168577. lajstromszámú szabadalom • Csévetest, különösen biztonsági vagy hálózati transzformátorokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 168577 JÉ/L Nemzetközi osztályozás: Iggf Bejelentés napja: 1974. VII. 30. (VI-999) H 01 f 27/32 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. XII. 29. Megjelent: 1977. III. 31. V '7 Feltalálók: Hadházy László oki. villamosmérnök 65%, Kukoda Lajos elektroműszerész 35%, Székesfehérvár Tulajdonos: VIDEOTON Rádió és Televíziógyár, Székesfehérvár Csevetest, különösen biztonsági vagy hálózati transzformátorokhoz 1 A találmány tárgya csevetest, különösen biztonsági vagy hálózati transzformátorokhoz, amelynek tekercselési terét a csevetest tengelyére merőleges síkú, négyszögletes külső vonalú falak határolják. 5 Az életvédelmi vagy hálózati transzformátorokkal szemben a technika fejlődésével egyre fokozott biztonsági követelményeket támasztanak. Transzformátorok esetében az egyik legfontosabb követelmény a tekercsek egymás közötti átütési 10 feszültségének, valamint a tekercsek és a vasmag közötti átütési feszültségnek a lehető legmagasabb értéken való tartása. Az ismert megoldások közül mindezidáig kamrás csévetestek alkalmazásával lehetett a tekercsek kö- 15 zött a legnagyobb átütési feszültséget elérni. Az elválasztandó transzformátortekercsek külön-külön tekercselési kamrában helyezkedtek el és a kamrafal az átütéssel szemben többé-kevésbé kielégítő védelmet biztosított. Kamrás tekercselésnél azonban 20 a rendelkezésre álló tekercselési teret nem lehetett teljesen kihasználni. A problémát az Lábra kapcsán fejtjük ki, amelyen ismert kamrás csévetesttel rendelkező kéttekercses transzformátort tüntettünk fel. Az ábrán vázolt 12 kúszóáramút a kamrák 25 közötti elválasztófal szélességéből, valamint kétoldalt az elválasztófal és a tekercselés felső rétege között mérhető távolságból adódik. Ha a tekercsek a rendelkezésre álló teret kitöltik, akkor a tekercselés felső rétege az elválasztófal felső széléhez 30 közel kerül, a kúszóáramút és ezzel a szigetelés jósága pedig kétszeres mértékben csökken. A tekercseket azonban nemcsak egymástól, hanem a transzformátor vasmagjától is kellő módon el kell szigetelni. Ha a tekercselés teljes egészében kitölti a rendelkezésre álló tekercselési teret, akkor a tekercselés felső rétege és a vasmag között mérhető 11 távolság csökken. Ez a távolságcsökkenés a transzformátor maximális átütési feszültségét rontja. Többkamrás transzformátorok esetében a rendelkezésre álló tekercselési tér csak részlegesen használható ki, és a biztonsági követelmények szigorításával a térkihasználás és ezzel a hatásfok is arányosan romlik. A biztonsági követelmények kielégítéséből származó fenti hatásfokcsökkenés az ismert megoldások egyik legjelentősebb hátrányos tulajdonságát képezte. További problémák adódnak a legfelső tekercsréteg ismert módon történő szigeteléséből is. A külön gyártási műveletet igénylő papír vagy egyéb rétegből kiképzett külső szigetelés további hibaforrást rejt magában, a gyártást pedig költségesebbé teszi. Vákuumban történő impregnálással a szigetelés ugyan javítható, de az impregnálás következtében előidézett esetleges zsugorodás okozta zárlatveszély, a kivezetők keményedése és a technológiával kapcsolatos egyéb nehézségek ezt a megoldást is kedvezőtlenné teszik. 168577