168552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a talajnedvesség és talajvízhiány meghatározására radioizotópos módszerrel

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. XII. 11. (SA-2568) Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1977. VII. 15. 168bbZ Nemzetközi osztályozás: G 01 n 23/06 G 01 n 23/20 Szabó István, radiológus, Tóth Endre, fizikus, Varga Károly, fizikus, Budapest Eljárás a talajnedvesség és talajvízhiány meghatározására radioizotópos módszerrel 10 15 A találmány tárgya olyan eljárás, amely a vizsgált talajtérfogat nedvességének mesterséges megváltoztatása alapján teszi lehetővé a talaj mindenkori nedvességtartalmának, a vízhiánynak, vagy az ezekkel Összefüggő jellemzőinek radioizotópos meghatározását. Meteorológiai és talajtani vizsgálatoknál, Öntözésnél, gátak ellenőrzésénél gyakran alkalnak radioizotópos, igy pl. neutronlassitásos, gamma reflexiós vagy abszorpciós mérési módszert. Ehhez a mérési pontokon lapszondával történő mérésnél a talajt elsimitják, mélyszon— da alkalmazása esetén a megkívánt mélységig furatot /furatokat/ mélyitenek, majd valamilyen radioizotópos mérőszondával ellátott műszert alkalmaznak, amely a talaj nedvességtartalmában beálló változást érzékelni képes a sugárzás intenzitásának mérésével. Az eddigi gyakorlat szerint a radioizot ópos meghatározás csak akkor volt alkalmazható, ha előzőleg a vizsgált talajtérfogat szomszédságából egy vagy több esetben talajmintákat vettek és ezeken laboratóriumi módszerrel hatá- 20 rozták meg a nedvességtartalmat és a térfogatsúlyt. Az igy nyert adatokkal kalibrálták a műszert és a továbbiakban az intenzitás mérése, valamint a kalibráció alapján határozták meg a nedvességtartalmat, most már radioizotópos elven. Az eddigi eljárások a talaj vízhiányának közvetlen mérésére nem alkalmasak. E mellett ezeket pontatlanná teszi az, hogy a radioizotópos módszerrel vizsgált talajtérfogat nem azonos a kalibrálás céljára kiemelt talajmintával. Mivel közeli mérési pontoknál is eltérő a talaj kémiai Összetétele, sűrűsége stb, a laboratóriumi vizsgálatra szánt minták számát lehetőleg maximálisra kell választani. Hátrányos, hogy a mintavétel, különösen a mélyebb rétegekből körülményes, és a talaj szerkezetét megváltoztatja, igy hibája Önmaga- 35 25 30 ban is nagy. A minta szállítása, laboratóriumi feldolgozása nehézkes, nagy időkiesést jelent, és költségkihatása tetemes, A találmány szerinti eljárás célja az, hogy az elmondott hátrányokat a mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok kiküszöbölésével megszüntesse és a talaj állapotát jellemző vizhiányt, vagy vízfelvevő képességet, és ezzel az öntözővíz szükségletet, viz-milliméter— ben csak radioizotópos méréssel tegye közvetlenül meghatározhatóvá, A kitűzött cél elérésére a találmány szerinti eljárásnál a vizhiányt vagy a vízfelvevő képességet radioizotópos módszerrel a mérési helyen "in situ" határozzuk meg. E célból a mérőhely szokásos elkészítése után az alkalmazott radioizotópos műszernek megfelelő módon a sugárzás intenzitását mérjük meg. Egy tetszés szerinti másik időpontban vizsgált talajtérfogat víztartalmát mesterségesen növeljük a talaj telítődéséig vagy az un. szántóföldi vizkapacitás eléréséig. Ennek elérése után, ami egyébként ismételt radioizotópos méréssel könnyen ellenőrizhető, mert az intenzitás a telitettség elérésekor már nem változik, az előzőknek megfelelően ismét meghatározzuk a sugárzás intenzitását. A két intenzitás-értékből, tehát az időegység alatt detektált lassú neutronok, vagy gamma—fotonok számának megváltozásából megállapítható a talaj víztartalmában bekövetkezett változás, azaz a talaj telítésénél és a másik időpontbeli intenzitásmérésnél fennálló víztartalom különbsége. Hasonlóan bármely további időpontban végzett ujabb intenzitás-mérés a telítettséghez képest fellépő vizhiányt teszi közvetlenül megállapíthatóvá, A telitett talaj víztartalmából kiindulva a radioizotópos mérés fizikai paraméterei alapján az elmondott módon a talaj víztartalma vagy az ezzel összefüggő talajjellemzők is kiszámíthatók. 168552