168472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ionizáló sugárzással keményített bevonatok előállítására műgyantákból
3 168472 4 típusú katalizátor jelenlétében 35-80 C° hőmérsékleten diketénnel reagáltatjuk, majd a reakcióterméket 10-60 C° hőmérsékleten valamely fémvegyülettel reagáltatva kelát-komplexszé alakítjuk, és ehhez a kelátkomplexhez illetve elegyhez adott esetben egy további B) csoportbeli komonomert vagy C) csoportbeli komonomert adunk, mely utóbbi a B) komonomerből és a szokásos adalékanyagokból áll és az elegyet ionizáló sugárzással bevonattá keményítjük, mimellett a B) monomerként akril- vagy metakrilsav, 2-3 szénatomos monokarbonsavak vagy 4-10 szénatomos kikarbonsavak alkil- vagy allil-észtereit, triszallicianurátot, aromás vegyületek vinil- származékait - melyek adott esetben klóratommal vagy metil-csoporttal lehetnek szubsztituálva — vinilpirrolidont, akrilnitrilt, 2-4 szénatomos alkilénoxidok vagy sztiriloxid és akril- vagy metakrilsav reakciójából származó vegyületeket használjuk, kelát-képző fém vegyületként pedig célszerűen magnézium, kalcium, cink, vagy aluminium tartalmú szerves vegyületeket alkalmazunk. Az ilymódon módosított gyanták már 0,25 - 5 Mrad adaggal keményíthetők, míg a kiinduló gyanták térhálósításához 10 - 15 Mrad sugáradag szükséges. A gyanta-oldatok kis viszkozitással és kitűnő, kétszeresre növekedett pigmentfelvevő képességgel rendelkeznek. A keményített filmek nagyon szép fénnyel, zavarmentes felülettel, jó, egyészen 150 C -os hőmérsékletekig terjedő hőállósággal rendelkeznek, ezenkívül világosak, rugalmasságuk kitűnő és az oldószereknek ellenállnak. Különösen kimagasló az olyan filmek karcolásállósága, amelyeket semlegesgáz légkörben, például nitrogéngáz atmoszférában, keményítünk. Mivel más tulajdonságaik is nagyon jók, általában felesleges bármiféle utólagos felületkezelés. Különösen értékesek a javasolt intézkedések pigmentmentes és szerves pigmentekkel pigmentált lakkok esetében. Amennyiben telítetlen poliészterekből fémalapon keményítünk elektronsugárzással előállított lakkokat, a lakk és a fém közötti határfelületen rendszerint túlkeményedés jön létre, amely tapadásbeli hátrányokhoz vezet. A találmány szerinti eljárással készített gyantáknál ez a hátrány elmarad. Telítetlen, előnyösen hidroxil-csoportokat tartalmazó, műgyantákként Telítetlen, előnyösen hidroxil-csoportokat tartalmazó, műgyantákként alkalmasak például polimerizálható kötéseket tartalmazó poliészterek, előnyösen olyan több-bázisú karbonsavakból, amelyek 25 egyenérték-százalékig terjedő mennyiségben monomerkarbonsavakat, különösen polimerizálható olefin-kötésekkel is rendelkező monomerkarbonsavakat, tartalmazhatnak és többértékű alkoholok feleslegben lévő mennyiségéből előállított hidroxil-csoporttartalmú poliészterek. Ezek a telítetlen műgyanták egy vagy több előnyösen két kettőskötést tartalmazhatnak egy észterezett alkohol-csoport egységre számítva. A savkomponens olyan karbonsavakat is tartalmazhat, amelyek nem rendelkeznek polimerizálható kötéssel. Amennyiben halogéntartalmú savakat alkalmazunk, ezeket olyan mennyiségben használhatjuk, hogy a gyanta éghetetlenné válik. Monokarbonsavakként például a 6-24 szénatomos természetes vagy szintetikus zsírsavakat nevezzük meg. Oxisavak, amelyek tehát kétfunkciósak, így hidroxisztearinsav vagy szalicilsav, adott esetben elegyek alakjában, így ricinusolaj-zsírsav is beépíthetők a poliészterbe. Alkalmasak a polimerizálható, olefinesen telítetlen monokarbonsavak, például az előzőekben említettek, epoxidgyantákkal alkotott reakció termékei; polimerizálható telítetlen karbonsavak anhidridjeinek, amennyiben 5 ezek a savak anhidridek alkotására képesek, nagyobb molekulájú többértékű alkoholokkal, mint sellakk vagy cellulóz, novolakkok, rezolok oxalkilezett termékeivel alkotott reakciótermékei; polimerizálható telítetlen monokarbonsavaknak, például az előzőek-10 ben említetteknek sellakkal, novolakkokkal vagy rezolok oxalkilezett termékeivel alkotott, hidroxil-csoportokat tartalmazó észterezett termékei. Amennyiben az előzőekben említett termékek előállításához többértékű alkoholok szükségesek, erre 15a célra mindenekelőtt a telítetlen poliészterek előállításánál szokásosan használt vegyületek jönnek számításba, így etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, 1,2-propüénglikol, 1,3-propándiol, a különböző bután-, pentán- vagy hexándiolok, így a butándiol-1,3 20 va Sy M va §y a2,2-dimetilpropándiol-l,3,2-etil-2-butil- propándiol-1,3, 1,4-dimetilciklohexán, A2,3-buténdiol-1,4, hidráit biszfenolok (hidráit p.p'-dihidroxidifenil-propán vagy ennek homológjai); részlegesen éterezett vagy acetálozott, legalább három értékű 25 alkoholok, amelyek olymértékben vannak éterezve vagy acetálozva, hogy még két szabad hidroxil-csoportot tartalmaznak, például részlegesen éterezett vagy acetálozott glicerin, trimetiloletán, trimetilolpropán, hexántriol vagy pentaeritrit. Az acetál- vagy étersze-30 rűen kötött gyökök, például olyan telített vagy olefinesen telítetlen gyökök lehetnek, amelyekben az éter- vagy az acetáloxigénatom alifás szénatomhoz kapcsolódik és amely gyökök legfeljebb 10, előnyösen 3-7 szénatomot tartalmaznak. Emellett figyelem-35 be kell venni, hogy a legalább háromértékű alkoholok csak korlátozott mennyiségben, mégpedig a kétértékű alkoholok legfeljebb 20 egyenértékszázalékáig terjedő mennyiségben épülhetnek be. Ugyanez érvényes a legalább háromértékű savakra és ezeknek a kétértékű 40 savakhoz való arányára. Az előzőekben említett műgyanták, előnyösei folyékony fázisban reagáltathatok diketénnel, például dimerizált alkilketénnel, így dimerizált sztearilketénnel. Célszerűen a gyanták keverékpolimerizációra 45 alkalmas monomerekkel alkotott oldatát használjuk. Ezek a monomerek, adott esetben szokásos adalékanyagokkal együtt a keményítés előtt egy tetszés szerinti eljárási lépésben adhatók a gyantához, így célszerűen legalább egy a keményítés előtt történő 50 reakciót oldószer jelenlétében hajtunk végre. Monomerekként például a következő vegyületeket nevezzük meg: akril- és metakrilsavészterek, így metil-, etil-, propil-, (primer-, szekunder-, tercier- vagy izo- butil-, amil-, hexil-, oktil-, allilakrilát vagy -metakrilát, diallil-55 itakonát vagy vinilacetát, vinilpropionát, allilacetát, diallilmaleinát, -fumarát, -itakonát, -szukcinát, -adipát, -azelát, -szebacát vagy -ftalát és triallilcianurát. Más szokásos monomerek, így sztirol, a különféle viniltoluolok, a-metilsztirol, a-klórsztirol, vinilpirroli-60 don, akrilnitril, ugyancsak alkalmazhatók. Használhatók továbbá hidroxil-csoportokat tartalmazó monomerek, így alkilénoxidok, például etilénoxid, propilénoxid, butilénoxid vagy sztiroloxid polimerizálható monokarbonsavakkal, különösen akril- vagy metakril-65 savval alkotott addíciós termékei. E hidroxil-csoportokat tartalmazó monomerek alkalmazása esetén mellesleg reakció mehet végbe e hidroxil-csoportok és a 2
