168592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrofil hordozóanyagok előállítására műbőrökhöz

3 168592 4 rekkel kombinált - akrilsavat és az iniciátort. Az elegyet a polimerizálás befejezéséig keverjük. A kapott polimerizátum-oldatot közvetlenül vagy további hígítás után alkalmazhatjuk a találmány szerinti 5 eljárásban. A fentiekben leírt reakciókörülmények között feltehetőleg túlnyomórészt az akrilsav, illetve egyéb vinilmonomerek és polietilénoxid ojtáspolimerjei keletkeznek, a polietilénoxid és homopolimerizátumok 10 jelenléte az ojtópolimerek mellett azonban nem kizárt. Ha a polimerizátum előállítása során a polietilénoxid helyett csupán víz jelenlétében dolgozunk, a kapott polimerizátum-oldat viszkozitása magasabb, mint polietilén jelenlétében polimerizált oldatoké. 15 Ha a kapott, magasabb viszkozitású oldathoz utólag polietilénoxidot adunk, a viszkozitás nem változik lényegesen. Nagy szárazanyagtartalmú és egyben alacsony viszkozitású polimer-oldatok csak úgy állíthatók elő, hogy a polimerizációt polietilénoxid je-20 lenlétében folytatjuk le. A (met) akrilsav illetve a vinilmonomerek és a polietilénoxid közötti súlyarányt úgy választjuk meg, hogy a polimer szárazanyagának 10-75 súly%-a, 25 előnyösen 25-65 súly%-a polivinil-vegyületből áll. 120 °C feletti hőmérsékleten a polimerizátumok térhálósodásra hajlamosak. Térhálósító anyagok hozzáadásával a térhálósodási hőmérsékletet 50 °C-nál alacsonyabb értékre csökkentjük, illetve a térháló-30 sodás mértékét fokozhatjuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmas vliesanyagként előnyösen bálákban tárolt rostokat alkalmazunk, végtelen rostokból készült vliesek, például 35 a Spinn vlies eljárással előállított vliesek alkalmazása azonban szintén lehetséges. Rostanyagként szintetikus rostok, például poliamid-, poliészter-, poliolefin- vagy poliakrilnitril-rostok, továbbá regenerált rostok, így cellulózrostok, végül természetes ros-40 tok, így gyapjú, valamint a felsorolt rostanyagok keveréke jöhet szóba. A szokásos bála-rostokon kívül zsugorítható rostokat, például poliészter- vagy poliakrilnitril bázisú rostokat alkalmazhatunk, amelyeket utólagos hőkezeléssel zsugorítunk. 45 A vliesanyagok előállítása a szokásos szárazvagy nedves eljárások szerint megy végbe, például az alábbi lépésekben: A találmány szerinti eljárásban alkalmazható polimerizátumot előnyösen akrilsav polietilénoxid jelenlétében 20-180 °C-on, előnyösen 60-130 °C-on végzett gyökpolimerizációja útján állítjuk elő. Monomerként az akrilsavon kívül még metakrilsav, továbbá a (met)akrilsavnak egyéb, előnyösen vízben oldódó vinilmonomerekkel, így (met) akrilamiddal, N-metolil(met)akrilamiddal és annak metiléterével, hidroxialkil(met)akrilátokkal, akrilnitrillel, vinilszulfonsavval, (met) akriloiltaurinnal, vinilacetáttal, vinilformiáttal, allilalkohollal, maleinsavval vagy annak anhidridjével, maiéin- vagy fumársav-félészterekkel, így monometilmaleináttal, dimetilfumaráttal, maleinimiddel vagy hidroxietilmaleinimiddel alkotott keverékei jöhetnek szóba. A (met)akrilsav mellett adott esetben alkalmazható fenti vinilmonomerek mennyisége a monomerelegy 40 súly%-át meg nem haladhatja, előnyösen 20%-nál kisebb menynyiséget tesz ki. Különösen előnyösnek bizonyult, ha vinilmonomerként csak akrilsavat alkalmazunk. A vinilmonomerek polimerizációjának indítására önmagában ismert iniciátorokat, illetve redox-rendszereket, így perszulfátokat, perszulfát-piroszulfitrendszereket, azovegyületeket, így azodiizobutironitrilt vagy peroxidokat, például benzoilperoxidot, lauroilperoxidot, terc-butilperoktoátot vagy terc-butiíhidroperoxidot alkalmazunk. A találmány szerinti eljárással kapcsolatban polietilénoxidon vízben oldódó, 90-20 000, előnyösen 400-3000 molekulasúlyú etilénoxid-polimerek, illetve -oligomerek értendők. A polietilénoxidok adott esetben kisebb mennyiségű (max. kb. 30 súly%) egyéb alkilénoxidokat, például propilénoxidot tartalmazhatnak, előnyösen azonban az etilénoxid polimerjeit és oligomerjeit alkalmazzuk. A fenti polietilénoxidokat önmagában ismert eljárások szerint állíthatjuk elő, például úgy, hogy alkoholokat, így metanolt, etanolt, butanolt, glikont, propilénglikolt, glicerint, trimetilolpropánt, trietanolamint, pentaeritritet, szorbitet vagy cukrot katalitikusan etilénoxidhoz addícionálunk. Ha karbonsavakat, aminokat, így ammóniát vagy etiléndiamint addícionálunk az etilénoxidhoz, bázikus jellegű polietilénoxidokat kapunk. Az iniciátortól függően vagy egyenes szénláncú, vagy elágazó szénláncú polietilnéoxidok keletkeznek. Bár mindkettőt alkalmazhatjuk a találmány szerinti eljárásban, az egyenes szénláncú polietilénoxidokat előnyben részesítjük. Az előkezelt vliesek impregnálására használt polimerizátum főleg vizes oldat alakjában kerül alkalmazásra. Vízen kívül oldószerként még vizes alkoholok vagy tiszta alkoholok, így metanol, etanol vagy izopropanol jöhet szóba. Az oldatok szárazanyagtartalma 3 és 80 súly%, előnyösen 20-50 súly% közé esik. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható polimerizátum előállításánál a reakcióedényben levő pclietilénoxidhoz adott esetben valamilyen hígítószert, például vizet és/vagy alkoholt (metanolt, etanolt vagy izopropanolt) adunk. A hígítószer egyben a keletkező polimerizátum oldószereként is szerepelhet. Az elegyet a kívánt reakcióhőmérsékletre melegítjük, majd szakaszosan vagy folyamatosan hozzáadjuk az - adott esetben egyéb vinilmonome-50 a) A rostok elkülönítése, rendezése, kártolása és amennyiben zsugorítható rostokat is alkalmazunk -zsugorítása. b) A rostok diszpergálása, lapképzés, víztelení-55 tés, leszivatással. Utána a vlies kémiai kötése, majd szárítása következik. A vliesek kémiai kötése önmagában ismert mó-60 don fürdőben végzett impregnálása útján történik. Az impregnáláshoz vizes műanyagdiszperziókat, például az ismert és a gyakorlatban bevezetett NBR vagy SBR bázisú műkaucsukdiszperziókat alkalmazzuk. A diszperziók adott esetben hőre érzékeny be-65 állításúak és koagulálnak. A vlieset mossuk, szá-50 9