168513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés több aluminiumtuskó egyidejű félfolyamatos öntésénél azonos fémszínt beállítására
képező oldalágak végén helyezkednek el. Egy ilyen fémelosztó rendszerrel az előírt fémszintet úgy kell beszabáyozni, hogy a központi tartályt oly módon helyezik el az öntésmegkezdése előtt a többkokillás kokillaasztalon, hogy minden egyes fémbetápláló cső vége a kokillákban azonos magasságba kerüljön. Tehát, ha a központi tartály helyzete nem elég pontos vagy a kokillákba vezető oldalágak alakja akár hődilatáció, akár pedig a használat következtében megváltozik, a sima felületű tuskók öntéséhez szükséges fémszint beállítása a kokillák egy részében lehetetlenné válik. Ennek veszélye állandóan fennáll, minthogy a fémelosztó tartály és az elágazások a folyékony fémmel közvetlenül érintkeznek, így öntés közben felmelegszenek és hődüatáció hatására méretük és alakjuk az alábbi okok miatt megváltozik. Ezért a hagyományos módszer szerinti fémelosztó csatornákkal kialakított fémbetápláló rendszerek az egyszerre öntendő tuskók minőségét veszélyeztető hibaforrást rejtenek magukban. l.a) A csatorna készülhet öntöttvasból vékony kaolin réteggel bevonva a 700 C° körüli hőmérsékletű fém 500-600 C°-ra melegíti. A külső oldalát a levegő hűti. b. Készülhet acéllemezből és idomból belülről 5-15 mm vastag hőálló, hőszigetelő réteggel bevonva, akkor az acélrészek 3—400 C°-ra melegszenek. Az acél és öntöttvas hőtágulási együtthatója 12. IQT6/C", így a csatorna 1 m hosszúságú szakasza 4—5 mm-rel hosszabbodik meg, amikor a szobahőmérsékletről az öntési hőmérsékletre melegszik. Figyelembe véve a használatos csatornák méretét megállapítható, hogy a csatorna lineáris hőkitágulásából a kiömlő csővégek maximum 2—4 mm vízszintes elmozdulása származhat és ekkor a hiba a központosságban még nem befolyásolhatja jelentősen a tuskó minőségét. 2. A csatornának folyékony fémmel érintkező alsó és nem érintkező felső része között különösen az öntés kezdeti szakaszában 100 C° hőmérsékletkülönbség is kialakulhat. Az alsó rész jobban nyúlik mint a felső és a csatorna meggörbül. A kiömlő csővégek különböző magasságba kerülnek és a zárófelületük elveszti vízszintes helyzetét. Szintalatti öntésnél jó minőségű tuskó csak úgy állítható elő, ha a kifolyó cső vége pontosan a kokilla közepén előre meghatározott magasságban és vízszintes zárófelülettel helyezkedik el. Hagyományos kivitelű csatornákkal különösen az utóbbi feltételt nehéz biztosítani. Az úszó zárólapja mindig vízszintes, és ha a csővég elferdül, úgy a kimenő rés szélessége a kerülete mentén egyenlőtlenné válik. Amelyik irányban a széles résen sok fém folyik ki, ott a tuskó megszilárdult kérge átolvad és a tuskó izzadmányos lesz. Amerre a szűkebb résen kevés fém folyik ki, ott a tuskó felfagy. Az egyenlőtlen nyúlás és ebből származó görbülés a csatorna fémrészeiben feszültségeket és rugalmas alakváltozásokat hoz létre. A feszültségek az adott 3-500 Cc -os hőmérsékleten kiegyenlítődnek azáltal, hogy a csatorna rugalmas alakváltozása részben maradó, képlékeny alakváltozásként megmarad. Tehát lehűlés után a csatorna nem nyeri vissza eredeti alakját, hanem eltorzul, megvetemedik. A megvetemedett csatornákat kalapáccsal vagy préssel egyengetik, de ez árt a bélésének és csak ideiglenes javulást eredményez. Ugyancsak gyakran okozza a csatorna károsulását, hogy öntés előtt sok helyen a kemence ajtaja elé téve 2 168513 4 melegítik, továbbá, hogy nem gondoskodnak a csatorna könnyű mozgatásáról és a nehezen kezelhető, tüzes csatornát az öntés végén lelökik a kokilláról. A tuskóöntéskor a tuskó egyenletes minősége érdekében több tényezőt kell összehangolni. Előnyös, hogy-5 ha öntéskor a kokillaasztal süllyesztési sebességét változtatni lehet. Erre azonban a legtöbb öntőgépnél nincsen meg a lehetőség. Ezért célszerű, hogy az olvadék hőmérsékletének ingadozását a kokillákban tartott fémszint magasságával kövessük. Ez olyan 10 berendezés kialakítását teszi szükségessé, amely lehetővé teszi, hogy az egész öntőcsatorna rendszer öntés közben függőleges irányban 10—20 mm-rel elmozdítható legyen. A találmány feladata tehát olyan berendezés kiala-15 kítása, amely a fenti követelményeket kielégíti és az egyszerre öntött tuskók fémszintjét azonos értéken tartja és ezt az azonos értékű fémszintet öntés közben bizonyos határok között meg lehet változtatni. A találmány tárgya berendezés több alumíniumtuskó 20 egyidejű félfolyamatos öntésnél azonos fémszint beállítására, amely elosztó rendszerből, fémbetápláló csövekből, fémszintszabályozó úszókból áll, olyan kialakítással, hogy a fémelosztó rendszer vízszintes tengely körül elbillenthető és egy alátámasztáson megtámasz-25 tott kerethez egy ponton mereven rögzített, tengely irányban megvezetett gerinccsatornából áll, a kerethez térbeli helyzetükben állítható fémbetápláló csövek vannak rögzítve; a fémbetápláló csövek a gerincccsatornához lényegében annak tengely irányában 30 elmozdulási lehetőséget adó oldalcsatornákon keresztül kapcsolódnak, továbbá a gerinccsatorna fém beömlés felőli részén gyűjtőtartály van kialakítva és az oldalcsatornákhoz vagy egy a billenőkerethez rögzíthető második kerethez fémszintszabályozó úszók 35 vannak önbeálló felfüggesztéssel elrendezve. A találmány szerinti fémelosztó rendszer lényege, 1. ábra, hogy a fémelosztó berendezés 2 oldalcsatornáinak végén lévő kokillákba nyúló 3 fémbe-40 tápláló csövek helyzetét az egy rendszerbe tartozó 8 kokülákat körülvevő, a 9 kokillaasztal síkjával párhuzamos, hődilatációtól mentes merev 1 kerethez rögzítve állítjuk be. A rögzítés oldható és állítható, a beállítás után azonban a merev 1 kerettel elmozdulás-45 mentes kapcsolatot hoz létre. Az 1 keret a változtatható magasságú 11 megtámasztáson fekszik fel. A fémelosztó rendszer 4 gerinccsatornájának hődilatációja vagy használat közbeni deformációja nem befolyásolja az így beállított 3 fémbetápláló csövek 50 helyzetét, minthogy a 2 oldalcsatornák külön darabból állnak és csak lazán illeszkednek a 4 gerinccsatornából 5 elágazó csonkokhoz. A találmány szerinti fémelosztó rendszerrel az előírt, minden kokillában azonos fémszintet úgy állítjuk be, hogy a 55 fémbetápláló csövek alsó végét a merev kerethez viszonyítva azonos magasságban rögzítjük, majd a hődilatációtól mentes keretet állítjuk be a kokillaasztal síkjától megfelelő távolságba. Ezáltal minden egyes fémbetápláló cső azonos helyzetet foglal el a 60 kokillában és így a szintszabályozó úszótestek minden kokillában azonos fémszintet tartanak. Minthogy a központi gerinccsatorna hőculatációja nem befolyásolhatja a fémbetápláló csövek hideg állapotban beállított kedvező, központos helyzetét, a csövek a fém-65 elosztó rendszer felmelegedése után sem mozdulnak el. Ezen az elven igen előnyös változathoz jutunk, ha a 4 gerinccsatorna egyik végét 6 tartállyá kiszélesítjük
