168597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 14-hidroxi-morfinán- származékok előállítására

7 168597 8 adunk, és a reakciót 15 C° és 40 C° közötti hőmérsékle­ten végezzük (R2 metilcsoport); míg a 2. reakciólépés­ben lúgként nátrium- vagy káliumhidroxidot haszná­lunk. Az La általános képletű vegyületek előállítására azon­ban előnyösebben úgy járunk el, hogy 1. egy XlIIa általános képletű vegyületet, ahol R2 kis­szénatomszámú alkilcsoport, kloroformban, széntetra­kloridban, benzolban, toluolban, xilolban vagy metilén­kloridban folyékony halmazállapotú brómmal brómo­zunk, és a reakciót egy mól XlIIa általános képletű ve­gyületre számítva egy mól brómmal, — 15 C° és 15 C° közötti hőmérsékleten keverés közben foganatosítjuk, így egy XlVa általános képletű vegyületet kapunk, ahol R2 kisszénatomszámú alkilcsoport; majd 2. egy XlVa általános képletű vegyületet dimetil­formamidban, benzolban, dimetilacetamidban, toluol­ban, xilolban, dioxánban vagy tetrahidrofuránban egy mól XlVa általános képletű vegyületre számítva egy mól vízmentes nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonát jelenlétében melegítünk, így olyan La általános képletű vegyületet kapunk, ahol R2 kisszénatomszámú alkil­csoport. A fenti reakciókat az La általános képletű vegyületek előállítására előnyösen úgy foganatosítjuk, hogy az 1. reakciólépésben molekulasúlynyi mennyiségű XlIIa ál­talános képletű vegyületet molekulasúlynyi mennyiségű brómmal reagáltatunk, és a reakciót — 5 C° és 5 C° kö­zötti hőmérsékleten végezzük; míg a 2. reakcióban egy mólnyi mennyiségű XlVa általános képletű vegyületet mólnyi mennyiségű nátrium- vagy káliumhidrogénkar­bonát jelenlétében, dimetilformamidban, keverés köz­ben, 5 órán át 120 C° és 145 C° közötti hőmérsékleten reagáltatunk. Az La általános képletű vegyületek előállítására leg­előnyösebben úgy járunk el, hogy az utóbb említett 1. reakciólépésben a kiindulási vegyületben R2 metilcso­port, a XlIIa képletű vegyület egy mólnyi mennyiségére számítva egy mólnyi mennyiségű brómot használunk és a reakciót 0 C° hőmérsékleten legfeljebb 10 percen át erőteljes keverés közben végezzük; míg a 2. reakció­lépésben a XlVa képletű vegyületet, ahol R2 metilcso­port, vízmentes, desztillált dimetilformamidban, 130— 135 C° közötti hőmérsékleten, a vegyület molekulasúly­nyi mennyiségére vonatkoztatva molekulasúlynyi meny­nyiségű nátriumhidrogénkarbonát jelenlétében, 1-2 órán át erőteljesen keverjük. A találmány szerinti eljárás egy másik, b) változata szerint a IV általános képletű vegyületek, ahol R1 ciklopropil-metil- vagy ciklobutil-metilcsoport, és R2 hidrogénatom vagy kisszénatomszámú alkilcsoport, továbbá ezek gyógyászati szempontból elfogadható sav­addíciós sóinak előállítására úgy járunk el, hogy 1. egy La általános képletű vegyületet, ahol R2 kis­szénatomszámú alkilcsoport, egy W—(Z)—X általános képletű alkilező- vagy acilezőszerrel reagáltatunk, ahol W ciklopropil- vagy ciklobutil-csoport, (Z) karbonil- vagy metiléncsoport és X klór-, bróm- vagy jódatom, és a reakciót egy nem reakcióképes szerves oldószerben, egy szerves tercier amin jelenlétében végezzük, így egy LIII általános képletű vegyületet kapunk, ahol R2 , W és (Z) a fentiekben megadott jelentésű; majd 2. egy így előállított vegyületet valamely nem reakció­képes szerves oldószerben perbenzoesavval epoxidálunk, amikor egy LIV általános képletű epoxidszármazék keletkezik, ahol az LIV általános képletben R2 , (Z) és 5 W a fentiekben megadott jelentésű; ezután 3. az epoxidszármazékot egy nem reakcióképes szer­ves oldószerben, magas hőmérsékleten lítium-alumí­niumhidriddel reagáltatjuk, amikor egy VIc általános 10 képletű vegyületet, vagy ennek egy megfelelő, gyógyá­szati szempontból elfogadható savaddíciós sót kapunk, ahol R2 és W a fentiekben megadott jelentésű. Ezután egy VIc általános képleten bemutatott vegyü-15 let étercsoportját hidrogénbromiddal, bórtribromiddal vagy piridin-hidrogénkloriddal lehasíthatjuk, amikor egy VII általános képletű vegyületet, ahol R1 a fentiek­ben megadott jelentésű, vagy egy ennek megfelelő, gyó­gyászati szempontból elfogadható savaddíciós sót ka-20 punk, amit ismert eljárásokkal újra olyan IV általános képletű vegyületté, vagy ennek megfelelő gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóvá alakíthatunk, ahol R2 kisszénatomszámú alkilcsoportot jelent. Az La általános képletű, kiindulási anyagként hasz-25 nált vegyületeket, mint az előzőekben ismertettük, előál­líthatjuk a XLIX, vagy előnyösebben a XlIIa általános képletű vegyületekből. Az előállítást az előzőekben is­mertetett eljárások szerint foganatosítjuk. Az előzőekben ismertetett előnyös tulajdonságú ve-30 gyületek mindegyike újszerű vegyület és fájdalomcsilla­pító hatású és/vagy narkotikus hatású vegyületek anta­gonistáiként használhatók. Ezenfelül használhatjuk azo­kat köztes termékként ilyen biológiai hatással rendelke­ző vegyületek előállításánál. 35 Részletesebben, a legelőnyösebb tulajdonságokkal, azaz fájdalomcsillapító, nyugtató hatással és/vagy nar­kotikus állapot kezelésekor felhasználható hatással (narkotikum-antagonista) rendelkeznek a IV általános képletű vegyületek. Egyes XLVIII általános képletű 40 izomorfinán-származékok szintén rendelkeznek bioló­giai hatással, névszerint köhögéscsillapító, enyhe csilla­pító hatással stb., ugyanakkor azonban elsősorban a IV általános képletű vegyületek előállításakor használ­juk ezeket köztes termékként. 45 A narkotikus hatású vegyületekkel kapcsolatban jól ismert tény, hogy egyes vegyületek mind narkotizáló, mind antagonista hatással is rendelkeznek. Narkotizáló hatású az a vegyület, amely narkotikus állapotot vált ki és érzéstelenítő hatású. Antagonista az a vegyület, 50 amely felfüggeszti a csillapító hatást és az eufóriás álla­potot, amelyet egy narkotikus hatású szer váltott ki, Egyes vegyületek mindkét hatással rendelkeznek. Ilyen például többek között a ciklazocin. A XXVII képletű racém vegyületet, az 1-3,14-dihid-55 roxi-N-ciklopropilmetil-morfinánt („XXVIIb"), a d­-3,14-dihidroxi-N-ciklopropilmetil-morfinánt („XXVIIc"), a XXXV. képletű vegyületet, továbbá a XXXVII képletű vegyület hidrogénkloriddal alkotott savaddíciós sóját megvizsgáltuk narkotizáló és/vagy 60 antagonista hatásuk szempontjából. Az eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. Az eredmények azt a milli­grammban kifejezett, az egerek és patkányok testsúly­kilogrammjára vonatkoztatott mennyiséget jelentik, amely a vizsgált állatok 50%-ánál narkotikus vagy anta-65 gonista hatást váltott ki (ED5Ű ). 4

Next

/
Thumbnails
Contents