egy rotorszárnyhoz tartozó két csapszeg egymástól függetlenül hat. A csapszegben elmozdulásra képesen alkalmazott összekötőrúd következtében a csapszeg a csapágyban a köpeny teljes hosszának egyidejű érintésével helyezkedik el és ezzel megőrzi a teljes lengőképességét a tengelye körül, anélkül, hogy a felső vagy az alsó csapágypersely, illetve csapszeg tengelyirányú elcsúszását kellene biztosítani. További előny az, hogy a találmány szerinti, kis előállítási költséggel megvalósítható megoldással a sugárirányú helyzetben levő rotorszárnyak külső éle és a ház belső felülete között lehetséges a rés biztonságos beállítása és rögzítése. A köpeny teljes hosszának érintése következtében a csapszeg és a csapágypersely között a csapágyban a tengelynyomás és a kopás erősen lecsökken és a beállított rés az egész üzemidő alatt megmarad. A találmányt közelebbről több kiviteli példa segítségével világítjuk meg. Az ábrákon a következők láthatók: Az 1. ábrán a találmány szerinti forgórész részlete, a 2. ábrán az 1. ábra felülnézete, a 3. ábrán az 1. ábra „Z" jelű részlete, a 4. ábrán a 3. ábra felülnézete, az 5. ábrán a rotorszárny és a tartószerelvény egy kapcsolata, a 6. ábrán pedig az 5. ábra felülnézete. 1. példa: A forgórész az 1 rotortengelyből áll, amelyen egymás felett emeletszerűen a kerlüeten sugárirányban elhelyezett 2 kengyelformájú tartószerelvények vannak mereven rögzítve a tengellyel párhuzamosan lengőképes rögzítésű 3 rotorszárnyak tartására. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2