168583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-hidroxiamidin-vegyületek előállítására
3 168583 4 hogy a 12 csövön levő karima mögötti helyzetbe egy 16 támasztólemezt fognak be. Ehhez a támasztólemezhez több csavarmenettel ellátott 18 „J csavart" (ezekből egyet az 1. ábra egyik metszetén ábrázolunk) illesztenek. A 10 csővég körül egy 20 hasított gumikarimát helyeznek el a 14 csőkötéssel és a 12 cső karimás végével szemben, majd egy hasított 22 szorítólemezt csúsztatnak a „J csavar"-okra. Minden egyes „J csavar" 24 csavaranyával rendelkezik és a csavaranyákat a szorítólemez irányában becsavarva a gumikarimát a karimához préselik és így a tömítést kialakítják. Ennek az ismert módszernek az a hátránya, hogy a 20 gumikarima nem illeszkedik és rögzítődik tartósan a csőkötést kialakító szerelvényhez és a gumikarima zsugorodása vagy öregedése tömítetlenséget okozhat. További hátrányt jelent az, hogy a tömítéshez használt teljes szerelvény a talajba helyezett csővezetéken marad. A 2-5. ábrán a találmány szerinti módszert és szerszámot szemléltetjük, amellyel gázcsőkötések között tömítés alakítható ki. A 2. és 3. ábrán a 30 hőrelágyuló anyagból készült szalagot ábrázoljuk. Ennek kellő hosszúsága van ahhoz, hogy egyik csövet beburkolja és így a szalag végei összeérnek. Ennek a szalagnak előnyösen ferde lapolású 32 vágott végei vannak, ahogy ez a 3. ábrán látható. Az előnyös szalagcsík keresztmetszete a 2. ábrán látható. Ez tulajdonképpen egy lekerekített sarkokkal rendelkező háromszögből áll, a háromszög hosszabbik a oldalát fektetjük az egyik csővég kerületére. A háromszög b oldala az a oldalt tartalmazó síkkal célszerűen 30° és 15° közötti B szöget zár be és ez a b oldal arra szolgál, hogy a kötéssel és a másik cső karimás végével szemben legyen elhelyezve. A 4. ábrán látható, hogy a 34 gázcsövet beillesztjük egy 38 másik gázcső karimás és kitágított 36 csővégébe, és itt egy 40 jelölésű szokásos tömítőanyag képezi a csőkötést. A csövek központos vonalát 35-tel jelöljük. Feltételezzük azt, hogy a 40 csőkötésnél tömítetlenség keletkezik és egy új folyadékzáró tömítés kialakítása szükséges. A tömítési módszer kivitelezését a következőkben ismertetjük: A 30 hőrelágyuló tömítőanyagból egy hosszdarabot kellő hőmérsékletre felmelegítünk és így képlékennyé tesszük. A 34 cső és a 36 karimás csővég felületét, amelyhez a tömítőanyagot kívánjuk illeszteni, megtisztítjuk oly módon, hogy egy csiszolóanyaggal lefúvatjuk, majd egy ragasztóanyaggal lealapozzuk. Ezután az előmelegített, hőre lágyuló anyagból készített szalagot elhelyezzük a 34 cső körül oly módon, hogy b oldala a 36 karimával szemben legyen. Ezután egy présszerszámot helyezünk el megfelelő helyzetbe a tömítőanyaggal szemben és préseléssel a tömítést kialakítjuk. Az eljárás kivitelezésére alkalmas présszerszám az egyik csőhöz illeszthető befogó karimából és egy gyűrű alakú nyomóprésrészből áll, amelyet egy vagy több szegmenssel a rögzítő karimához illesztünk, ez utóbbit pedig pl. csavar-szerkezettel a hőrelágyuló anyaghoz préseljük a tömítés kialakítása céljából. A 41 présszerszám egyik előnyös kiviteli alakja a 4. és 5. ábrán szemléltetett többrészes 42 nyomóprésből áll, amelyet a 34 cső körül helyezünk el és ezután helytállóan rögzítünk a 44 szegmensekkel ellátott kengyellel, amelyet egyenletesen szerelünk fel a 34 cső körül, majd rögzítünk a 42 présrész körül. A 42 és 44 részek elmozdulhatnak a 34 cső hossza mentén. A présrész mozgatására szolgáló szerv, amely a hőre lágyuló szalaggal kerül érintkezésbe, a 44 rögzítő kengyelhez kapcsolt, legalább két csavarmenettel ellátott tőcsavarból áll, amelyek közül az egyiket a 4. és 5. ábrán szemléltetjük, ez a csővezetékkel párhuzamosan mozdulhat el, a másik, az ábrán nem látható tőcsavar szintén a cső hossza mentén van elhelyezve a szemben fekvő oldalon. Mindegyik tőcsavar 48 csavaranyával van ellátva, amelyet az 50 szegmensekből álló karima irányában csavarhatunk be egy 52 csavaralátéttel és egy 54 talpcsapággyal szemben, amelyik a karimával érintkezik (4. ábra). Az 50 karimát csúsztatjuk a tőcsavarok végei mentén, majd ezután szorosan rögzítjük a csővezetéken bármely szokásos rögzítőszervvel. Ha a 48 csavaranyát csavarjuk az 52 csavaralátét, az 54 talpcsapágy és az 50 karima irányában, akkor a 42 présrész a hőre lágyuló szalaghoz préselődik. Az így kialakítható lehető legnagyobb nyomást mindaddig fenntartjuk, míg az alkalmazott hőre lágyuló szalagcsík kikeményedik. Ezt követően a 41 présszerszámot eltávolíthatjuk oly módon, hogy az 50 karimát és a 42 présrészt szétszereljük, így a hőre lágyuló tömítőanyagból álló tömítés az 5. ábra szerint a két cső között megmarad. A 42 présszerszám láthatóan megfelelő módon csonkakúp alakú és 43 és 45 munkafelületekkel van ellátva annak érdekében, hogy a tömítőanyagot képes legyen tengelyirányban fokozatosan bepréselni a 40 csőkötéshez és 36 karimához anélkül, hogy légzsák képződne, miközben sugárirányú belső nyomást is kialakítunk, hogy a tömítőanyag a 34 csővezeték teljes kerületéhez hozzátapadjon. A fenti présszerszám alternatív változata lehet egy csavaremelő helyett alkalmazott hidraulikusan vagy pneumatikusan működtetett folyadéknyomásos emelő, amellyel a présszerszám üzemeltethető. A találmány szerint célszerűen egy hőre lágyuló anyagot alkalmazunk, emellett azonban egy kikeményíthető készítmény is felhasználásra kerülhet feltéve, ha ez préselésre alkalmas és a polimer térhálósításához szükséges hőmérséklet - míg a polimer a csőkötéssel kapcsolatban van - nem károsítja a csőkötést, nem veszélyezteti vagy nem okoz robbanásveszélyt a tömítendő csőkötésben résztvevő anyagokban. A kikeményíthető készítménynek továbbá fizikai tulajdonságok szempontjából a csőkötés kialakítására megfelelőnek kell lenni. A hőérzékeny tömítőanyag összetételére általános példaként az alábbi készítményeket soroljuk fel, amelyekkel jó eredményeket kaptunk: • A) típusú készítmény (0,35 kg/cm2 gáznyomáshatárig alkalmas a tömítendő csövek között): 100 súlyrész természetes vagy szintetikus (elasztomer) gumi, legfeljebb 100 súlyrész gumival összeférő, gyantaszerű polimer, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
