168580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-acetoxi-metil-7-amino-cef-3-em- 4-karbonsavszármazékok előállítására
3 168580 4 A találmány szerinti vegyületeket, valamint ezek sóit és észtereit oly módon állíthatjuk elő, hogy cefalosporin C-t diketénnel vagy egy II általános képletű (R-CO-C1) savkloriddal - ahol R jelentése a fenti — reagáltatunk, majd ezt követően a kapott terméket észterezzük vagy sóképzésnek vetjük alá. Az I általános képletben A jelentése célszerűen acetoacetil-, dekanoil-, dodekanoil- vagy hendecénoil-csoport. Ennek megfelelően a cefalosporin C-t célszerűen diketénnel, dekanoilkloriddal, dodekanoilkloriddal vagy hendecénoilkloriddal reagáltatjuk. A cefalosporin C tartalmú fermentlevet diketénnel vagy egy II általános képletű savkloriddal kezeljük, ily módon egy I általános képletű cefalosporin származékot kapunk, majd oldószeres extrakcióval, a 7-amino-cefalosporánsav előállítására alkalmas formában egy I általános képletű származékot nyerünk ki. A Cephalosporium-féleségek fermentációja során a cefalosporin C mellett kisebb mennyiségben cefalosporin N is keletkezik. Ez utóbbi vegyület savval szemben nem ellenálló. Ily módon a fermentleben jelenlevő cefalosporin N savanyítással elbontható, mielőtt a cefalosporin C-t diketénnel vagy savkloriddal reagáltatnánk. A fermentlevet 1-5 óra hosszat 2 pH-ra savanyítva, a cefalosporin N-t elbonthatjuk. A savanyítás előtt vagy után a fermentlevet leszűrjük. A fermentlé betöményítésére ismert módszert alkalmazunk, így vákuumban töményítünk be, vagy megfelelő abszorbenst alkalmazunk és ezt követően az abszorbeált anyagot eluáljuk, majd egy oldószerrel, mint aceton, a csapadékot eltávolítjuk. A cefalosporin C-t diketénnel vagy savkloriddal általában 7—9, célszerűen 8 pH értéken reagáltatjuk. Amennyiben a reakció előtt a fermentlevet megsavanyítottuk, a pH beállításához alkáli-hidroxidot, így nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot alkalmazunk. A cefalosporin C tartalmú oldatot térfogatára számítva 15%-100%-os térfogatú közömbös szerves oldószerrel (vagyis, amely a kiindulási anyagokkal vagy a termékkel az adott körülmények között nem reagál) így acetonnal, tetrahidrofuránnal, dimetilformamiddal vagy dimetilacetamiddal reagáltatjuk. A II általános képletű savkloridot vagy a diketénvegyületet keverés közben fokozatosan adjuk az oldathoz. A cefalosporin C móljára számítva legalább 1,5, célszerűen 2—15 mól reagenst alkalmazunk. A reagensek hozzáadása közben az oldat pH-ját a fentiekben megállapított állandó értéken tartjuk. A vizes oldat hőmérséklete a reakció folyamán —25 és +50 C°, célszerűen -10 és +40 C° között van. A reakció általában 1-4 óra alatt befejeződik. A cefalosporin C-nek a diketénnel vagy savkloriddal képzett reakciótermékét vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel savas pH mellett extraháljuk ki. Az extrakcióhoz célszerűen az oldat térfogatára számítva fele térfogatú vízzel nem elegyedő szerves oldószert alkalmazunk, például metil-izobutilketon-benzolt, butanolt vagy butilacetátot, mimellett a pH értékét 1-3-ra állítjuk be. Az elegyet keverjük, majd a találmány szerinti vegyületet tartalmazó szerves fázist egyesítjük. Amennyiben már az előző lépésben vízzel elegyedő szerves oldószert adtunk volna az oldathoz, célszerű azt az oldószeres extrakció előtt savas pH-n az oldatból eltávolítani. Ezt csökkentett nyomáson végzett desztillációval (mint-5 egy 25 C°-on) végezhetjük el, vagy semleges pH-n a később alkalmazandó vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk. Az ily módon kapott szerves oldatot térfogatának 1/3-ára vagy 1/5-ére betöményítjük, miköz-10 ben a hőmérséklet nem emelkedhet 45 C° fölé. A betöményített oldatot 20 C°-ra hűtjük, majd a célvegyületet az alábbi módszerek egyikével különítjük el: 15 (a) Metil-izobutilketonban oldott etilhexánsav-nátriumsó kis mértékű feleslegével a termék nátriumsóját lecsapjuk. Az elegyet 3—5 órára 0—5 C -ra lehűtjük, majd az I általános képletű vegyület szilárd nátriumsóját szűréssel elkülönítjük. 20 A sót hideg metil-izobutilketonnal és ezt követően ligroinnal mossuk, a terméket 25 C°-on, csökkentett nyomáson szárítjuk. (b) Egy szerves bázis hozzáadásával például kínolin, ciklohexilamin, 5-etil-2-metilpiridin, 2-piko-25 lin, 3-pikolin, 4-pikolin, N-etilmorfolin, N-metilmorfolin, 2,6: lutidin, N,N-dietilciklohexilamin, hexametiléntetramin, N,N-dietilbenzilamin, vagy N,N-dibenziletiléndiamin, az oldatban levő terméket lecsapjuk. 30 (c) Az I általános képletű vegyületet enyhén lúgos pH mellett vízbe visszaextraháljuk, majd a vizes oldatot csökkentett nyomás alatt betöményítjük, amíg a kristályosodás megindul. A kristályosítást elősegíthetjük azzal, hogy az oldathoz 35 annak térfogatára számított 1—2-szeres mennyiségű vízoldható alkoholt vagy acetont adunk. A kristályos sót leszűrjük, hideg acetonnal mossuk és csökkentett nyomás alatt 25 C°-on szárítjuk. (d) Némely esetben a terméket az oldószerből 40 történő közvetlen kristályosítással is előállíthatjuk. Valamely I általános képletű vegyület sóját vagy észterét ismert módszerrel a szabad savból állíthatjuk elő, illetőleg a sókból és észterekből felszaba-45 díthatjuk a savat. A találmány szerinti vegyületek szilildiészterei különösen kedvezőek a 7-aminocefalosporánsav előállításánál. Valamely I általános képletű vegyület szilü-50 diészterét a 7-aminocefalosporánsav előállítása során a karboxil-csoport védelmére alakíthatjuk ki. A 7-aminocefalosporánsav előállítása az alábbi lépésekben történik: 55 (a) valamely I általános képletű vegyület szilildiészterét állítjuk elő, (b) az előző lépésben kapott szilildiésztert halogénezzük, ily módon megkapjuk a megfelelő imino-halogenidet, 60 (c) az előző lépésben kapott vegyületet egy rövidszénláncú alifás alkohollal reagáltatjuk, ily módon a megfelelő iminoétert kapjuk, (d) az előző lépésben kapott vegyületet savas közegben hidrolizáljuk, ily módon megkapjuk a 65 7-cefalosporánsavat. 2